Szülővárosban kezdte a labdarúgást és innen került Szombathelyre a Haladáshoz. 1972 és 1973 között szerepelt az ifjúsági válogatottban és felfigyeltek rá a Ferencvárosban is. 1974-től a Fradi játékosa lett és részese volt a következő idény KEK sikereinek, amikor a csapat a döntőbe jutott, és csak ott kapott ki a szovjet Gyinamo Kijevtől. Legemlékezetesebb mérkőzése is ezen az őszön volt: 1974. szeptember 25-én az Üllői úton a Rába ETO ellen, amikor a 6-1 győzelemből 5 góllal vette ki a részét. A következő idényekben már nem sikerült ilyen teljesítményt nyújtania és fokozatosan kiszorult az első csapatból. 1977-ben Szokolai Lászlóért elcserélték a Rába ETO-val, de itt sem lett alapember a csapatban, és az 1980–1981-es idényben rövid időre visszatért a Ferencvároshoz, ahol csereként szóhoz is jutott, így a bajnokcsapat tagja lett. A Fradiban összesen 159 mérkőzésen szerepelt (77 bajnoki, 44 nemzetközi, 38 hazai díjmérkőzés) és 79 gólt szerzett (29 bajnoki, 50 egyéb). A következő idénytől ismét a Szombathelyen játszott: három idényt a Haladásban, kettőt a Sabariában. Az aktív labdarúgást Celldömölkön fejezte be 1988-ban.
Válogatottban
1972 és 1973 között 9 alkalommal szerepelt az ifjúsági válogatottban és 2 gólt szerzett. 1974-ben egyszeres olimpiai válogatott és egy gól szerzője. A válogatottban sohasem lépett pályára.
Sportvezetőként
1989-től a kilencvenes évek közepéig a területi bajnokság illetve az NB III Bakony-csoportjának az igazgatója volt.
