Bernadette Lafont (Nîmes, Gard megye, Franciaország, 1938. október 28. – Nîmes, 2013. július 25.) César-díjas francia színpadi és filmszínésznő, a francia új hullám(wd)(Nouvelle Vague) jelentős színművésze. Az 1950-es évek végétől 170-nél több mozifilmben és televíziós produkcióban szerepelt.
Élete
Származása, tanulmányai
Cévennes-vidéki protestáns családból származott. Apja Roger Lafont, Saint-Geniès-de-Malgoirès-i gyógyszerész, anyja Simone Illaire háziasszony volt.[12] Szülei Nîmes-be költöztek, Bernadette leányuk az 1842-ben alapított nîmes-i régi protestáns kórházban született.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a nîmes-i leánygimnáziumban végezte (ma: Collège Feuchères). Szenvedélyesen szerette a táncot, elvégezte a nîmes-i operaszínház tánctanfolyamait. Brigitte Bardot első zenés filmjeit nézve ő maga is táncosnői karrierre készült. Szenvedélyes, dél-francia temperamentuma, az operaházi tánctanfolyamok hajlékony, kiváló táncossá tették. 16 éves korában letette a kisérettségit.[13]
A francia új hullám filmjeinek kiemelkedő, szinte jelkép értékű szereplője lett. 1958-ban ChabrolA szép Serge (Le beau Serge) filmjében Lafont ismét első férjével együtt játszott,[17] majd az 1960-as Nőcskék (Les bonnes femmes) című Chabrol-filmben megmutatta szenvedélyes és szexi természetét.[18] Ezt a ellenállhatatlanul vonzó, lendületes temperamentumot vitte magával Chabrol többi filmjében is, az 1961-es Les godelureaux-ban (kb. „Piperkőcök”), és jóval később, az 1986-os Lavardin felügyelő (Inspecteur Lavardin) felügyelő női főszerepében is. Fékezhetetlen, lázadó, a férfiakat ujja köré csavaró szerepeinek sikere nyomán Lafont-ra ráragasztották a „falusi vámpír” (vamp villageoise) gúnynevet. Karakterét maga Truffaut a svájci Michel Simon által alakított szélhámos csibészek női megfelelőjének tartotta, egyfajta „női mumusnak” (voyou femelle), aki el tudja hitetni magáról, hogy igazán ismeri a való életet, viharzó érzelmei irányítják, emellett erőteljes bűnözői energiát képes magából és másokból felszabadítani. Chabrol vele forgatta az 1972-es Egy olyan szép lány, mint én (Une belle fille comme moi) című bűnügyi filmvígjátékát, ahol Lafont hasonló, elsöprően anarchisztikus jellemet formált meg.[12] Legjobb szerepeiben fékezhetetlen, kalandvágyó, lázadó nőket alakított, gátlástalan érzékiséggel. A jólnevelt, polgárasszonyok szerepe távol állt természetes mentalitásától, vidáman előadott elvetemültésge feje tetejére állította a polgári illemszabályokat.[14]
Főszerepet játszott Jean Eustache rendező 1973-as botrányfilmjében, A mama és a kurvá-ban, melyet a cannes-i fesztiválon mutattak be, itt először felháborodást és zajos tiltakozást váltott ki. A szakmai zsüri azonban váratlanul a filmnek ítélte a Zsűri díját.[19] A film, amely egy munkakerülő fiatalember (Jean-Pierre Léaud) gátlástalan és változatos szerelmi ügyeit tárgyalja több különböző helyzetű nővel (Lafont, Françoise Lebrun, Isabelle Weingarten), hamarosan kultuszfilmmé vált, bár erkölcsi nihilizmusa bírálatokat és vitákat gerjeszt.
1957–1959 között Gérard Blain (1930–2000) francia színésszel élt házasságban, aki 1956-ban az ő kedvéért vált el előző feleségétől, az Estella Blain (1930–1982) művésznéven szereplő Micheline Estellat színésznő-énekesnőtől. 1959-ben elváltak.
1959. szeptember 13-án a Gard megyei Saint-André-de-Valborgne-ban feleségül ment Medveczky György Lajos (Diourka Medveczky)(wd) magyar származású szobrászhoz és filmrendezőhöz, aki 1948-óta élt Franciaországban.[20] E házasságból három gyermekük született, Élisabeth (1960), David (1961) és Pauline (1963-1988). A két leány felvette anyjuk vezetéknevét és színésznő lett. Pauline 1988-ben a Cévennes hegységben túrázva lezuhant és életét vesztette. A család birtokán, Saint-André-de-Valborgne-ban temették el.
1978-ban (majd 1990-ben) Lafont kiadta önéletrajzát La fiancée du cinéma (A mozi menyasszonya) címmel.
2004-ben egy díjnyertes, nemesített rózsafajtának a Bernadette Lafont nevet adták.[21]
Bernadette Lafont 2013. július 25-én, 74 évesen hunyt el szülővárosában, Nîmes-ben.[22]Saint-André-de-Valborgne-ban, a család birtokán, leánya mellé temették.[23]François Hollande köztársasági elnök közleményben nyilvánította részvétét a családnak.[24]