Christopher Edward Nolan hétéves korában kezdett el filmezni apja szuper 8-as kamerájával. A University College London-ban (UCL) angol irodalmat tanult és itt 16 mm-es filmeket készített.
1989-ben tűnt fel a Tarantella című szürreális rövidfilmmel, hét évvel később Larceny című rövidfilmjével vett részt a cannes-i filmfesztiválon.
Első nagyjátékfilmje, a Following (1998), amelyet ő írt, rendezett és vágott, több nemzetközi filmfesztiválon is részt vett és díjakat kapott. Ez a sikersorozat hívta fel a figyelmet rá és segített megteremteni a Mementó (2000) anyagi hátterét, melyet Nolan írt és rendezett, mind a kritikusok, mind a nézők körében nagy sikert aratott. Számos díjat és jelölést is szerzett: például a Sundance Filmfesztivál forgatókönyvírói díját, a forgatókönyvért Golden Globe- és Oscar-jelölést. A film nagy sikert aratott több nemzetközi fesztiválon.
Bár nagyon is közönségfilmes stílusú alkotónak vallja magát[forrás?], Nolan következő munkáját az Álmatlanság (2001) című norvég thriller remake-jét a saját szájízének megfelelően próbálta meg tető alá hozni. Barátja, Steven Soderbergh cégének égisze alatt látott munkához úgy, hogy az alkotófolyamat 50%-át a Warner Bros. illetékesei befolyásolták. Elismert sztárokkal (Al Pacino, Robin Williams és Hilary Swank) forgatott. A forgatókönyvírás jogát Hilary Seitzre bízták. Sokan máig e legfontosabb kreatív fázis megvonásával magyarázzák, hogy az Álmatlanság bár az átlagnál mélyebb kommersz bűnügyi thriller, mégsem viseli magán igazán a rendezői védjegyeket. Néhány orgánum egyszerűnek tartotta a filmet a Memento „üdítő” összetettsége után, és a mai napig Nolan legkevésbé ötletes munkájának nevezik, különösen az ezt követő korszak ismeretében.
