Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.
Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált CasablancábanHumphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól film-főszerepéért. A következő évben a legjobb színésznőnek járóOscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johanna filmben nyújtott alakításáért.
Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és az Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket. A színésznő 1945-ben ismerkedett meg Párizsban a magyar származású Robert Capa amerikai fotográfussal, akivel közel két évig tartó szerelmi viszonyt folytatott Hollywoodban.[15]
Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma, nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. Viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.
A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől.
Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.
Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat1982-ben a Golda nevű nő című tévéfilmsorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért emlékét csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sugárút 6759 szám alatt.
Filmjei
Ingrid Bergman a Gyilkos szerelem című filmben (1941)Ingrid Bergman mint Ilsa a Casablancában
Az Óváros grófja (Munkbrogreven; r.: Edvin Adolphson és Sigurd Wallén) (1935)
Az óceán hullámai (Bränningar; r.: Ivar Johansson) (1935)
A Swedenhielm család (Swedenhielms; r.: Gustav Molander) (1935)
Valborgéji kaland (Walborgsmässoafton; r.: Gustav Edgren) (1935)
Egy asszony, aki mer (På solsidan; r.: Gustaf Molander) (1936)
Intermezzo (r.: Gustav Molander) (1936)
Dollár (Dollar; r.: Gustav Molander) (1938)
Egy asszonysors (En kvinnas ansikte; r.: Gustav Molander) (1938)
A négy társ (Die vier Gesellen; r.: Carl Fröhlich, Németország) (1938)
Csak egy éjszaka / Egyedül az éjszakában (En enda natt; r.: Gustaf Molander) (1939)
Gary Cooperrel az Akiért a harang szól Mariájaként
Gregory Peckkel az Elbűvölve Hitchcock-filmben
Spencer Tracyvel a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ban
Goldie Hawn, Walter Matthau, Jack Weston és Ingrid Bergman A kaktusz virágában
Források
Könyvek
Életem; följegyezte, összeáll. Alan Burgess, ford. Friedrich Judit, átdolg. Szeredás András; Gondolat, Budapest, 1989 ISBN 963-282-104-1
Bertrand Meyer-Stableyː Az igazi Ingrid Bergman; ford. Baranyai Judit; Jószöveg Műhely, Budapest, 2006
Chris Greenhalghː Ingrid Bergman megkísértése; ford. Fehér Fatime; Pioneer Books, Budaörs, 2012
Aleksandra Ziółkowska-Boehm: Ingrid Bergman prywatnie, Prószyński i S-ka, Varsó, 2013 ISBN 978-83-7839-518-8
Aleksandra Ziolkowska-Boehm: Ingrid Bergman and her American Relatives, Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013 ISBN 978-0-7618-6150-8