A szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Zajk, északkelet felől Becsehely, kelet felől Tótszentmárton, délkelet felől Tótszerdahely, északnyugat felől pedig Murarátka. Délnyugati határában folyik a Mura folyó, abban az irányban a határos (túlparti) települések már Horvátországhoz tartoznak.
A település legnagyobb része a Mura által feltöltött alföldön helyezkedik el, de határában észak felé kisebb dombok is elterülnek (Julián-hegy, Öreghegy, Kecskehát, Béci-hegy).
Közlekedése
A város csak közúton érhető el, de közúti infrastruktúrája igen fejlett. A városban üzemelő határátkelőnél ér véget a Budapest–Székesfehérvár–Siófok–Nagykanizsa felől érkező 7-es főút, illetve a Nagykanizsa felől futó, 2004-ben átadott M7-es autópálya. Letenyéről Lentibe vezet továbbá egy fontos mellékút, a 7538-as út, amely mellé a növekvő szlovén-magyar forgalom miatt autópálya is épült. Előbb megépült az M70-es autóút 2×1 sávon, az autóút elején és végén, illetve a lehajtóknál 2×2 sávon, melyet később kibővítettek így mára teljes értékű autópályaként üzemel. A városba futnak továbbá más alsóbbrendű utak a környező települések felé is: Bázakerettye irányába például a 7540-es út.
A térség autóbusz-közlekedése más Zala vármegyei városokéhoz hasonlóan szintén fejlettnek mondható. A településen lévő buszállomásról a környező településekre, Nagykanizsára, Lentibe és Zalaegerszegre sűrűn, Budapestre vasárnap indulnak buszjáratok.
Története
Bronzkori nyomokat a Letenye-Szentkeresztdombon feltárt Árpád-kori falu helyén találtak.
A település temetőjében egy stájer márványból készített egyszerű oltárt találtak, amelyet Cajus Julius Flavianus állíttatott lányának, Faustinának.
Feltártak itt egy későavar kori avar-szláv temetőt, amelyből a bronzművesség, kovácsmesterség és a gyöngyöntés hagyományainak szinte teljes megsemmisülésére következtethetünk.
Letenye első említése 1341-ből való, Letyne formában. Neve szláv eredetű (leto: „nyár”.) Ekkor a Széchy család birtokában állott, és kiemelkedő jelentőséggel bírt a környéken. 1367-ben a király vásártartási jogot adott a településnek, amely 1498-tól mezőváros.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 86,5%, cigány 9,15%, horvát 2,7%, német 0,78%. 71,9% római katolikusnak, 1,14% reformátusnak, 7,4% felekezeten kívülinek vallotta magát (18,5% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 87,2%-a vallotta magát magyarnak, 5% cigánynak, 2,5% horvátnak, 0,5% németnek, 0,1-0,1% szerbnek, bolgárnak, szlovénnek és szlováknak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 50,7% volt római katolikus, 1,2% református, 0,3% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 1,6% egyéb katolikus, 5,4% felekezeten kívüli (39,6% nem válaszolt).[14]
_Istv%C3%A1n.png)
.svg)
