Palau a Karolina-szigetek legnyugatibb szigetcsoportjain helyezkedik el. Az államot 241 sziget alkotja, amelyből csupán 12 lakott. Nagyobb szigetei vulkanikus eredetűek, a kisebbek korallképződmények. A trópusi éghajlatú köztársaság elsősorban idegenforgalmáról nevezetes.
A Palaut alkotó szigetcsoportok a Palau-szigetek, a Sonsorol-szigetek, Pulo Anna és Merir. A legnagyobb, lakott szigetek a Palau-lagúnát veszik körül. A teljes lakosság kétharmada egyetlen szigeten, Koror szigeten él. Tőlük délnyugatra, kb. 600 km távolságra több lakott szigetcsoport található, ezek is részei Palau államnak. A fő szigetcsoportról nyugatra található kb. 200 apró, lakatlan sziget, összefoglaló néven Chelbacheb-szigetek. Ez is része az állam területének.
Palau egész évben trópusi időjárást élvez. Átlagos középhőmérséklet 27 °C, felhőszakadások az év bármely időpontjában előfordulhatnak. Az átlagos páratartalom 82% körül mozog egész évben.
Élővilág, természetvédelem
Bár Palau természeti környezete általánosságban még mentes a leromlástól, több ok van az aggodalomra. Ilyen például az illegális halászat robbanóanyag használatával, a szilárd hulladék nem megfelelő elhelyezése Koror szigeten, a homok és a korall kiterjedt kotrása a Palau-lagúnában. A többi csendes-óceáni szigetországhoz hasonlóan potenciálisan jelentős környezeti veszély a globális felmelegedés és az ezzel összefüggő tengerszint-emelkedés. Az alacsonyan fekvő területek víz alá kerülése fenyegeti a part menti növényzetet, a mezőgazdaságot, veszélyezteti az ivóvíz-ellátást. Palauban különben is gond a nem megfelelő vízellátás, és a lakosság méretéhez képest korlátozott a mezőgazdasági terület.
Történelem
Évezredeken át Palaun matrilineáris társadalom volt. Hagyományosan a föld, pénz és a társadalmi pozíció nőágon öröklődtek. A klánok földje anyáról a legidősebb lányra szállt. Az apaági öröklési rendet a császári Japán vezette be. A második világháború alatt a nemzetségi földeket a japán kormány elkobozta és személyi tulajdonként újraosztotta. A régi rendszer visszaállítására csak erőtlen kísérlet történt.
Palaut 1543-ban fedezte fel Ruy López de Villalobos. Ettől kezdve spanyol területnek számított, de a spanyol uralom jobbára névleges maradt. A Fülöp-szigeteki gyarmati kormányzat volt területileg illetékes. 1885 előtt néhány szigetet Németország szállt meg. A kitört vitában XIII. Leó pápa volt a döntőbíró, aki a szigeteket Spanyolországnak ítélte, de gazdasági koncessziókat adott Németországnak és az Amerikai Egyesült Államoknak.
1898-ban Spanyolország vereséget szenvedett a spanyol–amerikai háborúban. Ekkor eladta csendes-óceáni birtokait Németországnak. A németek Palaut Új-Guineából igazgatták. Megkezdték a foszfát és a bauxit bányászatát. Ez azután is folytatódott, hogy a szigeteket az első világháborúban megszállta a Japán Birodalom. A békekötés után Japán népszövetségi mandátumterületként igazgatta a szigeteket. A japán kormány támogatta japánok és koreaiak letelepedését. Fejlesztették a gazdasági életet, megkezdődött a tonhal és a kopra feldolgozása.
1944-ben amerikai erők foglalták el. 1947-ben a szigetek a Csendes-óceáni Gyámsági Terület része lett, majd 1951-ig az USA haditengerészeti minisztériuma gyakorolta a hatalmat a gyámsági terület felett. 1965-ben felerősödtek az autonómiatörekvések, és 1967-ben tárgyalások kezdődtek az autonómiáról. Az 1978-as népszavazást követően, mivel a lakosság elutasította a megalakuló Mikronéziai Szövetségi Államokhoz való csatlakozást, Palau 1981. január 1-jén az USA autonóm köztársasága lett Belaui Köztársaság néven. Belau és az USA 1982-ben kötötte meg a társulási szerződést, ami kilátásba helyezte a függetlenséget is. Az 1993-ban megtartott népszavazáson megszavazták a függetlenséget, amelyet 1994-ben kiáltottak ki. Az országot Palaui Köztársaság néven vették fel az ENSZ-be, de kül- és hadügyeiért továbbra is az USA a felelős.
2006. október 7-én Ngerulmud (Melekeok állam) lett a főváros.
Magyarország 2017 óta áll diplomáciai kapcsolatban az országgal.[3]
2020. január elsejétől tilos az országban a kereskedelmi forgalomban kapható naptejek, napolajok, krémek használata és értékesítése. A világ első országa, amely a korallzátonyok védelme érdekében meghozta ezt a döntést.[4]
A lakosság többsége keresztény: Katolikus (49,4%), protestáns (21,26%), természeti vallások követője (10%), adventista (5,3%), egyéb keresztény (14,04 %).
Szociális rendszer
Gazdaság
Bevásárlóközpont (WCTC)Szálloda (Palasia)
Általános adatok
A lakosság az idegenforgalmi szolgáltatásokból (szállodák, búvárkodás) tartja el magát. Emellett mezőgazdasági termelést (kókusz, kopra, édesburgonya termesztése) folytatnak. Jelentős a halászat is. Iparát a könnyűipar és kézműipar képviseli.
A partokon sűrűn sorakoznak szabadtéri éttermek és koktélbárok, ahol gyakran külföldi ételeket szolgálnak fel. Ezek lehetnek francia, olasz, kínai, japán és amerikai fogások. A francia konyha a reggeli étkezésben érezteti hatását: fehér sajtot és puha kenyeret fogyasztanak gyakorta reggelire. Akadnak különböző tésztafélék halakkal és tengergyümölcseivel, mint az osztriga, a tonhal és a fehér halhúsok. A fővárosban a leggyakoribbak a halas és más tengeri ételek. Vidéken a pürésített zöldségek vagy levesek népszerűek, amik többek között tarógyökérből készülnek, mely az egyik legfontosabb táplálék, és még sok más különböző ételhez használják. A taró leveléből és kókuszból levest főznek, sőt készülnek taróból chipsek és sütemények. Taró az alapanyaga a palusami nevű hawaii eredetű ételnek.[5]
Egyéb fontos adalékok a rizs, fűszerek, húsok (pl. marha), banán, fokhagyma.
Palau az egyik fő színhelye Kőhalmi Zoltán magyar humorista 2021-ben kiadott, Az utolsó 450 év című komikus-futurisztikus regényének, mely a Föld elképzelt utolsó 450 éves történetéről szól, azon belül is középpontba állítva a kommunális hulladék feldolgozásának egyre súlyosbodó problémáit.