Édesapja bíró, édesanyja maja indián volt. 1904 és 1907 között a családot a fővárosból Baja Verapazba száműzték, mert Asturias apja nem volt hajlandó halálra ítélni lázadozó egyetemistákat.
Asturias 1918-tól orvosnak tanult, de még ugyanebben az évben átiratkozott a San Carlosi egyetemre, hogy ott jogot és publicisztikát tanuljon. Miután befejezte tanulmányait barátaival 1922-ben egy népiskolát alapított, ami lehetővé tette a szegényebb rétegek képzését.
Az egyetemi évek után egy ideig Párizsban maradt és körutazásokat tett Európában, ellátogatott Palesztinába és az Amerikai Egyesült Államokba. Ebben az időben jelentek meg első irodalmi művei: 1930-ban tett szert nemzetközi hírnévre a „Guatemalai legendák” (Legenden aus Guatemala) című könyvével.
1933-ban visszatért Guatemalába. Jorge Ubico diktátor megdöntése után 1944-től diplomáciai szolgálatot teljesített: 1945-ben a mexikói guatemalai nagykövetség kultúrattaséja, 1947-ben Argentínában, majd El Salvadorban lett nagykövet. Ebben az időben sok műve került kiadásra, amik a diktatúra idején nem jelenhettek meg. 1954-ben Jacobo Arbenz Guzman demokratikus rendszerének bukása után lemondott tisztségeiről és 1962-ben önkéntes száműzetésbe ment, amit Argentínában, Genovában és Párizsban töltött.
1966-ban ismét szabad választásokra került sor Guatemalában, Asturias pedig újból felvette a diplomáciai szolgálatot: Julio Mendez Montenegro elnök párizsi nagykövetté nevezte ki.
Ugyanebben az évben Lenin-békedíjjal tüntették ki és a francia Pen-Club elnökévé választotta Asturiast. 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal értékelték irodalmi tevékenységét, a Banán-trilógiának nevezett három regényből álló ciklust.
Művei
Asturias a latin-amerikai irodalomban a mágikus realizmus képviselője; műveiben a hazájában élő indiók mítoszait és legendáit dolgozza fel. Témái között szerepel Latin-Amerika szociális, politikai és gazdasági viszonyai, a diktatórikus rendszer borzalmai és negatív hatásai, az indián múlt és hagyomány világa, az indiánok harca a banánköztársaságokkal, valamint az USA szerepe a régióban.
1930 – Leyendas de Guatemala
1943 – Anoche, 10 de marzo de 1543 (versek)
1943 – Tres de cuatro soles (regény)
1946 – El señor Presidente – Elnök úr
1948 – Cien de Alondra (versek)
1949 – Hombres de maíz
1950 – Viento fuerte – Banán-trilógia – Forgószél
1954 – El Papa verde – Banán-trilógia – A zöld pápa
1956 – Week-end en Guatemala – Víkend Guatemalában
1957 – La Audiencia de los Confines (színház)
1960 – Los ojos de los enterrados – Banán-trilógia (regény)
1961 – El alhajadito – A kincses úrfi (regény)
1962 – Torotumbo (regény)
1963 – Mulata de tal
1965 – Cuentos y leyendas
1965 – Clarivigilia primaveral (versek)
1967 – El espejo de Lida Sal (mese)
1969 – Maladrón (Epopeya de los Andes verdes)
1969 – Comiendo en Hungría – Megkóstoltuk Magyarországot; (társszerzőségben Pablo Nerudával)
1972 – Viernes de Dolores
1972 – América, fábula de fábulas – Elbeszélések
1981 – El hombre que lo tenía todo todo todo (regény)
1993 – El árbol bajo la cruz (regény)
Emulo Lipolidón (libretto egy operához José Castañeda zenéjével)
Imágenes de Nacimiento (libretto egy operához José Castañeda zenéjével)
Magyarul
Elnök úr. Regény; ford. Tavaszy Sándor, utószó Timár György; Európa, Bp., 1959
Miguel Angel Asturias–Pablo Neruda: Megkóstoltuk Magyarországot; ford. Orbán Ottó, András László, Somlyó György, bev. Boldizsár Iván; Corvina, Bp., 1968
A Zöld Pápa. Regény; ford., utószó Sándor András; Európa, Bp., 1968
Az a félvér nőszemély. Regény; ford. Koryürek Péter, bev. Hargitai György; Magvető, Bp., 1968 (Világkönyvtár)
A kincses úrfi. Regény; ford., utószó Sándor András; Európa, Bp., 1970
Elbeszélések; ford. Csép Attila et al.; Európa, Bp., 1972
Közép-Amerika földjét tűzből, vízből és álomból gyúrt irodalom járja át. Egyfajta vulkáni láva, értékes ásvány, szent kőolaj. A Föld méhének visszhangja az emberi hangban. Az örök érzés, az örök dimenzió, az örök kapcsolat, az örök révület. Szó, mely a trillától eljut az ige fényességéig, a káosztól a tavaszok varázslatáig, a lerajzolt, lefestett, színes költeménytől az ábécéig, Európa nagy fegyverzetéig, melyet az új világ dalnokai nem összezúzni, hanem Amerika minden nedveivel meglágyítani törekszenek.[1]