Lakócsa a Dráva közelében fekszik, Barcstól délkeleti, Szigetvártól déli, Sellyétől pedig nyugati irányban, mindhárom várostól megközelítőleg azonos, körülbelül 15-15 kilométeres távolságra.
Lakócsa nevét az 1565-1566 évi török kincstári fejadójegyzék említette először Lankofcse alakban.
1571-ben csak 5 házat írtak benne össze a török adószedők. 1660-ban a Pannonhalmi Bencés Főapátságidézsmaváltságjegyzékében is említve volt, mely szerint a székesfehérvári custodia birtoka volt. 1715-ben a zselicszentjakabi apátság birtoka volt és ekkor 9 háztartását írták össze benne. Az apátságé volt egészen 1748-ig, ekkor a kamara birtokába került. 1863-ban nagy tűzvész pusztított itt, melyben a település fele része leégett. A 20. század elején a közalapítványi uradalomnak volt itt nagyobb birtoka és ekkor Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.
1910-ben 1303 lakosából 364 magyar, 4 német, 924 horvát volt, ebből 1227 római katolikus, 56 református és 19 izraelita volt. 2011-ben 535-en éltek a faluban, ekkor már csak a lakók alig több mint egyharmada vallotta magát horvát nemzetiségűnek.[5]
2012-ben felújították a Szentborbás-Lakócsa-Drávafok 5,2 km-es útszakaszt, amelyet 2012. július 31-én adtak át a forgalomnak.[6]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,2%-a magyarnak, 22,6% cigánynak, 34,6% horvátnak, 0,6% németnek mondta magát (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,2%, református 1,3%, felekezet nélküli 4,7% (28,6% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 85,4%-a vallotta magát magyarnak, 24,1% cigánynak, 17,8% horvátnak, 0,6% németnek, 0,4% lengyelnek, 0,2% ukránnak, 0,2% szlovénnek, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 57,9% volt római katolikus, 1,2% református, 0,6% egyéb keresztény, 4,5% felekezeten kívüli (35,6% nem válaszolt).[16]
A lakosság horvát részének nyelvjárására jellemző, névmás szerint az ún. „kaj” nyelvjárást beszélik, tehát ezért nevezik őket kajkávácoknak. A mellette lévő Szentborbáson és Tótújfaluban élő horvát kisebbség is a kájkávácok közé tartozik.[17]
