A falut régen áthatolhatatlan mocsár választotta el a megye egykori központjától, Somogyvártól, a lápból itt emelkedik ki Kupavár dombja, mely Koppány vezér birtoka volt. A magaslatról belátni az egész Balatont, sőt a zalai és a veszprémi részeket is.
1449-ben csak Lak alakban említették az oklevelek, akkor a Bő nemzetségbeliLaki Thúz, Létai és a Szecsényi (Szőcsényi) családok egyezkedtek fölötte.
1484-ben, Laki Thúz Miklós halála után, testvérének Thúz Jánosnak hűtlensége miatt, Mátyás király a helységet Corvin Jánosnak adományozta; a király halála után azonban Thúz János fiai, Alfonz és Mátyás, 1494-ben kérvényezták II. Ulászló királytól, hogy adja vissza a tőlük elvett birtokokat. Folyamodványuk eredménytelen maradt, II. Ulászló ugyanis 1500-ban arra utasította a székesfehérvári káptalant, hogy Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét vezesse be Lakvár és tartozékai birtokába.
II. Lajos Lak várát butsányi Korláthkői Péternek adományozta, miután pedig ő 1526-ban Mohácsnál lelvén halálát, a várat özvegye vette birtokába. Szapolyai János király ennek ellenére a várat Bakits Péternek adományozta, akitől később enyingi Török Bálint elvette azt.
Wárday Pál esztergomi érsek és királyi helytartó 1542-ben, kevéssel azután, hogy Török BálintSzulejmán fogságába került, elvette nejétől, szül. Pempflinger Katalintól, és Báthori Andrásnak adományozta. Ezen adományozás ellen azonban Korláthkői Péter leányai tiltakozást jelentettek be. Wárday érsek ennek hatására megmásította korábbi döntését, és elrendelte, hogy Lakvár birtokába és tartozékaiba Korláthkői Péter leányai, Anna és Erzse iktattassanak be.
1548-ban Butsányi Korláthkői Erzse Nyáry Ferenczné, összes lakvári birtokrészét átadta nővérének, Annának Ormosdi Székely Ferencznének. Korláthkői Annát 1549-ben vezették be Lakvárába és tartozékaiba.
1550-ben Tahy Ferenc vette meg 1200 forintért, majd 1559-ben ő és felesége, Zrínyi Ilona, a vár tartozékait is megvették. Tahy Ferenc egyik lányát, Margitot, Orsich Kristóf vette feleségül. Leánya, Ilona, Jankovics Györgyné lett. Tahy Ferenc második leányát, Annát, Gyulaffy György, Csobánc vár ura vette feleségül s ekként a Tahy-örökség két részre vált. Gyulaffy László 1678-ban elzálogosította az ő részét Gorup Ferenc győri prépostnak, ez pedig zálogba adta öccsének, Péternek. Tőle, 1687-ben, Jankovics Péter váltotta ki s ekként Lakvár mindkét része a Jankovics családé lett.
Az 1680 évi osztozkodás alkalmával Jankovics István kapta.
1566-ban a vár török kézre került, akik az 1568-1569 évi zsoldlajstrom szerint 138, az 1628-1629 évi zsoldlajstrom szerint 93 emberből álló őrséget tartottak a várban, Jankovics István 1697-ben királyi megerősítést nyert Lakvárra és tartozékaira. Élete alkonyát itteni kastélyában töltötte, ahol 1708 május 25-én rác rablók meggyilkolták.
1715-ben 16 háztartást írtak itt össze. Mindvégig a Jankovicsok voltak az urai, a 20. század elején pedig Jankovics-Bésán Józsefnek volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya.
1910-ben 1385 lakosából 1382 magyar volt. Ebből 1354 római katolikus, 10 református, 14 izraelita volt.
A településhez tartozott egykor Baráti puszta és Vasad puszta is.
Baráti puszta
Baráti puszta a Gutkeled nemzetség ősi birtoka volt, amelyet az e nemzetségből származó Felső-Lendvai I. Miklós még 1323 előtt a vasmegyei Iváncért elcserélt.
Vasad puszta
Vasad puszta a középkorban falu volt, neve szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is Vosad néven.
1408-ban a Misel nemzetségbeli Vörös János fiai: Illés, Dénes és Péter birtoka.
1726-ban már puszta és Jankovics Istváné volt, 1733-ban pedig Lengyel Miklós özvegyéé.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,8%-a magyarnak, 13,8% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 70,2%, református 2,6%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 7,7% (17,2% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 87,3%-a vallotta magát magyarnak, 8,7% cigánynak, 1,1% németnek, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% horvátnak, bolgárnak és románnak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 41,4% volt római katolikus, 1,3% református, 0,8% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,5% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 7,8% felekezeten kívüli (46,7% nem válaszolt).[12]
Két XIX. századi műemlék kőhíd az Öreglak–Marcali összekötőúton
A település az irodalomban
Öreglak, illetve annak vára, mint a 16. század végi észak-somogyi védelmi rendszer egyik fontos erőssége megjelenik Fekete István író A koppányi aga testamentuma című ifjúsági regényében, annak egyik kevésbé lényeges, de többször is említett helyszíneként.
