Fejlődésének fő ága továbbra is a turizmus, amely Polinézia kivételes természeti és kulturális örökségén alapul.
Legismertebb szigeteTahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található.
A Francia Polinéziát alkotó szigetcsoportok hivatalosan csak a francia protektorátus megalapítása után egyesültek 1889-ben. A szigetek közül a polinézek a Marquises-szigeteket hódították meg először i.sz. 300 körül, majd később, 800 körül a Társaság-szigeteket is. A polinézek laza törzsi szerveződésben éltek.[3]
II. Pomare, Tahiti királya 1803-ban menekülésre kényszerült Moorea szigetre. Családjával együtt 1812-ben erőszakosan átkeresztelték protestáns vallásra. 1834-ben francia hittérítők érkeztek a szigetekre. Mivel a helyiek nem nézték jó szemmel a misszionáriusokat 1836-ban Franciaország hadihajót küldött a régióba. 1842-ben Tahiti és Tahuata francia protektorátus alá került, hogy a katolikus hittérítők zavartalanul dolgozhassanak. A fővárost, Papeetét 1843-ban alapították. 1880-ban Franciaország magához csatolta Tahitit, így a protektorátusi cím helyett a Francia gyarmati birodalom részévé vált.[4]
Az 1880-as években Franciaország igényt tartott a Tuamotu-szigetekre, amely korábban a Pomare-dinasztiához tartozott, bár formálisan nem csatolta magához. Továbbá a franciák Tahuata szigetet 1842-ben protektorátusba vették és az egész Marquises-szigetekre úgy tekintettek, hogy az Franciaország része. 1885-ben Franciaország kinevezett egy kormányzót és létrehozott egy általános tanácsot, amellyel létrejött egy igazi gyarmati kormányzás. 1888-ban Rimatara és Rurutu szigeteket a briteknek nem sikerült lobbizás révén protektorátus alá vonni, így egy évvel később a Franciák ezeket is magukhoz csatolták. 1892-ben adták ki az első helyi bélyegeket a tartományban. A tartomány első hivatalos elnevezése az Établissements de l'Océanie (Óceaniai Telepek) volt. 1903-ban az általános tanácsot tanácsadó testületre változtatták és a gyarmat nevét megváltoztatták Établissements Français de l'Océanie (Óceaniai Francia Telepek) kifejezésre.[5]
1940-ben Francia Polinézia kormányzata elismerte a Szabad Francia Erők katonai szervezetét és sok polinéziai szolgált a második világháborúban. Nem tudtak arról sem a franciák, sem a polinézek, hogy a japánKonoe kabinet 1940. szeptember 16-án úgy döntött, hogy több terület mellett Francia Polinéziára is igényt tart. A háború során aztán a japánok képtelenek voltak megszállni a francia szigeteket.
1946-ban a polinézek francia állampolgárságot kaptak és a szigetek hivatalos elnevezése megváltozott tengeren túli területre. 1957-től használatos a Francia Polinézia (Polynésie Française) elnevezés. 1962-ben, a korábban Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették a Tuamotu-szigetekhez tartozó Mururoa közelébe. A teszteléseket 1974 után már föld alatt végezték.[6] 1977-ben Francia Polinézia részleges belső autonómiát kapott, amelyet 1984-ben kibővítettek. Francia Polinézia 2003-ban vált teljes egészében Franciaország tengerentúli részévé.[7]
1995. szeptemberben hatalmas tüntetések voltak, hogy Franciaország ismét nukleáris kísérleteket kívánt folytatni a Fangataufa atoll közelében egy hároméves moratóriumot követően. A legutolsó tesztet 1996. január 29-én hajtották végre a térségben. Ekkor jelentette be Franciaország, hogy csatlakozik a nukleáris teszteket tiltó nemzetközi egyezményhez, az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetéhez (Comprehensive Test Ban Treaty) és nem tesztel többé atomfegyvereket.[8]
Szárazföldjei egy 2 500 000 km²-es óceáni területen vannak elszórva. Összterületük 4167 km². található Francia Polinéziában.[9] Legmagasabb pontja: Mont Orohena, 2241 méter.
Földrajzi helyzete, részei
A Csendes-óceán délkeleti részén található szigetvilág öt jól elkülöníthető szigetcsoportból áll. A legnagyobb és legnépesebb sziget a Társaság-szigetekhez tartozó Tahiti.
A Tuamotu-szigetek és a Gambier-szigetek együtt Tuamotu-Gambier-szigetek (fr: (les) (Îles) Tuamotu-Gambier vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Tuamotu-Gambier) néven ismertek.
A Tuamotu-szigetek csoportja nyolc kisebb csoportot foglal magába.
Éghajlata
A térségben előfordulhatnak viharos ciklonok, főleg januárban. A szigetek között vegyesen van lapos, amelynek zátonyos a partja, illetve van amelyik felszíne egyenetlen, magas hegyekkel tarkított. A Tuamotu-szigetek az egyetlen olyan csoport, amelynek mindegyik szigete lapos.
A lakosság 78%-a polinéz. A polinézek különböző törzsekből állnak. Ők az eredeti őslakosság leszármazottai. A többiek mindannyian bevándorlók. Az ázsiaiak aránya 12%, főleg kínai. Az európaiak mind francia származású fehérek. A franciák aránya 10 %. A franciákon belül az úgynevezett helyi franciák 6, míg a városi (később bevándorolt) franciák 4 %-ot tesznek ki.[10]
Francia Polinézia teljes lakosságának 61%-a Tahitin, Papeetében vagy környékén él. A legritkábban lakottak az Ausztrál-szigetekhez tartozó Gambier-szigetek, amelyek többsége lakatlan.[11]
2010. január 1-jén az össznépesség 267 000 fő volt,[12] ami a 2007-es népszámlálás adataihoz képest (259 596 fő) növekedésnek számít.[13] A 2007-es népszámláláskor a lakosság 68,6%-a Tahiti szigetén élt. A főváros, Papeete város lakossága 131 695 fő volt.
A lakosság 87,3%-a született Francia Polinéziában, 9,3% Franciaországban, 1,4% Franciaország egyéb tengerentúli területein és 2,0% külföldi országokban.[14] Az 1988-as népszámláláskor feltett etnikai hovatartozást kérdező kérdésre a lakosság 66,5%-a vallotta magát tiszta polinéznek, 7,1% keveredett polinéznek, 11,9% európainak (főleg franciának), 9,3% francia és polinéz keveréknek (ún. "demis"-nek (szó szerint "fél") és 4,7% kelet-ázsiainak (főleg kínainak).
Az európaiak, a demik és a kínaiak főként Tahiti szigetére koncentrálódtak, azon belül is főleg Papeete városba, így itt sokkal magasabb az arányuk, mint Francia Polinézia egyéb területein. Annak ellenére, hogy a különböző kisebbségek keveredésének már hosszú történelme van, az elmúlt években megnőttek az etnikai feszültségek azáltal, hogy a politikusok idegenellenes beszédeket tartanak és nacionalista zászlókat lebegtetnek.[15][16]
A népesség alakulása
1907
1911
1921
1926
1931
1936
1941
1946
1951
1956
30,600
31,900
31,600
35,900
40,400
44,000
51,200
58,200
63,300
76,323
1962
1971
1977
1983
1988
1996
2002
2007
2010
84,551
119,168
137,382
166,753
188,814
219,521
245,516
259,596
267,000
Korábbi hivatalos népszámlálási adatok.[17][18][19]
Polinézia hivatalos nyelve a francia.[20] Egy 1996. április 12-ei organikus törvény értelmében "a hivatalos nyelv a francia, a tahiti és más polinéz nyelvet is lehet használni". A 2007-es népszámlálás szerint a 15 évesnél idősebb lakosság 68,5% leginkább a franciát használja otthon, és ez a szám az egyéb polinéz nyelvek esetében csak 29,9% (ennek 80%-a tahiti). 1,0% jelezte otthon használatos nyelvnek a kínait és 0,6% volt az egyéb nyelv.[21]
Ugyanekkor a 15 évesnél idősebb lakosság 94,7 %-a vallotta, hogy beszél, ír és olvas franciául, amit csupán 2,0 % nem ért. Ugyanezen emberek 74,6 %-a vallotta, hogy ért valamilyen polinéz nyelven, de 13,6 %-uk nem egyetlen polinéz nyelven sem tud.
Vallások
A kereszténység a szigeteken élő emberek fő vallása: a többség (54%) különböző protestáns egyházhoz tartozik és egy jelentős kisebbség (30%) római katolikus. Francia Polinézia lakosságának több mint a fele a Maohi protestáns egyházhoz tartozik.[22] A Jehova tanúi 2656 hívőt számlált Tahiti szigetén 2011-ben.[23]
A politikai élet a 2000-es évek közepétől bizonytalanság jellemzi. 2007. szeptember 14-én harmadszor is megválasztották elnöknek Oscar Temaru-t, aki a függetlenedés támogatója.[24]Gaston Tong Sang-ot váltotta fel az elnöki tisztségből, aki a függetlenedés ellen volt. Oscar Temaru nem tudott megbízható kormányzati többséget kialakítani a gyűlésen belül, ezért új területi választásokat tartottak 2008 februárjában.
Gaston Tong Sang pártja nyerte meg a választásokat, azonban ez mégsem oldotta meg a válságot: Oscar Temaru és Gaston Flosse két kisebbségben lévő pártja összefogott, hogy megakadályozza Gaston Tong Sang-ot, hogy Francia Polinézia elnöke lehessen. Ezután Gaston Flosse-t választották államfőnek 2008. február 23-án, a függetlenedés párti Oscar Temaru pártjának segítségével, miközben Oscar Temaru-t szónoknak választották a körzeti gyűlésbe, Gaston Flosse függetlenedés ellenes pártjának támogatásával. A kettő koalíciót alakított, azonban sokak szerint ez a szövetség sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák Gaston Tong Sang elnöki megválasztását.[25]
Gaston Tong Sang kevés többséggel ugyan, de végül megválasztották elnöknek. A kabinetébe pozíciót ajánlott Flosse és Temaru pártjai számára, amelyet mindketten visszautasítottak. Gaston Tong Sang minden pártot felkért, hogy segítsenek csökkenteni a politikai bizonytalanságot, elsősorban azért, hogy a külföldi befektetéseket elősegítsék, valamint azért, hogy a helyi gazdaságot fejlesszék.
Annak ellenére, hogy Francia Polinézia saját gyűléssel és kormányzattal bír, nem Franciaország társult állama, mint az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó Északi-Mariana-szigetek, vagy az Új-Zélandhoz tartozó Cook-szigetek. Franciaország tengerentúli területeként a helyi kormánynak nincs beleszólása a törvényhozásba, oktatásba, honvédelembe, amelyet közvetlenül a francia állam, a rendőrség és a katonaság irányít. A terület legmagasabb rangú képviselője a Francia Polinézia főbiztosa (fr: Haut commissaire de la République).
A francia polinéziai emberek a francia elnökválasztáskor is szavaznak. 2007-ben a függetlenedés pártiak a szocialista jelöltre, Ségolène Royalra, míg a függetlenedést ellenzők a jobbközép értékeket képviselő Nicolas Sarkozy-re adták le voksukat. A francia polinéziai emberek Nicolas Sarkozy-nek szavaztak nagyobb bizalmat.[26]
A szigetvilág Óceánia ötödik legnagyobb gazdasága. A francia nukleáris kísérleti telep bezárásáig jelentős támogatást kaptak a francia kormánytól, a telep beszüntetése óta a legfőbb bevételi forrás a turizmus, amely a bevételek mintegy negyedét teszi ki.
Mezőgazdasága
A mezőgazdaság főként a helyi igényeket elégíti ki, kivitelre koprát és vaníliát termelnek. Jelentős a halászat. A tengert a halászaton kívül igazgyöngy-tenyésztésre is hasznosítják.
Ipara
A könnyűipar a mezőgazdaság terményeit dolgozza fel.
A turizmus fontos jövedelemforrás Francia Polinézia számára. Az észak-amerikai és európai nászutasok kedvelt célpontja. Népszerűek a vízi tevékenységek (strandolás, hajókázás, búvárkodás, sznorkelezés, hullámlovaglás). Emellett a meseszép tengerpartok, a tengeri állatokkal való együttúszás, a trópusi, hegyvidéki természeti környezet, a csodálatos naplementék, a vízesések stb. mind vonzóvá teszik ezt a távoli szigetvilágot.[27][28][29]
A szigetvilág jellegből adódóan a közlekedés két fő ága a légiközlekedés és a hajózás.
Légi
Francia Polinéziában 53 repülőtér található, ebből 46 van aszfaltozva. Az egyetlen nemzetközi repülőtér a szigeteken a Faaa Nemzetközi Repülőtér. Minden egyes szigetnek van saját repülőtere, amelyről el lehet jutni a többi szigetre. Az Air Tahiti a fő légitársaság, amely a szigetek között közlekedik. Akár havi bérlet is vásárolható a társaságnál.[30]
Egyéb
Az utóbbi években [mikor?] ugyan lecsökkent, a luxushajózás továbbra is jelentős a térségben.
A szigeteken 3 televízióadó van: RFO Tempo Polynésie, RFO Télé Polynésie des Senders Réseau France outre-mer és TNTV (Tahiti Nui TV).
Sportélete
Huahine szigetről indul minden év októberében a Hawaiki Nui Va’a kenuverseny, amely a Dél-Csendes-óceán legnagyobb ilyen jellegű versenye.[31] Az 1992 óta megrendezésre kerülő, több mint 100 kenu csapatot felvonultató verseny összeköti Huahine, Raiatea, Tahaa és Bora Bora szigeteket.[32] A három etapos verseny során a versenyzők összesen 130 km-t kenuznak a Társaság-szigetekSzél felőli szigetcsoport szigetei között.[33]
A csónak kivetővel ellátott kenu, amelynek a tahiti elnevezése Va’a. Új-Zélandon a Waka Ama, Hawaii szigetén a Wa’a elnevezést kapta a kenu. A dél-csendes-óceáni területek egészén a helyi emberek mindenhol kifejlesztették ezt az alapvető közlekedési eszközt fatörzsek kivájásával. Polinéziában a kenukészítést mesteri szintre fejlesztették, ezért vonzza ide a versenyzőket ma már a világ minden tájáról.
.svg)
.svg){kind=small}
.jpg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg)
