A miocén és pliocén időszakban a területet a Pannon-tenger borította, melynek visszahúzódását követően a terület jellemzően mocsaras volt. A történelem korai időszakában az emberi jelenlét nem volt számottevő, azonban a település környékén az előkerült leletek szerint már i. e. 8000–10 000 évvel ezelőtt is éltek.
A középkorban
Kadarkút első, és az utókorra fennmaradt írásos említése az 1332-1335 években készült pápai tizedjegyzékében található: a tizedszedés második évében (1333) Kadacuta, majd Kadarcuta formában, a tizedszedés harmadik évében (1334) Kadarkuta, míg negyedik évében (1335) Chadarcuthay formában írták a helység nevét.[3]
A település első okleveles említése Tamás országbíró által, alsólendvai Miklós bán és Szentkirályi Jakab fia János közötti perben 1353-ban kiadott oklevelében található Kadarkuth formában.[4] Az akkori és későbbi dokumentumok több különböző alakban is említik a települést, úgymint: Chadarcuthay, Kadarcuch, Kadarkutha, Kethkadarkutha, Kadarkuth.
A középkorban a város mai területén hét falu létezett: Kadarkút, Kiskadarkút, Szentkirály, Körmend, Kenéz, Szentimre és Hódos. Az Árpád-házi és az utánuk következő, török megszállás előtti királyok uralkodása alatt többen is pereskedtek a település birtoklásáért, de az itt lakók békés életet éltek.
A török idők
Kadarkút és környéke 1554-től tartozott a török területek közé, amikor lakói már a törököknek is adóztak. A mohácsiszandzsák 1554-ben készült fejadólistája szerint a görösgáli (garasgáli) keza helységei közül Kadarkúton 7 ház, Szentkirályon 2 ház, Szentimrén 1 ház fizetett adót.[5] Körmendpuszta az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 2 házból állt. Az 1554-es fejadó-defter Kadarkúton hét családfőt írt össze, akik: Kutera Ferenc, Cse Antal, Fodor Gergel, Nagy Ferenc, Hirvát Kelemen, Veres Benedik, Varga Tamás.[6]
A pécsivilajethez tartozó mohácsi szandzsák 1565–1566 évi fejadó-deftere szerint a törököknek a garasgáli náhije községei közül Kadarkúton 3 ház, a kaposvári náhijéból Szentimrén 4 ház adózott.[7] A szigetvári vilajet 1571. évi fejadó-deftere szerint a garasgáli náhijéból Kadarkúton 22, Szentkirályon 3, a pécsi szandzsák kaposvári náhiéjához tartozó Körmenden 5, Szent Imrén 4 ház fizetett adót. Az 1571-es fejadó-defter Kadarkúton 19 családfőt írt össze: Cse Antal, Verös Benedik, Varga Tamás, Szabó János, Kosi Vince, Veres Márton, Szőke György, Gyalus János, Gyalus Imre, Gyalus Balázs, Kis Boldizsár, Bire Antal, Fejes Miklós, Házadi Mihály, Kovács Benedik, Baka István, Varga Imre, Fejes Sebestyén.[6]
A szigetvári liva rúznámcséja[8] szerint 1586–1587-ben a kanizsai náhijéhoz tartozott, később a szigetvári szandzsák részeként Kadarkút (Kodorkud) birtokait Juszuf bin Musztafára írták.[9] 1582-ben 3 portáját írták össze a török adószedők. Utolsó török földesura Kücsök Zachim volt.
A török alóli felszabadulástól és a dualizmus koráig
A török idők alatt a térség elnéptelenedett, a legtöbb épület elpusztult. A 19. század idején a Somssich, a Mérey, a Márffy, a Vasdényei és a Dersffi családoknak voltak itt birtokai.
A dualizmus korától napjainkig
1936–1949 között közigazgatásilag Kadarkúthoz tartozott Kőkút település is. A városi rangot 2005-ben kapta meg.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,3%-a magyarnak, 0,9% németnek, 5,3% cigánynak, 0,2% horvátnak mondta magát (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,8%, református 10,8%, evangélikus 0,7%, izraelite 0,2%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 10,6% (13,5% nem nyilatkozott).[18]
2022-ben a lakosság 89,9%-a vallotta magát magyarnak, 2,4% cigánynak, 0,5% németnek, 0,2% románnak, 0,2% horvátnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36,5% volt római katolikus, 8,4% református, 0,6% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,2% izraelita, 1,2% egyéb keresztény, 3% egyéb katolikus, 18,1% felekezeten kívüli (31,5% nem válaszolt).[19]
Nevezetességei
Somogyszentimrei földvár (Nováki Gyula szerint bronzkori)
Római katolikus templom (klasszicista, épült 1832-1840 között, tervezője és építője: Johann Felder)
Református templom (neogótikus, épült 1905–1906 között, tervezője és építője: Károlyi Emil és Schlauch Imre)
Vótapuszta kastélyépület (1910–1911 között épült, építtetője Somssich Géza)
Itt élt 1865-1886 között Halka Sámuel (Kocs, 1817–Kadarkút, 1886. május 24.) református lelkész, teológiai író.
Itt született Jálics Ernő (1895–1964) szobrászművész, a Balatoni Művésztelep egyik alapító tagja, a kaposvári Csiky Gergely Színház parkjában álló 44-es gyalogezred-emlékmű alkotója.
Kadarkúton született Hollósi Eszter ( Halmágyi Ivánné), aki 12 èvig volt országgyűlési képviselője Makó körzetének.
↑ASV Rationes Collectoriae in Hungaria 1317, 1332–1337. Nr. 183. Rationes Jacobi Berengarii et Raimundi de Bonofato collectorum decimarum sexemalium in regno Hungariae. (Incipit Solutio Decime Papalis Wesprimiensis Ecclesie Scilicet anni secundi et tertii et quarti) Fol. 116a col. II., fol. 116b col. I., fol. 118b col. I., fol. 120a col. I)
↑liva: török közigazgatási kerület 1526 után, kb. mint a szandzsák; rúznámcse: javadalombirtokok (pl, tímárok) birtokosainak változásáról folyamatosan vezetett napló.
