Zalaszentmárton első említése 1266-ból való mint a Hahót nemzetség tulajdona. A település nem fejlődött komolyabban a következő századokban, bár a 14. században új birtokosok is megjelentek. A törökök teljesen elpusztították, és csak lassan települt újra a 18. században, immár a kapornaki apát tulajdonaként.
Temploma 1860-ban épült. Iskolája is ekkortájtól működik. A 20. században is csendesen folyt tovább a falu élete, a mezőgazdasági kollektivizálás következtében, erős elvándorlás indult.
2010-től, a falufejlesztés a turizmus irányába indult el. Megszűnt a munkanélküliség, a közbiztonság jó.
2014-ben kiépült a települési szennyvíztisztító hálózat, és tisztítómű. Ezzel a település infrastruktúrája teljes lett.
A falu a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet része, legnyugatibb települése.
Fejlesztési lehetőségek: fürdőszálló, hotel, panziók, zarándokház, üdülőingatlanok létesítése.
A településen 1999. június 6-án időközi polgármester-választást tartottak, aminek oka még tisztázást igényel, de az előző polgármester nem indult el rajta.[6]
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,9%, cigány 5,1%. A lakosok 67,2%-a római katolikusnak, 20,7% felekezeten kívülinek vallotta magát (6,9% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 98,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% horvátnak, 15,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (1,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22,4% volt római katolikus, 8,6% felekezeten kívüli (69% nem válaszolt).[13]
Nevezetességei
Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1860-ban épült.