Bálványos

Bálványos
A Szent Gábor angyal templom
Bálványos címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Siófoki
Jogállás	község
Polgármester	Sebestyén Gyula (független)[1]
Irányítószám	8614
Körzethívószám	84
Népesség
Teljes népesség	550 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	22,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	23,69 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 46′ 54″, k. h. 17° 57′ 09″46.781719444444, 17.952419444444Koordináták: é. sz. 46° 46′ 54″, k. h. 17° 57′ 09″46.781719444444, 17.952419444444
Bálványos Pozíció Somogy vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálványos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a somogyi Bálványos községről szól. Hasonló címmel lásd még: Bálványos (egyértelműsítő lap).

Bálványos község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban.

Fekvése

A Külső-Somogyi dombság északi részén, a Balatontól körülbelül 10 kilométerre délre, a déli part legmagasabb és a megye harmadik legmagasabb pontjának számító 311 méteres Gyugy-háttól délre, két észak-déli irányú völgyben fekszik. Zsáktelepülés, közúton a Kaposvár-Szántód közti 6505-ös útról leágazó 65 116-os számú mellékúton, illetve közvetlenül az M7-es autópálya felől érhető el. A szomszédos községek: Kőröshegy, Zala, Lulla, Balatonendréd, Kereki és Pusztaszemes.

Nevének eredete

Neve a "kőoszlop, határkő" jelentésű bálvány főnévből származik: "bálványos falu, vagyis olyan falu, amelynek nevezetessége valamely oszlop” – írja Várkonyi Imre Somogy megye helységneveinek rendszere című könyvében.

Története

Bálványos és környéke már a honfoglalást megelőző időkben is lakott hely lehetett, amit a területén előkerült bronz fibula is bizonyít. A legenda szerint Koppány menekülő, maradék hadainak nyújtott menedéket. 1001-ben említi Baluvanis alakban írva a pannonhalmi apátság alapítólevele. A tihanyi apátság 1055-ös alapítólevelében Baluvana írásmóddal lovak legeltetésére alkalmas területként szerepel.

Bálványost Szent István király a Pannonhalmi apátságnak adományozta. Neve előfordul Szent László király összeíró levelében is, a somogyi részbirtokok között, és IX. Gergely pápa 1232. évi bullájában is említés van róla. 1229-ben a Lőrinte nemzetségnek és a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai, 1358-ban pedig a tihanyi apátság birtokai között szerepelt. 1431-ben a vránai perjelség, 1473-ban a nagy-pói Bálványosi család és a székesfehérvári János-lovagok voltak birtokosai. 1488-ban Bálványosi György örökös nélküli halála után Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei és Endrédi Somogyi Bernát nyerték adományul. 1512-ben Bálványos egy részét Perneszi Pál fia Imre nyerte adományul II. Ulászló magyar királytól. 1545-ben enyingi Török János telepített ide protestáns jobbágyokat.

A település a törökök kiűzése után, a 18. században indult gyorsabb fejlődésnek, ekkoriban 300 lakosa volt. 1848-ban a falu jegyzőjének vezetésével 69 férfi állt be nemzetőrnek. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a bécsi Satzger család hozott létre majorságot és építkezett a községben. Van olyan forrás, amely szerint 1866-ban Bálványoson nyílt meg Somogy vármegye első óvodája,^[3] bár más forrás szerint 1867-ben a berzencei volt az első.^[4]

A 20. század elején Somogy vármegye Tabi járásához tartozott, és ekkor 1540-en lakták.

1910-ben 1319 lakosából 1303 magyar volt, ebből 837 református, 440 római katolikus, 30 pedig evangélikus.

Később Horthy Miklós vadászterülete lett a vadban gazdag vidék, ő építette ki a műutat a faluig. A második világháborút követően lakóinak száma megfogyatkozott. Ma főleg a közeli Balaton-parti településekre jár dolgozni a lakosság, illetve egyéni gazdálkodást folytat.

A 20. század elején a községhez tartozott Csege-puszta is.

Csege

Nevét 1229-ben már említették az oklevelek. Ekkor a székesfehérvári káptalan birtoka volt. Egy 1277-ben kelt oklevél szerint a Gutkeled nemzetség majdáni (Sopron vármegye) ősi monostorához tartozó szolgák egy része itt lakott. A falu lelkészét is már 1233-ban említik az oklevelek, és neve az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel plébánosával együtt. 1333-ban Csegei Füle Péter, 1460-ban Somogyi Imre, 1466-ban pedig a veszprémi püspökség birtoka volt. 1488-ban Nagylucsei Orbán és testvérei nyerték adományul, majd 1512-ben Perneszi Imre birtokában találjuk. 1536-ban a székesfehérvári prépost, az éneklő kanonok és a veszprémi püspök voltak az urai. 1557-ben Takaró Mihály és Magyar Bálint birtoka volt. Az 1572. évi tihanyi úrbéri összeírás szerint egykor a székesfehérvári káptalan volt itt birtokos. 1585-1589-ben Tihany várához tartozott, és az 1573-1574 évi török kincstári adólajstromban 4 házzal van felvéve. 1591-1606 között az elpusztult helységek között tartották számon. 1665-ben a Perneszieké, de Perneszi János itteni birtokait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1726-1733-ban ismét a Perneszieké volt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Tóth Lajos (független)^[5]
• 1994–1996: Varga László (független)^[6]
• 1996–1998:
• 1998–2002: Vass Ottó (független)^[7]
• 2002–2006: Sebestyén Gyula (független)^[8]
• 2006–2010: Sebestyén Gyula (független)^[9]
• 2010–2014: Sebestyén Gyula (független)^[10]
• 2014–2019: Sebestyén Gyula (független)^[11]
• 2019–2024: Sebestyén Gyula (független)^[12]
• 2024– : Sebestyén Gyula (független)^[1]

A településen 1996. május 12-én időközi polgármester-választást tartottak, egyelőre tisztázatlan okokból.^[13]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	544	550	541	560	557	550	550
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,9%-a magyarnak, 1,5% németnek, 0,5% örménynek, 0,2% szerbnek, 0,2% ruszinnak mondta magát (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 47,5%, református 17%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 11,3% (23,6% nem nyilatkozott).^[14]

2022-ben a lakosság 84,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,3% németnek, 0,9% ukránnak, 0,7% cigánynak, 0,2% románnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,6% volt római katolikus, 12,4% református, 0,9% görög katolikus, 0,5% evangélikus, 0,4% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 6,6% felekezeten kívüli (44% nem válaszolt).^[15]

Nevezetességei

• Az 1780-as években barokk stílusban épült, Szent Gábor főangyal tiszteletére szentelt római katolikus templom
• A hívek adakozásából 1836-ban épült református templom
• Satzger- (vagy Takács-) kastély
• A külső-somogyi népies építészet jellemzőit mutató, vályogból épült, 19. századi nádtetős, íves oldaltornácos, vert falú, elöl oromfalas vagy csonkakontyos műemlékház^[16]

Képek

• 
• 

Labdarúgás

Az 1997-ben alapított Bálványos KSE honlapja: [1]

Források

• Borovszky Samu: Somogy vármegye
• Bunovácz Dezső: (szerk.) Magyarország régiói – Dél Dunántúl – Somogy megye, Ceba Kiadó, 2004.

Jegyzetek

1. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)
2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
3. Nagy Zoltán. „Hogy Kaposvárott oskolák álléttassanak...” – Fejezetek a város három évszázados neveléstörténetéből (1715–2015). Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, 24. o. (2016). ISBN 978-615-80091-8-8 
4. L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 - Helytörténeti olvasókönyv. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, 53. o. (2013). ISBN 978-963-87678-5-1 
5. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
6. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
7. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
8. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
9. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
10. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
11. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
12. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 24.)
13. Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Helyhatósági választások iratai, 1990-2002 (2006, 2010) XXXIII. 6.
14. Bálványos Helységnévtár
15. Bálványos Helységnévtár
16. A ház a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2017. január 7.)

További információk

• Bálványos a YouTube-on: [2]

Kapcsolódó szócikkek