Új-Zéland (angolul: New Zealand; maoriul: Aotearoa, IPA: [aɔˈtɛaɾɔa]) két nagyobb és számos kisebb szigetből álló ország a Csendes-óceán délnyugati részén. Formailag monarchia, államfője az Egyesült Királyság uralkodója. Földrajzilag a Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is mintegy 1600–2000 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz. Északon Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek és Tonga szigetek helyezkednek el viszonylag közel. Területe Magyarország területének majdnem háromszorosa. Mivel igen távol esik minden földrésztől, Új-Zéland a legutolsó nagyobb, emberi letelepedésre alkalmas terület, amit az ember általában – a maorik révén –, majd pedig az európai ember meghódított. A hosszú elszigeteltség miatt Új-Zélandon az állatok és a növények különleges biodiverzitása alakult ki, igen sok endemikus, csak itt élő fajjal. Ezek közül a legismertebbek a különleges madárfajok. Az ország geológiailag rendkívül aktív területen fekszik, az itt húzódó törésvonalak mentén gyakoriak a földrengések és a vulkanikus kitörések.
A polinéziai bevándorlók a 13. század környékén telepedtek le először a szigeten, létrehozva az egyedi maori kultúrát. 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland felfedező lett az első európai, aki megpillantotta a szigetet. Hosszú szünet után 1769-ben James Cook brit felfedező hajózott erre, és ő térképezte fel a szigetek fő körvonalait. Ezután európai bálnavadász, fókavadász és kereskedőhajók jártak erre. Elterjesztették a szigeteken a burgonyát és a puskákat, ezek az új ismeretek átalakították a maori társadalmat, súlyosbították a törzsi háborúkat a 19. század elején. 1840-ben a britek és a maorik aláírták a waitangi szerződést, amelynek következményeként Új-Zéland brit gyarmattá vált. A bevándorlók számával együtt szaporodtak a konfliktusok is. A válságokat politikai reformok követték, amelyek során a nők itt kaptak először a világon szavazati jogot.
Az 1930-as évektől már jóléti társadalmat hoztak létre. A második világháború után Új-Zéland csatlakozott Ausztráliához és az Egyesült Államokhoz az ANZUS biztonsági szerződésen keresztül, amelyet később az USA felbontott, mivel Új-Zéland csatlakozott a dél-csendes-óceáni nukleáris fegyvermentes övezetet létrehozó Rarotonga-egyezményhez. Az 1950-es években Új-Zélandon volt a világon a legjobb az életminőség, azonban 20 évvel később a gazdasága kissé lelassult, többek között az Egyesült Királyságnak az Európai Gazdasági Közösségbe való belépése eredményeképpen. Jelentős gazdasági átalakuláson esett át az ország az 1980-as években, amely során a protekcionista gazdálkodást felváltotta a szabadkereskedelmi gazdálkodás. Az egyetlen, domináns exportcikküket, a gyapjút, felváltották a tejtermékek, a hús és a bor. 2015-ben a vezető exportcikk a sűrített tej volt, ezt követte a birka- és kecskehús, a fagyasztott marhahús, a vaj és a nyers fa.[5]
Új-Zéland neve a bennszülött maorik nyelvén Aotearoa vagy Aetearoa, melyet A hosszú fehér felhő földjének fordítanak. Az azonban nem ismeretes, hogy az egész szigetet jelölte-e ez a név, vagy csak az Északi-szigetet. A szintén maori nyelvű Niu Tireni elnevezés az angol elnevezésnek felel meg. Az országot lakosai gyakran Aotearoa New Zealand néven említik, ez azonban külföldön szinte teljesen ismeretlen.
A szigetországnak Hendrik Brouwer holland térképész adta 1643-ban hazája, Zeeland (jelentése „Tengerföld”) tartományáról a Nova Zeelandia latin nevet (hollandul Nieuw-Zeeland). Ebből keletkezett angolosan a New Zealand név, bár a mai angol nyelvben a Zealand szó nem a holland tartományt, hanem Dánia legnagyobb szigetét (dán nyelvenSjælland, magyarul „Fókaföld”) jelöli.
Az ország két nagy és számos kisebb szigetből áll. A két fő sziget a déli szélesség 34° és 47°-a között található.
A nagyobb kiterjedésű Déli-szigeten hosszában végighúzódik a Déli-Alpok nevű lánchegység, melynek legmagasabb csúcsa (Aoraki/Mount Cook, 3754 méter) egyben az ország legmagasabb pontja is. A vulkanikus szempontból aktívabb Északi-sziget legmagasabb pontja a jelenleg is aktívnak számító Ruapehu tűzhányó csúcsa (2797 méter).
Új-Zéland földrajzi értelemben a világ leginkább elszigetelt országa. A legközelebbi nagyobb szárazföld Ausztrália, amelynek keleti partja Új-Zélandtól 2000 km távolságra északnyugatra található. Déli irányban az Antarktisz, északra Fidzsi-szigetek, Tonga és Új-Kaledónia a legközelebbi szárazföld.
Geológiai értelemben a szigetek az ausztráliai és a csendes-óceáni lemezek összeütközésének következtében emelkedtek ki az óceánból. A két kéreglemez mozgásának köszönhetően Új-Zéland területe szeizmikusan jelenleg is igen aktív.
Délen, Christchurch városában a középhőmérséklet télen 3-12 °C, nyáron 12-22 °C. Az Északi-szigeten fekvő Aucklandben télen 9-15 °C, nyáron 12-24 °C.
Új-Zélandon – mivel Földünk déli felén fekszik – az évszakok fordítva vannak, mint Európában, így Magyarországon is. A tél júniusban kezdődik, és egészen októberig eltart, ellenben az Északi-szigeten inkább júliusban kezdődik, de valamivel tovább is tart.
Élővilág, természetvédelem
Az új-zélandi kontinens körülbelül 80 millió éve kezdett elszakadni a Gondwana őskontinenstől, élővilága azóta földrajzi elszigeteltségben fejlődött. Fizikai elszigeteltségük ellenére a szigeteken gazdag flóra és fauna alakult ki. Az őskontinensről Új-Zélandon ragadt állat- és növényfajok az évmilliók során alkalmazkodtak a szigetek biogeográfiájához, és a világon máshol fel nem lelhető fajokká fejlődtek. Az Új-Zélandon honos szövetes növények 82%-a bennszülött.[6][7]
Új-Zéland területét az ember megjelenése előtt mintegy 80%-ban erdő borította. Ezek jelentős részét kiirtották a mezőgazdasági hasznosítás érdekében. Gazdaságilag jelentős szubtrópusi rostnövény az új-zélandi kender(Phormium tenax).[8]
Az új-zélandi erdőket egykor madarak uralták. Sok madárfaj, így a kivi, kakapó, veka és takahe mind röpképtelen(wd) maradt, mivel a szigeteken nem élt szárazföldi emlősragadozó, és így nem volt természetes ellenfelük. Az emberek megjelenése, az ezzel járó élőhelyváltozás és az emberek által a szigetre hozott patkányok, menyétfélék és más emlősök felbukkanása több madárfaj, köztük a Haast-féle sas és a moafélék (a valaha élt legnagyobb madár) kihalásához vezetett.[9][10]
Új-Zéland egyike Földünk legkésőbb benépesült szárazföldjeinek. Első lakosai Polinéziából vándoroltak be a 13. században, ők hozták létre a maori kultúrát.
Az európaiak bevándorlása 1839-ben, a Brit Új-Zéland Társaság megalakítása után indult meg. 1840-ben kötötték meg a britek a maori törzsfőkkel a waitangi szerződést, amelynek révén Új-Zéland a brit gyarmatbirodalom részévé vált, és lehetőség nyílt az európaiak földfoglalásaira. Az európai telepesek 1856-ban alakítottak először kormányt.
1949 előtti, új-zélandiak számára kibocsátott brit útlevél (British Passport) az Egyesült Királyság címerével és alatta Dominion of New Zealand felirattal. 1949. január 1-ig Új-Zéland lakói brit alattvalók voltak.
Új-Zéland 1907-ben lett önkormányzattal rendelkező domínium. 1931 decemberében vált a Brit Nemzetközösség egyenrangú tagjává, ezt azonban az ország parlamentje csak 1947. november 25-én ratifikálta (Statute of Westminster Adoption Act 1947), ekkortól tekinthető az ország független államnak. Új-Záland lakói 1949. január 1-ig brit alattvalóknak (British subject) számítottak, az önálló új-zélandi állampolgárságot csak az ekkor hatályba lépő törvény teremtette meg (British Nationality and New Zealand Citizenship Act 1948).
1945-ben az ENSZ egyik alapító tagja lett.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Új-Zéland alkotmányos monarchia, politikai rendszereparlamentárisdemokrácia. Alkotmányos rendszere a korábbi gyarmati hatalom, az Egyesült Királyságwestminsteri rendszerén alapul. Új-Zéland egyike a világ mindössze három országának, ahol nincs írott alkotmány.[* 1] Alkotmányának több eleme van, köztük Új-Zéland törvényei, néhány brit jogszabály (köztük az 1297-ben törvényesített Magna Carta Libertatum), királyi előjogok, bírósági ítéleteken alapuló közjog és alkotmányos elvek. A legalapvetőbb írott elem az 1986-os alkotmányos törvény, amely több korábbi törvényt hangolt össze, lefektette az új-zélandi kormányzat alapjait és meghatározta a három hatalmi ágat. Az új-zélandi alkotmányos rendszeren belül szimbolikus jelentőséggel bír továbbá a brit Korona és maori törzsek közötti 1840-es waitangi szerződés.[11][12]
Új-Zéland, mint nemzetközösségi királyságnak (Commonwealth realm) az államfője a mindenkori brit uralkodó, jelenleg III. Károly. A királyt a szigeteken a főkormányzó képviseli, akit az uralkodó nevez ki a miniszterelnök javaslata alapján. A főkormányzó élhet a brit korona előjogaival, így felülvizsgálhatja a bírósági ítéleteket ha törvénytelenséget vél felfedezni és ő nevezi ki a minisztereket, nagyköveteket és több más fontos közszemélyt. Kivételes esetekben a főkormányzó feloszlathatja az ország parlamentjét és megtagadhatja a törvények uralkodó általi szentesítését. Az uralkodó és főkormányzó hatalmát az alkotmány korlátozza, és azokat a legtöbb esetben nem gyakorolhatják az ország minisztereinek tanácsai és javaslata mellőzésével.[13][14][15][16]
A parlamenti képviselőket háromévente választják. 1853 és 1993 között Új-Zéland egymandátumos relatív többségi szavazási rendszert (first-past-the-post/single-member plurality) használt, az 1996-os választásokkal kezdődően a vegyes arányos képviseleti rendszerre váltott (Magyarország is hasonló választási rendszert használt a rendszerváltástól a 2010-es választásokkal befejeződően).[18] Az új választási rendszer alapján minden szavazónak két szavazata van: az egyik szavazatot egy egyéni képviselőjelöltre, a másikat egy pártlistára adhatja. A 2014-es választások óta a parlamentnek 120 képviselője van, ebből 71 van választva egyéni választókerületekben (7 mandátum maori képviselőknek van fenntartva) és 49 országos pártlistáról. Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékát nem érte el.[19][20][21][22]
A végrehajtó hatalom az új-zélandi kormányé, amelyet a parlamentben legtöbb mandátummal rendelkező párt vagy pártkoalíció alkot. Ha egy párt vagy koalíció nem rendelkezik parlamenti többséggel, kisebbségi kormány alakulhat a parlament többi pártjának támogatásával, bizalmi szavazáson keresztül. A kormány tagjai a Korona miniszterei, akiket a főkormányzó nevez ki a miniszterelnök javaslata alapján. A kormány élén a miniszterelnök áll, aki általában a kormánypárt vagy kormánykoalíció vezetője. A kormány Új-Zéland legfelsőbb politikai döntéshozó szerve. A kormányt alkotó miniszterelnök és miniszterek az úgynevezett végrehajtó tanács tagjai is, amely a főkormányzó felelős tanácsadó szerve állami és alkotmányos ügyekben. A végrehajtó tanácsnak olyan miniszterek vagy államtitkárok is tagjai lehetnek, akik nem a kormány tagjai.[21][23][24]
Új-Zélandon az igazságszolgáltatást a legfelsőbb bíróság, a fellebbviteli bíróság, a felső bíróság és a körzeti bíróságok gyakorolják. Az igazságszolgáltatás élén a legfelsőbb bíró áll.[25] A legfelsőbb bíróság a jelentős közérdekkel vagy kereskedelmi kihatással járó ügyek fellebbezéseit bírálja el, ezenfelül eljár szignifikáns vélt törvényteleségek esetén és a Waitangi szerződést érintő fontosabb ügyekben. Mind a legfelsőbb bíró, mind a többi bíró kinevezését szigorú feltételek szabályozzák. Politikai függetlenségüket megőrizendő a bírókat a főkormányzó nevezi ki az igazságügyminiszter javaslata alapján, aki szokásokhoz híven javaslata előtt nem tanácskozik sem a miniszterelnökkel, sem a kormány többi tagjával.[26][27]
Politikai pártok
Új-zélandi politikai életét az 1930-as évek óta két párt, a Munkáspárt és a Nemzeti Párt dominálják. A Munkáspártot 1916-ban balközép, a Nemzeti Pártot 1936-ban jobbközép pártként alapították. Az országban 1996-ig—amikor Új-Zéland vegyes arányos képviseleti rendszerre váltott—de factokétpártrendszer volt, ám azóta a kisebb pártoknak is nagyobb esélye van a parlamenti bejutásra. Sőt, mi több, 1996 óta egyetlen párt sem tudott egyedül kormányt alakítani, így koalíciós kormányzás lett az új-zélandi sztenderd.[28][29]
A legutóbbi, 2017 szeptemberében tartott parlamenti választások során öt párt, a Nemzeti Párt, Munkáspárt, Új-Zéland az Első párt, Zöld Párt és ACT Új-Zéland párt szerzett elég szavazatot ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe.[30] A választások után a Munkáspárt és Új-Zéland az Első kötött koalíciót a Zöld Párt koalíción kívüli támogatásával.[31]
Új-Zéland erősen központosított ország, a közigazgatási beosztást és a területi önkormányzatok (általában meglehetősen korlátozott) hatásköreit a központi kormányzat határozza meg. A helyi kormányzat kétszintű: a felső szintet 1989 óta 16 regionális tanács (regional council) alkotja, ezek környezetvédelmi, belbiztonsági és közlekedési ügyekben bírnak önálló hatáskörrel. A jelenlegi regionális tanácsok közül négy – Gisborne, Marlborough, Nelson, Tasman – egyben a hierarchikus beosztás alsóbb szintjét jelentő területi hatóság (territorial authority) is; csakúgy, mint a kevesebb mint 800 fő által lakott Chatham-szigetek.
A területi beosztás alsó szintjét a 67 területi hatóság adja. Ezek határai nem minden esetben egyeznek a régióhatárokkal, így nem egy hierarchikusan egymásra épülő rendszer épült ki. A területi hatóságok hagyományosan különböző státusszal bírnak, melyeket korábban megyéknek és városoknak (counties, cities) neveztek. Mai két típusuk a kerületek (district), melyekből jelenleg ötvenhárom van az országban, illetve a városok (city), melyekből tizenkettő található; a maradék kettő a helyi közigazgatási jogokkal is rendelkező Aucklandi régió az Auckland Council, az aucklandi tanács vezetése alatt, valamint a különleges státusszal rendelkező Chatham-szigetek.
Új-Zéland területéhez tartoznak különböző távoli szigetek is, amelyek nem részei egyetlen, a fent említett beosztásnak sem. Ezeket statisztikai okokból viszont besorolják az Északi- vagy a Déli-szigethez: így a Kermadec-szigetek az Északi-, a többi sziget és sziget-csoport (Antipodes-szigetek, Auckland-szigetek, Campbell-, Three Kings-, Snares-, Solander- és Bounty-sziget) a Déli-szigethez tartozik. A külbirtokok – Tokelau-szigetek, Niue, Cook-szigetek, valamint az antarktiszi területek, amelyekre Új-Zéland igényt jelentett be – Új-Zélandhoz lazábban kapcsolódó országrészek.
Az ország lakosságának többsége európai leszármazott. Ők elsősorban Nyugat-Európából érkeztek. Napjainkban a bevándorlók legnagyobb része Ázsiából érkezik. Rajtuk kívül még élnek itt maorik és polinézek.
A 2018-as népszámlálás(wd) során az új-zélandiak 71,8%-a vallotta magát európai származásúnak (ezen belül 64,1%-a új-zélandi-európai, 1,5%-a angol nemzetiséget jelölt meg). A maorik aránya 16,5% volt. Jelentős az ázsiaiak 15,3%-os (ezen belül a kínaiak 5,3%-os, indiaiak(wd) 4,7%-os, filippínók 1,5%-os), valamint csendes-óceáni népek 9,0%-os (ezen belül a szamoaiak 3,9%-os, a tongaiak(wd) 1,8%-os és a cook-szigeteki maorik 1,7%-os) aránya is. Az egyéb nemzetiségek aránya 2,8%.[34][35]
A 20. század első feléig egy mezőgazdasági, állattenyésztő ország volt, amelynek elsősorban Nagy-Britanniával volt kereskedelmi kapcsolata. Ma Ausztrália, Kína és az USA a legfontosabb kereskedelmi partnerei, és gazdaságában a szolgáltatási szektor a meghatározó.
Az ország modern és virágzó gazdasággal rendelkezik. A turizmus egyre több bevételt hoz az országnak.
Az 1 főre jutó hazai össztermék (GDP): 30 400 USD (2013-ban).[38]
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 5%, ipar 24%, szolgáltatások 71% (2013-ban).
Gazdasági ágazatok
Birkák legelnek egy farmon
Mezőgazdaság
Az ország területének 50%-át kitevő legelők mellett az Északi-szigeten citrus-, szőlőültetvények, a nagyvárosok körül pedig zöldségtermelő gazdaságok működnek. Számottevő a halászat is. Kiemelkedő az állattenyésztés, elsősorban a juh és a tejtermelő szarvasmarha-tenyésztés. Jelentős a borászat, az új-zélandi sauvignon blanc-borokat a világ legjobbjai között tartják számon.[40]
Ipar
Földje ásványkincsekben szegény (kevés arany, ezüst, feketekőszén, kőolaj, földgáz). A villamos áram 80%-át vízerőművekben, 7%-át geotermikus erőművekben állítják elő. Az ipar főként a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel (gyapjú, tej, fa). A nehézipar is fejlődik. Az olcsó villamosenergiára épült alumíniumkohók az ausztrál timföldet dolgozzák fel.
Kereskedelem
Új-Zéland gazdasága nagy mértékben a külkereskedelemre épül és attól függ, a gazdaság teljesítményét jelentősen befolyásolja a nemzetközi piacok helyzete és világpiaci nyersanyagárak.[41] A mezőgazdaságon belül például a tejtermékek 95%-a és az egyéb állati eredetű termékek, így főként a hús és gyapjú 90%-a exportra kerül.[42]
Exportjában (kivitel) a legfőbb áruk: tejtermék, hús, gyapjú, fa, hal, gépek. Importjában: gépek és berendezések, járművek, üzemanyag, elektronikai cikkek, textiláruk.
Új-Zéland földrajza és népességének eloszlása jelentősen nehezíti a közlekedést. Az Északi-sziget közepén kiterjedt vulkanikus felföld terül el, a Déli-szigetet pedig hegységek, főként a Déli-Alpok vonulata tarkítják. Történelmileg így a legtöbb települést a partok közelében hozták létre, ahol azok könnyebben összeköthetők és megközelíthetők voltak. A lakosság nagy része ma is partmenti városokban él, ami a partmenti közlekedési hálózatot nagy mértékben terheli.[44][45]
Vasutak kizárólag az Északi-és Déli-szigeten találhatók. A vasúti hálózat hossza 4128 km, ebből 506 km villamosított. A teljes hálózatot tekintve az új-zélandi a világ 44. leghosszabb vasúthálózata. A hálózat teljes hosszában keskeny nyomtávolságú (1067 mm).[46] A világ legdélibb vasúti állomása Új-Zélandon, a Déli-sziget egyik legdélibb városában, Bluffban van, a kikötő melletti tehervasúti állomás.[forrás?]
A maori kultúra talán leghitelesebb, belső ábrázolása volt S. Percy Smith, a Polynesian Society (Polinéziai Társaság) akkori elnökének könyve, a Lore of the Whare-wānanga, mely 1913-ban jelent meg New Plymouthban, Új-Zélandon.
Új-Zéland kultúrájáról és szellemtörténetéről is szól Nagy Emilné dr. Göllner MáriaDialog der Hemisphären (A hemiszférák párbeszéde) című műve, melynek csaknem teljes szövege magyarul is olvasható a Michaeliták c. kötet részeként.
Új-Zéland őslakosainak jelenkori életéről szól a nagy hatású Once Were Warriors (Egykoron harcosok voltak) című 1990-es könyv, és a belőle készült, világszerte bemutatott film. A történet középpontjában egy, a városi, modern élethez nehezen alkalmazkodó maori család (hisz' őseik „egykor harcosok voltak”), és annak belső konfliktusai állnak. A cselekmény a modern civilizáció, és a tradíciók ambivalens viszonyát mutatja be a szereplők küzdelmein keresztül. A maori mitológia elemeinek felhasználásával készült a 2003-ban bemutatott új-zélandi film, a Whalerider (Bálnalovas) és a hasonló című könyv. Különösen ismert, világszerte szakmai és kasszasikert aratott A Gyűrűk Ura, ami a filmtörténelem egyik legnagyobb alkotása és nagyrészt új-zélandi produkció.
Új-Zélandon született, és ott is forgatta több nagy sikerű filmjét (többek között A Gyűrűk Ura-trilógia) a háromszoros Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíró, Peter Jackson.
Külön említést érdemel pár további filmcím is, amelyek a szórakoztatás mellett egyúttal az Új-Zélandi történelmi és kulturális világba is némi betekintést nyújtanak:
Race for Yankee Zephyr - Arany a tó fenekén (1981)
A természetföldrajzi tankönyv szinte minden oldala megelevenedik. Új Zéland kiterjeszkedésében, földrajzi helyzetében szinte Olaszországhoz hasonlítható, csak a déli féltekére kivetítve. A fő turista küldő országoktól nagy távolságra és a változatos vonzerőknek tulajdonítható, hogy a turisták ebben az országban tartózkodnak a legtovább. Az átlagos tartózkodási idő 19 nap, ami a világon a leghosszabbnak tekinthető. Az utazások fajlagos értéke viszont nem kiemelkedő. Ez annak tudható be, hogy az idelátogató turisták nem a leggazdagabbak, hanem a természet- és kalandkedvelők csoportjába tartoznak.
Az ország vonzerőit (például a természetet) rendkívüli módon óvják.
Az ország nemzetközileg legismertebb csapata a rögbiválogatott, becenevükön az „All Blacks”. Az elnevezés a teljesen fekete színű mezükre utal. Kimagasló eredményeik mellett nevezetesek még arról is, hogy minden mérkőzés előtt eljárnak egy rituális maori harci táncot, az. ún. „haká”-t a csapat feltüzelésére. Ezt több filmben, illetve reklámban is megörökítették már.
Rendkivül kedvelt az ún. Jet Sprint motorcsónak verseny. Ebben kanyargós épitett pályan kell végigmenni a lehető leggyorsabban, ez a gyors, de sekély folyókon való versenyzés szeliditett valtozata. A rendkivül erős, V8as autómotorokkal meghajtót kisméretű kétszemélyes motorcsónakok látványos versenye a legnépszerűbb technikai sport.
Az ország legnagyobb síterepe az Északi-szigeten emelkedő Mt. Ruapehu lejtőin található. Két szomszédos síterepről van szó, nevezetesen Turoa és Whakapapa. Mind Turoa, mind Whakapapa nagyjából 45 km-nyi gondosan kezelt sípálya. Szintén ezen a hegyen fekszik Tukino, ami már egy jóval kisebb síhely. Az Északi-sziget negyedik síterepe, Manganui „izoláltan”, a sziget délnyugati csücskében helyezkedik el. Tukinóhoz hasonlóan szintén kisebb helyről van szó. Az ország többi 20 síparadicsoma a „Déli-Alpokban”, azaz a Déli-szigeten található, ahol számtalan hegy emelkedik 2–3000 m-es magasságokba. A legkedveltebb síparadicsomok Cardrona, Mt. Hutt, Treble Cone, Coronet Peak, vagy éppen a The Remarkablest.
A WRC (Rali-világbajnokság) futamai közül már rendeztek párat a szigetországban.
Új-Zéland tradicionálisan Óceánia egyik legerősebb és legeredményesebb csapata. Az OFC-nemzetek kupáját öt alkalommal (1973, 1998, 2002, 2008, 2016) nyerték meg. Kétszer jutottak ki a világbajnokságra, 1982-ben és 2010-ben és négyszer szerepeltek a konföderációs kupán is, ahol egyszer sem sikerült továbbjutniuk a csoportkörből.
Formula–1
A McLaren Formula–1-es csapatot az új-zélandi Bruce McLaren alapította 1966-ban, célja nem titkoltan Enzo Ferrari legendás csapatához hasonló alakulat létrehozása volt. A McLaren a mai napig is a Scuderia Ferrari legnagyobb kihívója. A gárdánál maga is versenyzett pilótaként, azonkívül ellátta a csapatvezetői posztot, és az autók tervezésében is közreműködött. A halál is a versenypályán érte utol. Csapata ma a brit Ron Dennis birtokában van. A McLaren a Formula–1 történetének második legsikeresebb tagja, a királykategóriában megszakítás nélkül száguldottak konstrukciói az elmúlt 50 évben, ezalatt olyan neves F1-es világbajnokok versenyeztek a csapatnál, mint Niki Lauda, Alain Prost, Ayrton Senna, Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen, Fernando Alonso, Lewis Hamilton, és a 2010-től náluk vezető Jenson Button. A McLaren azonban már angol tulajdonban van, így brit zászló alatt is van bejegyezve.
IndyCar
Az IndyCar Series a világ legrégebbi és egyben leggyorsabb autóverseny sorozatának jelenkori leszármazottja. Az amerikai központú versenysorozat egyik legsikeresebb pilótája az új-zélandi Scott Dixon, aki 2018-ig 5 bajnoki címet gyűjtött a szériában. Dixon 2008-ban megnyerte a világ egyik legnagyobb egynapos sporteseményét, az Indianapolisi 500-at.
Külképviselet, nagykövetség
2015. június 1-jén Szijjártó Péter jelentette be, hogy Új-Zélandon 2016. március 1-én magyar nagykövetség nyílik. A nagykövetség Wellingtonban, a fővárosban található. Az első rezidens nagykövet dr. Szabó László Zsolt.
↑New Zealand’s unique ecology (angol nyelven). Science Learning Hub. Ministry of Business, Innovation and Employment; Ministry of Education; Prime Minister’s Chief Science Advisor, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
↑Our system of government (angol nyelven). New Zealand Parliament, 2004 (Hozzáférés: 2018. április 18.)
↑MMP Voting Sytem (angol nyelven). New Zealand Electoral Commission, 2014. október 20. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
↑Sainte-Laguë allocation formula (angol nyelven). New Zealand Electoral Commission, 2017. szeptember 20. [2018. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
↑The road to MMP (angol nyelven). New Zealand Ministry for Culture and Heritage, 2009. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
↑Appointments (angol nyelven). Courts of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
↑Overview (angol nyelven). Courts of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
↑Jennifer Curtin, Raymond Miller: Story: Political Parties (angol nyelven). Te Ara – The Encyclopedia of New Zealand . New Zealand Ministry of Culture and Heritage, 2012. június 20. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
↑Raymond Miller: Party Politics in New Zealand. (angolul) Melbourne, Auckland: Oxford University Press. 2005. 32–33. o. ISBN 9780195584134
↑James Watson: Story: Transport - overview (angol nyelven). Te Ara – The Encyclopedia of New Zealand. New Zealand Ministry of Culture and Heritage, 2010. március 11. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
↑New Zealand (angol nyelven). CIA World Factbook. United States Central Intelligence Agency. [2019. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
↑DK-NZ:Timothy Auger (ed): New Zealand. (angolul) London: DK. 2006. = Eyewitness Travel, ISBN 978 1 40531 527 2
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a New Zealand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.JPG)
.jpg)
.jpg)
.png)
.jpeg)
.jpg)
.svg)
