Csombárd

Nem tévesztendő össze a következővel: Csombord.

Csombárd
Csák–Pongrácz-kúria
Csombárd címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	község
Polgármester	Sótonyi Györgyné (független)[1]
Irányítószám	7432
Körzethívószám	82
Népesség
Teljes népesség	260 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	29,59 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	8,99 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 27′ 09″, k. h. 17° 40′ 18″46.452569444444, 17.67155Koordináták: é. sz. 46° 27′ 09″, k. h. 17° 40′ 18″46.452569444444, 17.67155
Csombárd Pozíció Somogy vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Csombárd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csombárd község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése

Kaposvár északnyugati előterében, Mezőcsokonya, Bodrog, Somogyjád és Hetes közt fekvő település, közúton a Hetes–Osztopán közti 6706-os úton érhető el. Földrajzilag Belső-Somogy északkeleti, Külső-Somoggyal határos peremén, a Fonyódnál a Kis-Balatont tápláló, hordalékkúpok közé szoruló Pogány-völgyi-víz bal partján fekszik.^[3]

Története

Legkorábbi ismert említése Chombald formában egy 1324-es csoknai határbejárást megörökítő iratból ismert.^[4] A település neve személynévi eredetű,^[5] de a som és bárd szavak összetételével kialakult, ’somfával vegyes erdőrész’ értelmezése is ismert.^[6]

A település első ismert földesurai a vidi illetőségű Bakó Farkas és veje, Csák Mihály voltak. Nevüket egy 1726-os nádori adománylevél őrizte meg, amely visszamenőlegesen, 1717-től megerősítette őket csombárdi birtokukban.^[7] 1733-ban Csák Mihály özvegye, Bakó Erzsébet, 1767-ben és 1776-ban pedig Csák Imre birtoka volt. 1834-ben Csák József halálával unokája, báró Pongrácz Gusztáv (1808–1857) örökölte a birtokot, az ő halála után pedig Pongrácz Matild (1841–1921) lett a csombárdi kúria úrnője.^[8]

A II. József korabeli népszámlálás tükrében az 1785-ben 180 lakosú Csombárd felnőtt férfilakosságának csaknem fele zsellér, ötöde paraszti sorú volt, de utóbbiak számarányát megközelítette a paraszti-polgári származású családfőké is.^[9] A birtokrendezéssel a megművelt területek csaknem harmada paraszti kisbirtokosok kezére került, a falu lakosai és az itt bérleményt szerzők a második világháborúig továbbra is csaknem kizárólag gazdálkodással foglalkoztak.

Hidas és Újfalu

Csombárdtól délkeletre feküdt Hidas, északkeletre pedig Újfalu, amelyek szerepeltek már az 1332–1337 évi pápai tizedjegyzékben is, azaz Csombárdtól eltérően már a középkorban önálló plébániájuk volt.^[10] Újfalu ősi, Szent Mártonnak dedikált plébániatemplomának romjai az 1740-es években még álltak a mai csombárdi temetőben (az akkori cinteremben).^[11]

A török hódoltságot követően, a 18. században Újfalu a címzetes szentbenedeki prépostság pusztája, praediuma volt (néha Pusztaújfalu vagy Csombárdújfalu néven), 1785-ben 49, 1828-ban 59 lakossal. ^[12] 1828 után csatolták a korábban közigazgatásilag is Kaposszentbenedekhez tartozó pusztát Csombárdhoz. A településen a 20. század közepéig folyt az intenzív mezőgazdasági termelőtevékenység, utóbb már a kincstár kezelésében álló bérgazdaságként. Az 1960-as években még lakott néhány család Újfalun, az évtized végére azonban az egykori puszta elnéptelenedett.^[13]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Sótonyi György (független)^[14]
• 1994–1998: Sótonyi György (független)^[15]
• 1998–2000: Lukács Béla (Somogyért Egyesület)^[16]
• 2000–2002: Présel József (független)^[17][18]
• 2002–2006: Présel József (független)^[19]
• 2006–2010: Présel József (független)^[20]
• 2010–2014: Sótonyi György (független)^[21]
• 2014–2019: Sótonyi György (független)^[22]
• 2019–2024: Sótonyi Györgyné (független)^[23]
• 2024– : Sótonyi Györgyné (független)^[1]

A településen 2000. június 25-én időközi polgármester-választást tartottak,^[17] az előző polgármester lemondása miatt.^[24]

Népesség

Az 1785-ben megindult cenzusok alapján hagyományosan magyar nemzetiségű falu. 1910-ben 432 lakosából 431 magyar volt. Ebből 411 római katolikus, 7 református, 14 izraelita volt.^[25] A legutóbbi lakosságcsúcsot 458 fővel 1960-ban regisztrálták, ezt követően azonban nagyjából kiegyenlített ütemben megindult a lakosságfogyás, az elvándorlás: az 1990-es népszámlálás alkalmával már csak 328 csombárdit számláltak össze,^[25] újabb három évtized elteltével, 2022-ben pedig a lakosságszámot 240 főre becsülték.^[26]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,9%-a magyarnak mondta magát (6,1% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58%, református 3,8%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 5% (32,8% nem nyilatkozott).^[27]

2022-ben a lakosság 85,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% németnek, 0,4% cigánynak, 2,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb 100%-nál). Vallásuk szerint 30,7% volt római katolikus, 2,6% református, 0,4% görögkatolikus, 1,9% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 17,6% felekezeten kívüli (46,4% nem válaszolt).^[28]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	270	274	265	240	267	263	260
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

Nevezetességei

Bár a település a névadója, de a szomszédos Mezőcsokonya közigazgatási területén fekszik a Csombárdi-rét természetvédelmi terület. Számos védett növényritkaság élőhelye (megtalálható itt például az agárkosbor, a keskenylevelű gyapjúsás, a bugás sás, a fekete kökörcsin, a hússzínű ujjaskosbor, a mocsári kosbor, a pompás kosbor és a vidrafű is).^[29]

Csombárd földesurainak már a 18. század elején állt udvarháza és mellette házi kápolnája a mai, műemléki védelem alatt álló Csák–Pongrácz-kúria helyén. A műemlékvédelmi szakirodalom szerint a ma látható, barokk stílusú, parasztbarokk törtívű oromzatokkal tagolt udvarház 1780 körül épült,^[30] ennek azonban ellentmond, hogy a második katonai felmérés 1782–1785 közötti állapotokat tükröző térképszelvénye még a ma ismerttől jelentősen eltérő, kisebb, de két oldalszárnyával nyugati tájolású cour d’honneurrel rendelkező udvarházat mutat.^[13] A kúria utolsó tulajdonosa báró klobusiczy Blaskovits Elemér (1912–2000) volt. Ma szállodaként üzemel.

A kúria falai között található az 1792-ben épült és felszentelt házi kápolna, amely pár évig a Csák család magánáhítatát szolgálta, 1798-ban aztán Szent Kereszt titulussal megnyitották a csombárdiak előtt, és a második világháború végéig szolgált a helyiek misézőhelyéül. Az 1940-es évek végén elpusztult kápolnát 1999-ben helyreállították, de korábbi freskói megőrzése helyett a „somogyi Michelangelo” néven ismert Köteles István festőt kérték fel a kápolnabelső felújítására.^[13]

Organikus stílusú római katolikus Magyarok Nagyasszonya-temploma 1993-ban épült fel Domonkos Béla tervei alapján a korábbi iskolakápolna helyén. A berendezéshez tartozik az oltár népiesnek mondható Szűzanya-faszobra stilizált mandorlával, hasonlóan mandorlával keretezett, falba süllyesztett tabernákulummal, voltaképpen pasztofóriummal, valamint egy Madonna-festmény, illetve néhány polikróm faszobor (Madonna, Jézus Szíve, Páduai Szent Antal a gyermek Jézussal). Ifjabb Mohay Attila üvegművész 1996–1997-ben készült ablakai angyalok mellett Szent Józsefet a gyermek Jézussal és a prédikáló Krisztust ábrázolják.^[13]

A település központjában áll az 1938-ban állított Szent János-szobor. Eredetileg 1804-ben vagy röviddel előtte a földbirtokos Csák József állíttatott ezen a helyen egy Nepomuki Szent János-szobrot. 1937-ben ennek állapota annyira leromlott, hogy felkértek egy a szentek ikonográfiájában és az emberalakok ábrázolásában járatlan kőfaragót a korábbi védőszent pótlására. A közvetlen környék tucatnyi Nepomuki Szent János-szobra helyett a faragó vélhetően a helyiek leírásából, szóbeli visszaemlékezéseiből indult ki a ma látható provinciális figura kifaragásakor, amelynek öltözete továbbra is Nepomuki Jánost idézi, de feje és a mellkasára szorított írástekercs akaratlanul is Evangélista Szent Jánosra utal. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok sorában a csombárdi egyedi népi alkotás, sajátos ábrázolásmódja plasztikusan emeli ki Nepomuki János kultuszának elhalványodását.^[31]

• 
  A Csombárdi-rét természetvédelmi terület
• 
  A Csák–Pongrácz-kúria
• 
  A kúria házi kápolnája
• 
  A római katolikus templom
• 
  A Szent János-szobor

Jegyzetek

1. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 17.)
2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
3. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 475–476. o. ISBN 978-963-9545-29-8  
4. Anjou-kori oklevéltár. VIII. 1324. Szerk. Blazovich László. Budapest; Szeged: József Attila Tudományegyetem. 1993. 143. (275. tétel).
5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1978. 166. o. ISBN 963-05-1490-7
6. Hetes község története. Szerk. Horváth Imre. Hetes: Hetes Községi Közös Tanács VB. 1981. 148–149. o.  
7. Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monografiája. […] Somogy vármegye. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914. 55–56.; Kerny Terézia: Genthon István topográfiai levelezése. Ars Hungarica XVIII/2, 277–292. [285.]
8. Kerny Terézia: Genthon István topográfiai levelezése. Ars Hungarica XVIII/2, 277–292. [285.]
9. Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787). Szerk. Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára; Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya. 1960. 138–139.
10. Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. Tomus II. 1276–1415. Budapestini: Collegium Historicorum Hungarorum Romanum. 1899. 69.
11. VFL (Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár) I.1.7. Egyházmegyei Hatóság iratai. Acta et fragmenta visitationis canonicae. V/38. Domestica visitatio universarum comitatus Simeghiensis parochiarum. 1743. p. 60.
12. Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 12. Somogy megye. Főszerk. Klinger András. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1997. 225.
13. Terbócs Attila: Csombárd egyháztörténete és szakrális kisemlékei. Somogy 51/3. 2023.
14. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
15. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
16. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
17. A 2000. június 25-én tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000. június 25. (Hozzáférés: 2020. május 24.)
18. A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
19. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
20. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
21. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
22. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
23. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 27.)
24. Időközi választások 2000-ben (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000 (Hozzáférés: 2020. május 24.)
25. Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 12. Somogy megye. Főszerk. Klinger András. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1997. 67.
26. A Központi Statisztikai Hivatal helységnévtára, elérés: 2023. jan. 7.
27. Csombárd Helységnévtár
28. Csombárd Helységnévtár
29. Csombárdi rét Természetvédelmi Terület. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (Hozzáférés: 2023. július 24.)
30. A kúria a muemlekem.hu oldalon. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
31. Terbócs Attila: A csombárdi Szent János-szobor. Esettanulmány a jelromlásról. Acta Ethnologica Danubiana 25. 2023. 25–45.