Alsórajk a 9. század környékén jöhetett létre. Régészeti leletekből arra lehet következtetni, hogy a mosaburgi fejedelemség idején egy kisebb szláv település állhatott a mai falu helyén, amelyen 1239-ben premontrei kolostor is létesült, de ennek a településnek első első fennmaradt írásos említése későbbről, 1247-ből való.
Jelentősebben valószínűleg csak a 15. században fejlődött Alsórajk; akkor már saját temploma is volt.
A 16. században a törökök ellen kisebb palánkvár is épült. Ezt először 1588-ban vették be a törökök, majd 1595-ben a szigeti bég ostromolta. 1600-ban ismét elfoglalták és lerombolták a településsel együtt.
Alsórajk az 1730-as évekig lakatlan maradt, de akkor hamar benépesült. 1748-ban már malom is épült a szőlőműveléssel is foglalkozó településen.
A 19. században viszonylag gazdag mezőgazdasági településnek számított, működő iskolája és híres szarvasmarha-állománya volt.
Az 1950-es évektől lassan kiépült az infrastruktúra, de kisebb méretű elvándorlás ezt a falut is sújtotta.
A településen 1999. november 21-én időközi polgármester-választást tartottak, mert a korábbi polgármester szeptember 15-én lemondott.[14] A következő önkormányzati ciklusban ugyancsak sor került egy időközi választásra, 2003. november 23-án,[8] ennek oka szintén az egy évvel korábban megválasztott faluvezető lemondása volt.[15]
Hasonló okból kellett időközi polgármester-választást tartani a községben 2023. július 9-én is: a 2023. április 17-én lemondott Marton Nóra Ibolya[16] helyére Pallankiné Németh Juditot választották meg elsöprő többséggel.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,3%, német 1,4%, cigány 1,4%. 94,3% római katolikusnak, 0,85% reformátusnak, 1,4% felekezeten kívülinek vallotta magát.[17]
2022-ben a lakosság 93,6%-a vallotta magát magyarnak, 2,6% németnek, 0,9% cigánynak, 0,9% horvátnak, 0,6% lengyelnek, 0,3% ukránnak, 0,3% szlovénnek, 0,3% ruszinnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 55,3% volt római katolikus, 0,3% református, 0,3% evangélikus, 0,3% egyéb keresztény, 2% egyéb katolikus, 9,4% felekezeten kívüli (32,5% nem válaszolt).[18]