A legenda – (lat. olvasandó) - általában - egy vallási tárgyú kisepikai műfaj. Általában egy vallási szempontból fontos személy, szent, mártír, pap, vallásalapító életéről, egy szent hely, templom, ereklye, ünnep keletkezéséről szól. A legtöbb vallás és irodalom ismeri. Szűkebb értelemben azt a középkori műfajt nevezzük így, amely a keresztény szentek életét mondja el. Eredetileg a szentté avatásra készült élettörténet (lat. vita), amely később a szerzetesek, apácák olvasmányául szolgált. Fő eleme a csodatételek és a szent erényeinek felsorolása, ezáltal a legfontosabb erkölcsi tanítások, példák bemutatása.
A legenda hagyományos egyházi műfaja három feladatnak tesz eleget: bizonyítékul szolgál a szent csodáira, megörökíti életük eseményeit és nevelő célzatú olvasmány. Közös jellemzői a legendáknak, hogy hőseikben típust ábrázolnak, eszményt igyekeznek felállítani. A tények és a példák illusztráló eszközök, a valóságos eseteket vándormotívumok, bibliai elemek és toposzok helyettesíthetik. A legendák ált. négy részből tevődnek össze: a tárgyalt személy nevének etimológiája - élettörténet (vita) - szenvedéstörténet (passio) - csodajegyzék (miracula).
Modern legendák
A legenda újabb időkben a nem bizonyítható, de nagy populáris hatást kiváltó, félig igaz történeteket is jelenti. Egy példa erre az ős Beatrice együttes[1]csirkedarálás-legendája,[2] miszerint az együttes tagjai egy koncertjükön ledaráltak volna egy élő csirkét. Ez azonban soha nem történt meg, egy másik, punk együttes koncertjén állítólag elkövettek ilyet, habár nem darálóval, hanem kézzel téptek szét egy csirkét a nézők[3][5], de a korabeli kultúrpolitika lejáratócélzattal a hírhedtté váló Beatricét vádolta meg ezzel a tettel, ami összefonódott a zenekarral, azok minden cáfolata ellenére. Vannak bizonyos helyekhez kötődő legendák is pl. nagyvárosi legendák, amik az urbanizálódott közösséghez köthetők.[6]
A legenda szót átvitt értelemben is használjuk. Egy jó legenda - azaz fedőtörténet - kell egy beépített vagy fedett ügynök álcázására is, amikor az ügynöknek egy új titkos identitást kell felvennie, és az új alteregó személyiségét kitalálják neki.[7]
↑Varga Zoltán, a CPg basszusgitárosa: „Béla levágta, úgy, ahogy egy csirkét le szoktak vágni. Ettől a tömeg teljesen bevadult, páran feljöttek a közönség soraiból a színpadra is, és cafatokra szedték”[2]
↑Valójában egy budapesti CPg-koncert képekkel dokumentált mozzanatáról van szó, ami 1983. március 5-én zajlott le. Az együttes a mikrofonállványhoz kötött egy látványelemként funkcionáló szárnyast, amit a felhevült közönség a pogó forgatagában darabokra tépett. A csirke sajnálatos halála később a CPg elleni perben is előkerült[4]
