Bolhó község a Dráva folyó bal partján, hullámos területen fekszik, a Barcs-Berzence közti 6801-es út mentén. Határai északon és északkeleten Háromfa, keleten Babócsa, nyugaton és északnyugaton Heresznye községgel. Nyugaton és délen a Dráva folyó túlpartján Horvátországgal.
Története
Bolhó egykor a Tibold nemzetség ősi birtoka volt. 1231-ben a nemzetség tagjai felosztották egymás között: I. Bodor három idősebb fiáé, Jakabé, Kozmáé és Petkéé lett. Neve az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, ekkor már plebániája is volt. 1434-ben a Marczali család birtoka, majd 1495-ben Marczali László halála után a Báthori család kapta adományként II. Ulászló királytól. 1550-ben Báthori András, 1598-1599-ben pedig már Nádasdy Ferenc birtoka volt.
A török megszállás alatt, 1571-ben a török kincstári adólajstromban Bolhok néven említették; ekkor 55 házból állt, 1660-ban pedig a pannonhalmi főapátság tizedjegyzékében a szentgyörgyivár tartozékaként szerepelt. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója kapta adománként I. Lipót királytól. Az 1715 évi összeíráskor 11 háztartását írták össze, az 1733-as összeírásban pedig már jobbágyközségként szerepelt. 1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtokaként volt említve, és később is a gróf Szécheny család csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott. 1880 körül Gróf Széchenyi Pál birtoka volt, akitől 1880 körül báró Solymossy László vásárolta meg, 1905-től pedig báró Solymossy Ödön birtoka lett.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,9%-a magyarnak, 13,6% cigánynak, 7,3% horvátnak, 1,7% németnek mondta magát (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,9%, református 2,7%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 2,4% (19,2% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 91,5%-a vallotta magát magyarnak, 21,2% cigánynak, 8,2% horvátnak, 2,8% németnek, 0,1-0,1% lengyelnek, örménynek és románnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47,8% volt római katolikus, 1,8% református, 0,3% evangélikus, 0,7% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 14,6% felekezeten kívüli (33% nem válaszolt).[12]
Nevezetességei
Környékén a Duna–Dráva Nemzeti Park területei találhatók, ahol 350–400 éves kocsányos tölgyek is előfordulnak.
Római katolikus temploma 1901-ben épült, a környéken a legnagyobb.[13]
Itt született 1947. február 7-én Bicsár Vendel ötvös- és üvegművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett 1975-ben, 1975–77-ig a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára volt. Az Ókeresztény Mauzóleum felirata és makettje az ő keze munkáját dicséri, s az ő nevéhez fűződik a Capri cukrászda, a Royal kávéház, az ürögi templom, az MKB Pécsi Fiókja világítótesteinek és ügyféltér-berendezéseinek elkészítése, valamint a Világ Világossága kápolna réz tolóajtaja és szertartási kellékei. Fontosabb kiállításai: Pécsi Galéria (1990), Novy Bory, Lviv (1995), Fraeunau (1995, 2000), Liège, Iparművészeti Múzeum, Vigadó Galéria, Nádor Galéria (2000). 1975-től a Művészeti Alap, 1992-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja.
