Habár életművük nagy része is itt rakódott le, televíziós és filmes karrierjüket is díjazták: 1932-ben a The Guardsman (Oscar-jelölés), 1965-ben a The Magnificent Yankee (Emmy-díj) és 1967-ben az Anastasia (Emmy-jelölés). 1970-ben férjével együtt Tony-különdíjjal tüntették ki őket.
Élete és pályafutása
Lillie Louise Fontanne néven született Jules Fontanne és Frances Ellen Thornley lányaként.[6][7] Francia és ír felmenőkkel rendelkezett.[6][7] Két lánytestvére volt, egyikük Angliában, másikuk Új-Zélandon élt.[6][7] Fontanne tíz éves volt, mikor eldöntötte, hogy színésznő lesz, miután látott egy színművet.[7]
1902-től Fontanne Ellen Terry(wd) mellett tanult, majd 1905-ben turnéra indultak az Alice Sit by the Fire című darabbal.[7] 1909-ben megkapta első színészi szerepét Londonban a Hamupipőke című pantomim verziójában.[7][8] 1910-ben debütált a BroadwaynNew Yorkban, de csak 1916-ban tért ide vissza Laurette Taylor(wd) meghívására, akivel a The Harp of Life, Out There és több más színdarabban is fellépett.[8]
1917-ben a The Wooing of Eve című műben találkozott először Alfred Lunttal. 1919-ben a nyári szezonban együtt játszottak az A Young Man's Fancy című színdarabban. 1920-ban Fontanne Eugene O’NeillAnna Christie című művének korai feldolgozásában, a Chrisben játszott. 1921-ben hatalmas sikert aratott a Dulcy című komédiában.[6][8] Hamarosan ünnepelt sztárja lett a műfajnak, kifejezetten az éles eszű karaktereket tudta életre kelteni, amiket Noel Coward, Behrman és Robert Sherwood írt neki.[6] 1922-ben Fontanne és Lunt összeházasodtak, és onnantól kezdve mindig együtt szerepeltek a színpadon. 1924-ben a Theatre Guildhez csatlakoztak, és a The Guardsman című produkcióval az év broadwayi párjának kiáltották ki őket.[7][8] Olyan nagy sikerű produkciókban szerepeltek együtt, mint a Design for Living (1933), A makrancos hölgy (1935-36), az Idiot's Delight (1936), a There Shall Be No Night (1940) és a Quadrille (1952).
Habár korábban is szerepelt filmekben, Fontanne és Lunt nem szeretett filmet forgatni.[6][7][8] 1931-ben ennek ellenére Irving Thalberg(wd) megkereste őket a The Guardsman forgatókönyvével, hogy a filmszerepre felkérje őket.[7] 1932-ben Fontanne-t és Luntot is Oscar-díjra jelölték legjobb főszereplő kategóriában.
Lunt és Fontanne 1958-ig játszott a színházakban, utána nyugdíjba vonultak. Ebben az évben a Globe Theatre egy renováció után ismét megnyitott, és Lunt-Fontanne Színház néven futott tovább.[6][7] Nyitó produkciónak Az öreg hölgy látogatását szánták, amiért Fontanne-t egyszer Tony-díjra jelölték. Lunték 1965-ben visszatértek a Hallmark Hall of Fame tévésorozat egy epizódjába, a Magnificent Yankee címűbe. Alakításuk mindkettejüknek Primetime Emmy-díjat ért. Két évvel később Fontanne felbukkant az Anastasia című tévéfilmben.