Bár politikailag Amerikai Szamoához tartozik, kulturálisan Tokelau része. Kopraültetvények találhatók a szigeten.
Legmagasabb pont: Lata (966 m).
Éghajlata
Tengeri trópusi, a forróságot délkeleti szelek enyhítik. Az éves csapadék mennyisége kb. 3000 mm. Az esős évszak novembertől áprilisig, a száraz évszak májustól októberig tart. A két évszak között nincs nagy hőmérsékleti különbség. Decembertől márciusig néha tájfunok sepernek végig a szigeteken.
A nyugatiak megérkezése előtt Kelet-Szamoa (a mai Amerikai Szamoa) története feltáratlan viszonyban állt Nyugat-Szamoa (a mai független Szamoa) történetével. Az Amerikai Szamoában fekvő Manu’a szigethez kötődnek a legrégebbi történetek Polinéziában. Itt viselték a Tui Manua címet, ami összeköti Szamoa történetét Fidzsivel, Tongával, a Cook-szigetekkel, Tokelauval és mindazon területekkel, ahova kiterjedt Manua befolyása. Amikor a tongaiak elfoglalták Szamoát, Manu’a volt az egyetlen sziget, amely független maradt. Tutuila és Aunu’u sziget politikailag Upolu szigethez kapcsolódott, amely a mai független Szamoában van. A Szamoa-szigeteket politikailag összekötötte egymással a faamatai főnöki rendszer, amely szoros családi kapcsolatokat hozott létre az érintettek között. A faamatai rendszer és az azt támogató faasamoa életrendszer termelte ki magából a két leghíresebb korai szamoai főnököt (mindkettő asszony és egymással rokonok), ők Nafanua és Salamasina.
Gyarmatosítás
Az első érintkezések közé tartozik a 17. században a francia felfedezők és Tutuila sziget lakói közti csata, amiért a szamoaiak a nyugatiakat hibáztatják és megtanulták félni a nyugatiak kegyetlenségét. A korai 19. században misszionáriusok érkeztek Rarotongáról, őket követték a London Missionary Societykongregacionalista misszionáriusai John William vezetésével az 1830-as években, hivatalosan is elvíve a kereszténységet Szamoára. Kevesebb mint száz évvel később a Szamoai Kongregacionalista Egyház lett az első független helyi egyház a Csendes-óceán déli részén.
1889 márciusában német haditengerészeti erők szálltak meg szamoai falvakat, és amerikai tulajdonokat pusztítottak el. Három amerikai hadihajó érkezett Szamoa kikötőjébe és tüzet nyitott arra a három német hadihajóra, amelyet ott talált. Mielőtt tüzet szüntettek volna, egy tájfun elsüllyesztett egy amerikai és egy német hajót. Kényszerűen fegyverszünetet kötöttek, mert nem volt elég hajó a harchoz.
Az Amerikai Egyesült Államok területe
A 19. század második felében zajló nemzetközi vetélkedés közben 1899-ben a berlini szerződésben Németország és az Amerikai Egyesült Államok felosztotta egymás között a Szamoa-szigeteket. Az Egyesült Államok formálisan a következő évben szállta meg egy részét, a keleti szigetek kisebb csoportját Pago Pago kiváló kikötője körül. A nyugati szigetek alkotják jelenleg a független Szamoa államot.
Miután az Egyesült Államok birtokba vette részét Szamoában, a haditengerészet szenelő állomást létesített Pago Pago-öbölben a Csendes-óceáni Flotta számára és kinevezett egy megbízottat. A haditengerészet a területhez csatolta Tutuilát 1900-ban és Manu’át 1904-ben. Az utolsó szuverén Manu’a, Tui Manu’a Elisala, Manu’a sziget bekebelezésének elismerésére kényszerült az amerikai haditengerészet sorozatos hadbírósági eljárásai után, amelyek az „Ipu-per” néven ismertek.
Az első világháború után, abban az időben, amikor Nyugat-Szamoában (akkoriban Új-Zéland protektorátusa) a Mau-mozgalom zajlott, vele együtt Amerikai Szamoában is megjelent a Mau-mozgalom. Ezt a Leone faluból származó Samuel Sailele Ripley vezette, aki az első világháború veteránja volt. Egy Amerikában folytatott tárgyalás után nem tért vissza Amerikai Szamoába. A Mau-mozgalmat elnyomta a haditengerészet. 1930-ban a kongresszus bizottságot küldött ki, hogy vizsgálja felül Amerikai Szamoa helyzetét. Ezt a bizottságot olyan amerikaiak vezették, akik részt vettek a Hawaii Királyság megdöntésében.
1938-ban a neves pilóta, Ed Musick és legénysége lelte halálát a Pan American World Airways társaság S-42 Samoan Clipper típusú gépén Pago Pago fölött, kutatórepülés közben, amely Új-Zélandba, Aucklandba vezetett volna. A legénység az üzemanyag-szivattyú eltömődése miatt kényszerleszállásba kezdett, egy szikra a meghibásodott üzemanyag-szivattyú tartalmát felrobbantotta, ez a robbanás a levegőben eltörte a gépet.
A második világháborúban több amerikai tengerészgyalogos állomásozott itt, mint a teljes helyi lakosság. Ez nagyarányú kulturális sokkot okozott. A 14 év fölötti fiatalokat amerikai katonai kiképzők harci kiképzésben részesítették. Az első világháborúhoz hasonlóan a másodikban is a szamoaiak harcosokként, felcserekként, rejtjelezőként, hajójavítóként stb. szolgáltak.
A háború után az amerikai belügyminisztérium 4500-as számú szervezeti rendeletének végrehajtását, amely Szamoát bekebelezte volna az Egyesült Államokba, a szamoai főnökök megakadályozták. Tuiasosopo Mariota vezetésével az amerikai kongresszushoz fordultak és sikert értek el. Ezek a főnökök elérték helyi törvényhozás létrehozását, amelynek neve American Samoan Fono, és Fagatogo faluban ülésezik, amely a terület jogi és valóságos fővárosa.
Ekkoriban a haditengerészet által kinevezett kormányzót helyben választott váltotta fel. Bár technikailag úgynevezett „unorganized” (szervezetlen terület – olyan terület, amely nem áll települési önkormányzat igazgatása alatt), mivel a Kongresszusban nem ment át a terület megszervezéséről szóló törvény, de Amerikai Szamoa önkormányzó az 1967. július 1-jén hatályba lépett alkotmány alapján. Amerikai Szamoa rajta van az Egyesült Nemzetek Szervezete által összeállított, az önrendelkezéssel nem rendelkező területeket felsoroló listán, de ezt a besorolást vitatják a terület kormányzati tisztviselői.
A terület legnagyobb katasztrófája
2009. szeptember 29-én a délelőtti órákban a Csendes-óceánban 5,1-es erősségű földrengés történt, néhányszáz km-re Pago Pagótól. A rengés hatására szökőár vonult végig a szigetek székhelyén. Rengeteg kárt okozott és legalább száz ember meghalt.
Beszélt nyelvek: szamoai (a hawaii és egyéb polinéziai nyelvekkel rokon) 90,6%, angol 2,9%, tongai 2,4%, egyéb csendes-óceáni 2,1%, egyéb 2%. A legtöbben beszélik az angolt is.
A közutak hossza: 240 km, amelyeken a maximális sebesség 30 mérföld/óra.
A terület fő repülőtere a Pago Pago Nemzetközi Repülőtér a Tutuila szigeten. A Samoa Airways és Talofa Airways naponta indítanak Szamoa és Amerikai Szamoa között repülőket.
A másik kettő repülőtér az Ofu Repülőtér Ofu szigetén és Fifiuta Repülőtér Taʻū szigetén.