Nagyatádtól északkeletre, Jákó, Gige és Csököly közt fekszik, közigazgatási területén áthalad a Nagybajom-Kadarkút közti 6618-as út, de központja csak az abból nyugat felé kiágazó 66 154-es számú mellékúton érhető el.
Története
Rinyakovácsi nevét a 14. század elején említették először az oklevelek, neve 1332-1337 között már szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, mely szerint már plébániája is volt. 1421-ben Illyemindszenti János itteni birtokait Zsigmond királytól a Tamási család nyerte adományul. 1448-ban Kowaczy módon írva említették az oklevelekben, az Ellyevölgyiek birtokaként, majd 1536-ban a Fórys család és Ellyewelgyi László birtoka volt, 1550-ben pedig Alya Mátyás és Fórys Miklós voltak a földesurai. Az 1554 évi adólajstromban – már Kovácsi írásmóddal – csak 4 házzal írták össze, 1571-ben pedig 5 házzal, majd a 16. század végén elpusztult és csak 1720-ban kezdett újból benépesülni, és mint puszta Gigéhez tartozott. 1726-tól a herczeg Esterházyaké volt.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 34,5% cigánynak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 79,7%, református 6,8%, felekezet nélküli 6,1% (7,4% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 97,8%-a vallotta magát magyarnak, 41,8% cigánynak, 1,1% horvátnak, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (2,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 67,9% volt római katolikus, 3,8% református, 1,1% egyéb katolikus, 14,7% felekezeten kívüli (12,5% nem válaszolt).[12]
