A megyeszékhelytől keletre, a Szévíz-patak és a Principális-csatorna közé eső dombok ölelésében húzódik meg a község. Északi és déli irányból, Alibánfa (a 7328-as út) és Alsónemesapáti (a 76-os főút) felől egyaránt a 7354-es úton érhető el, de a belterületére csak az abból északkelet felé kiágazó, körülbelül 3 kilométer hosszú 73 224-es út vezet. Közigazgatási területének keleti szélét egy rövid szakaszon érinti a 7362-es út is.
Első említése 1370-ből való Istvánszeg néven. A 15. század során több nemesi család (Egerváriak, Gerseiek, Marcaliak, Deákok) is rendelkezett birtokkal a településen. A 16–17. században a törökök sokszor feldúlták, mindezek ellenére nem néptelenedett el. A lakosság a református hitre tért, a 18. század elején azonban rekatolizált.
A 18. század során a település gyorsan fejlődött. A 19. században több zsidó család is a településre költözött, ahol a domináns földművelés mellett egy szerény iparos réteg is megjelent.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 87,8%, cigány 10%, német 1,2%. A lakosok 87,8%-a római katolikusnak, 2,6% reformátusnak, 4,6% felekezeten kívülinek vallotta magát (4,2% nem nyilatkozott).[10]