Szombathelytől 19 kilométerre délnyugatra, Pornóapátitól 9 kilométerre délre fekszik, a Pinka bal partján, az osztrák-magyar határ mellett; a legközelebbi ausztriai (őrvidéki) település, Monyorókerék(Eberau) mindössze 3 kilométerre van tőle északnyugati irányban. Keleti határában ered a Hideg-kúti-patak.
Megközelítése
Közigazgatási területének keleti részét érinti a KörmendtőlSzombathelyig húzódó 8707-es út és az Egyházasrádóctól Csencsberek településrész térségéig vezető 8709-es út is, de belterületén csak az előbbiből nyugat felé kiágazó 8711-es út vezet keresztül. Ebből a község központjában ágazik ki a monyorókeréki határátkelőig vezető 87 115-ös számú mellékút, maga az út pedig a falu belterületét elhagyva délnek halad tovább, Nagysároslak(Moschendorf) felé, ugyancsak az államhatárig,
Nevének eredete
Nevét Szent Péter apostol tiszteletére szentelt templomáról kapta.
Története
A község területe már a római korban lakott hely volt, mivel határában római sírokat és egyéb emlékeket találtak.
1221-ben Ecclesia S. Petri, 1369-ben Zempeturfalua néven említik.[3] Egykori magyar lakossága valószínűleg a 16. században elpusztult és helyükre horvátok települtek. 1549-ben 27 adózó portát számláltak az Erdődy család birtokában. 1698-ban 392 lakosa volt. 1787-ben 110 házában 701 lakos élt, a monyorókeréki uradalomhoz tartozott, földesura az Erdődy család volt.
Vas vármegye1898-ban kiadott monográfiájában "Szent-Péterfa, pinkamenti község, 166 házzal és 1378 r. kath. és ág. ev. vallású magyar és horvát lakossal. Postája Monyorókerék, távírója Szombathely. Határában fogják elvezetni a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasutat. A község határában római sírokat, feliratos köveket és egyéb római emlékeket találtak. Plébániája és góthikus temploma a XVII. századból való. Kegyura a gróf Erdődy -család."[4]
1910-ben 1481, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A magyar-osztrák határmegállapítási folyamat során a trianoni döntés szerint Ausztriának ítélt falu többször hitet tett a Magyarországhoz tartozás mellett. A Pinka-völgy egyes településeit (de Szentpéterfát akkor még nem) Magyarországnak visszajuttató népszövetségi döntés után osztrák-magyar falucsere-megállapodással került végleg Magyarországhoz 1923-ban[5]. A Magyarországhoz melletti bátor kiállása miatt Vas Vármegye Törvényhatósági Bizottságától a többi érintett községgel együtt megkapta a Communitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Község címet, (ld. még soproni népszavazás), amelyet a Magyar Országgyűlés 2014-ben megerősített[6]. A község ma is horvát többségű, 2001-ben 1093 lakosából 796 horvát volt.
Szentpéterfa, Alkotmány utca (a 87 115-ös számú mellékút faluközponti szakasza)
1997-ben közös szennyvíztisztító épült Szentpéterfán, befogadva az ausztriai Monyorókerék község szennyvizeit is. A tisztító fejlesztése és bővítése 1,6 millió euróba kerül, melyet 78 százalékban közösségi támogatással fedeznek. Az építkezés 2012 júniusában kezdődik és már ősszel el is készül.[8]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,3%-a magyarnak, 80,2% horvátnak, 2,5% németnek, 0,3% ukránnak mondta magát (4,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 91,7%, evangélikus 0,3%, felekezet nélküli 0,3% (7,5% nem nyilatkozott).[18]
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye.
Stefan Geosits: Szentpéterfa. 1221–1996 / Petrovo Selo / Prostrum; Tusch, Wien, 1996
A szentpéterfai (Pinkamenti) nemzetiségi plébániaegyüttes első 10 éve, 2007–2017; összeáll. Várhelyi Tamás; Szentpéterfai Római Katolikus Plébánia, Szentpéterfa, 2018