Központján a közelmúltig keresztülhaladt a 86-os főút, míg a 76-os főút a közigazgatási területének keleti szélén haladt el. A 86-os főútnak néhány évvel ezelőtt készült el a Nádasdot elkerülő szakasza, azóta a község belterületét csak négy és öt számjegyű utak érintik, a két említett főút pedig a település délkeleti szélén találkozik.
A települést érintő, alsóbbrendű utak egyike a MolnaszecsődtőlSzarvaskenden át idáig húzódó 7445-ös út, amely a közigazgatási terület keleti részén ér véget, a 86-os főútba csatlakozva. Szintén a 86-osből indul ki, a községtől délre – sőt, több mint egy kilométeren a főút korábbi nyomvonalán halad – a 7446-os útHalogy és Csákánydoroszló felé, utóbbiból pedig a 7447-es út ágazik ki Őrimagyarósd-Felsőjánosfa felé.
A falu határában már a római időkben élénk kereskedelmi forgalom volt. A község nyugati határában haladt át az egykori római borostyánút melynek maradványai ma is láthatóak a település területén. Nádasd déli határát érintette az a fontos kereskedelmi út is, amely a középkorban Székesfehérvárt az itáliai városokkal kötötte össze.[3]
A település első okleveles említése Nadast néven 1233-ból való. A királyi országbíró oklevele a Nádasdy család birtokvitájával kapcsolatban rendelkezik. A települést birtokközpontnak használó nemesek a 13. században vették fel családnévnek a Nádasdy nevet. A nemzetség később a magyar történelemben is jelentős szerepet játszott, egykori udvarházuk sajnos a történelem viharában elpusztult. Az uradalom központja az a 11. századi lakótoronnyal megerősített rotunda lehetett, amelynek 2003-ban feltárt és szépen helyreállított alapfalai a templom mellett megtekinthetők. A rotunda a feltárás alapján a Nádasdy család ősi nemzetségi templomát és temetkezőhelyét is rejti. Ez az első erődítmény valószínűleg a tatárjárásnak esett áldozatul, de azt követően újjáépítették és feltehetően csak 1664-ben a szentgotthárdi csatára felvonuló török sereg pusztította el. 1888-ban teljesen lebontották.
A település 1246-ban Nadasd néven szerepel. Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1376-ban említik, az oklevél a templomtól délre még négy nemesi kúriát is felsorol. 1532-ben a Bécs ellen vonuló török sereg égette fel a települést. Ebben a században Nádasd lakói is református hitre tértek. 1600-ban vélhetően egy előző török támadás következtében temploma romokban hevert, ekkor említik először Balázs nevű lutheránus papját is. 1664-ben Köprülü Ahmed nagyvezír vezetésével százezernél nagyobb létszámú török sereg vonult itt végig pusztítva ami útjába került. A Körmend elleni támadás során a csata a község területére is kiterjedt. Az elesett törököket a hagyomány szerint a Töröksír nevű domb alatt temették el. A katolikus egyház1732-ben III. Károly király rendeletére kapta vissza a templomot.
Fényes Elek szerint "Nádasd, magyar falu, Vas vármegyében, ut. p. Körmendhez délre 1 mfd., 404 kath., 330 evang., 12 ref., 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Ágostai fiók gyülekezet és oskola. Szép szőlőhegy és erdő. Földes ur h. Batthyáni."[4]
Vas vármegye monográfiájában "Nádasd nagy magyar község, 207 házzal és 1403 r. kath., ág. ev. és ev. ref. lakossal. Postája helyben van, távírója Körmend. A körjegyzőség székhelye. A lakosok önsegélyző-szövetkezetet tartanak fenn. Régi plébánia; kath. temploma 1730-ban állíttatott helyre, mig új csinos temploma 1890-ben épült. Kegyura Batthyány – Strattmann Ödön herczeg. Valaha a Nádasdyak voltak a földesurai, azután a Batthyányak ."[5]
Nevének eredete
A falu eredetileg dombhátra települt; az ezt körülvevő mocsaras terület bővelkedett nádban, ez adta a település nevét. A Nádasd szó végén lévő "d" az ómagyar nyelvjárásban elterjedt kicsinyítő, becéző funkciójú.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,5%-a magyarnak, 0,9% németnek, 0,7% cigánynak, 0,3% románnak mondta magát (11,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 63%, református 2,1%, evangélikus 14,1%, felekezet nélküli 4,7% (15,6% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 94,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,6% németnek, 0,7% cigánynak, 0,2% románnak, 0,2% szerbnek, 0,2% ukránnak. 0,1% horvátnak, 0,1% lengyelnek, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 52,3% volt római katolikus, 10,2% evangélikus, 2,6% református, 0,2% ortodox, 0,1% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 4,8% felekezeten kívüli (28,6% nem válaszolt).[15]
Neves személyek
Itt született 1844-ben Sóvári Soós Elemér honvéd ezredes, genealógus, hadtörténész.
Itt született 1923-ban Benkő Károly újságíró, több napilap szerkesztője.
Nevezetességei
A Szent Kereszt feltalálása tiszteletére szentelt római katolikus temploma elődje a 11. századirotunda alapja a templom keleti oldalán található védőépítmény alatt látható. A régi templomot 1737-ben újjáépítették, 1888-ban bontották le. A mai templom Friedriger Frigyes építész tervei szerint 1888-89-ben épült. 1937-ben bővítve átépítették. A régi templomból mára a márvány oltár (mai főoltár alapja), a márvány áldoztató rácsok, a rézbetétes keresztelő medence, a márványkő padozat, és az 1737-es megújításra emlékeztető márvány emlékkő maradt fenn.
A templomkertben több emlékmű áll. Az északi oldalon a Magyar Millennium emlékkeresztje, a nádasdi plébánia emlékműve 1991-ből, a Honfoglalás emlékműve 1996-ból. Ciprusok övezte parkban az Ezeréves Magyarország és a Szent Korona emlékműve áll. Az 1000 éves magyar tanítás és a nádasdi iskola emlékműve, előtte hat falu emlékfái sorakoznak 1996-ból. Kőkereszt 1895-ből, a templom előtt két oldalt a Hűség keresztje és az Utolsó remény keresztje. A sekrestye mellett, a gesztenyefák alatt az Árpád-kori temető emlékműve és az ossarium. A temetőbe a 11. századtól1786-ig temetkeztek. A szentély déli falán napóra látható, melyet Jézus Krisztus születésének 2000. évében készítettek. A rotundát és a mellette lévő tornyit gerendavázzal helyreállították.[16]
A községnek 2000-ben a régi iskola épületében felavatott helytörténeti múzeuma van.
Fellelhető a római koriborostyánút egy részlete is, amely Pannóniát és Rómát kötötte össze, Savaria (Szombathely) és Salla (Zalalövő), két fő állomás között. E római út nyomvonala még ma is megtekinthető. Katafán a szomszéd faluban római őrtorony helyét találták meg, mellette korabeli agyagedényeket és pénzt.
