La Marseillaise
Allons enfants de la Patrie,
le jour de gloire est arrivé
Contre nous de la tyrannie
L’étendard sanglant est levé.
L’étendard sanglant est levé:
Entendez-vous dans les campagnes
Mugir ces féroces soldats!
Qui viennent jusque dans vos bras
Égorger vos fils et vos compagnes.
(Refrén:)
Aux armes citoyens,
Formez vos bataillons.
Marchons! Marchons!
Qu’un sang impur
Abreuve nos sillons
Que veut cette horde d’esclaves
De traîtres, de rois conjurés?
Pour qui ces ignobles entraves
Ces fers dès longtemps préparés
Ces fers dès longtemps préparés
Français, pour nous, Ah quel outrage
Quel transport il doit exciter!
C’est nous qu’on ose méditer
De rendre à l’antique esclavage
Refrén
Quoi! Des cohortes étrangères
Feraient la loi dans nos foyers!
Quoi! Ces phalanges mercenaires
Terrasseraient nos fiers guerriers.
Terrasseraient nos fiers guerriers.
Grand Dieu! Par des mains enchaînées
Nos fronts, sous le joug, se ploieraient.
De vils despotes deviendraient
Les maîtres de nos destinées
Refrén
Tremblez tyrans, et vous perfides
L’opprobe de tous les partis.
Tremblez, vos projets parricides
Vont enfin recevoir leur prix!
Vont enfin recevoir leur prix!
Tout est soldat pour vous combattre.
S’ils tombent nos jeunes héros,
La terre en produit de nouveaux
Contre vous, tous prêts à se battre
Refrén
Français en guerriers magnanimes
Portez ou retenez vos coups.
Épargnez ces tristes victimes
A regrets s’armant contre nous!
A regrets s’armant contre nous!
Mais ce despote sanguinaire
Mais les complices de Bouillé
Tous les tigres qui sans pitié
Déchirent le sein de leur mère!
Refrén
Amour Sacré de la Patrie
Conduis, soutiens nos braves vengeurs.
Liberté, Liberté chérie
Combats avec tes défenseurs
Combats avec tes défenseurs
Sous nos drapeaux, que la victoire
Accoure à tes mâles accents
Que tes ennemis expirants
Voient ton triomphe et nous, notre gloire
Refrén
(« Couplet des enfants »)
Nous entrerons dans la carrière
Quand nos aînés n’y seront plus
Nous y trouverons leur poussière
Et la trace de leur vertus!
Et la trace de leur vertus!
Bien moins jaloux de leur survivre
Que de partager leur cercueil.
Nous aurons le sublime orgueil
De les venger ou de les suivre
Refrén
|
|
Marsziliai ének
Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza láncodat
A vérszopó tyrannus fajzat
Melledre szegezi fegyverét,
S véredbe mártja rút kezét,
Ha szolgaságra nem hurcolhat.
(Refrén:)
Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vérszomjukra
Szabdaljuk halmokra.
A zsoldos martalékok nyája
Ordítva habzik ellenünk,
Halált visítgat trombitája,
Remeg szavára életünk.
Szerelmes asszonytársainkat
Örök bilincsre kergeti,
Honunkat földig égeti
S pallosra hányja magzatinkat.
(Refrén)
E szívtelen rabok dagálya
Győzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
Igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
Mely kész eladni a hazát,
Hogy hordozhasson pántlikát,
Jusst szabjon egy szabad országnak?
(Refrén)
Reszkess, lator tyrannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
Önként koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.
(Refrén)
Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtaposván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magukhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.
(Refrén)
Édes hazánknak szent szerelme,
Segítsd vitézid karjait,
Kedves szabadság istensége,
Törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütköző csatákhoz
A győzedelmek angyalát,
Hadd űzze a vak despotát
Pokolnak kormos ajtajához.
(Refrén)
|
|
A marseille-i önkéntesek indulója
Előre ország népe, harcra
Ma diadal vár, hív hazánk!
Ellenünk tört a kény uralma,
Vérben áztatja zászlaját,
Vérben áztatja rút zászlaját.
Halljátok! Már küldi a zsarnok
Vad, bősz ölni kész rab hadát,
Letörnek népet és hazát,
Bosszút állnak ifjon s gyönge lányon,
(Refrén:)
Hajrá, fegyverbe hát!
Ma harcra hív hazád!
Csak jöjj, csak jöjj, öntözze hát
rút vérük a határt!
Fegyverbe hát!
Nem ül a zsarnok kénye rajtunk,
pokolra mind, a hitszegőt!
Boldog országot vív a harcunk,
boldog országban a jövőt,
Boldog országban a szebb jövőt!
És hogy ha kell, mind sorban állunk,
bár hív a dicső, hős halál,
Lesz újra majd ki sorba ál,
ellened, zord önkény úgy csatázunk!
(Refrén)
Érintsd a kardunk, ősi szent láng,
ma győzni minden ellenen!
Szállj közénk drága szent szabadság,
várva várt harci győzelem,
Várva várt harci nagy győzelem!
Csatákkal írd föl zászlainkra,
írd föl századunk jelszavát,
Hadd lebegjen a világon át:
„Győz a lélek, s győz a hősi munka!”!
(Refrén)
|