könnyed vagy legfeljebb közepes testű, élénk savú, erőteljes íz- és illatvilágú, vegetális jegyeket mutató
A sauvignon blanc a világ egyik legismertebb fehérborszőlő-fajtája, az egyetlen olyan világfajta, amelynek borát az aromatikus fehérborok között tartják számon.[1] A Franciaországból, a Loire völgyéből és Bordeaux környékéről származó fajta leghíresebb borai eredeti hazáján kívül Új-Zélandon[2] készülnek, de Chilében, Dél-Afrikában[3] és Magyarországon is jó minőségű termékeket állítanak elő belőle. A 22 magyar borvidék közül 21-ben megtalálható, az egyetlen kivétel a Somlói.[4]
Francia eredetű neve a sauvage („vad”) és a blanc („fehér”) szavakból származik.[3] Annak ellenére szokták egyszerűen sauvignonnak is nevezni, hogy a sauvignon valójában egy gyűjtőnév, többféle változatának csak egyike maga a sauvignon blanc.[5]
A növény és a termés jellemzői
A fajta főként a magasabb mésztartalmú, lazább talajokat kedveli, de megfelelnek neki a homokos és löszös talajok is. A rothadásra érzékeny, fagytűrése közepes, viszont sokféle éghajlathoz képes alkalmazkodni. Szárazságtűrő.[4][5][6]
A növény tőkéje erőteljes növekedésű, sok, erős, középvastag, rövid ízközű, barna színű vesszőt növeszt, amelyek nóduszai valamivel sötétebbek a többi részénél. Kicsi rügyei hegyesedő alakúak, alig gyapjasak, míg a vitorla gyapjasabb, pirossal futtatott végű, kissé bronzos zöld színű. A vitorlalevelek vagy kiterítettek, vagy kissé homorúak lehetnek. Levelének mérete és tagoltsága is közepes, a levelek ötkaréjúak és kerekdedek, szélük csipkés, határozatlanul bemetszett. A levél vállöble lehet záródó vagy nyílt is, a felső oldalöblök keskenyek, középmélyek és zártak, míg az alsók sekélyek, de szintén szintén keskenyek, emellett zártak vagy záródók. Karéjszélei befelé és fölfelé állnak. A levél színe sötétzöld, a fonák gyapjas, a szintén zöld levélerek is gyapjas szőrösek. A levélnyél zöld, rövid, a szártag szintén zöld. Átlagosan 100 grammos, tömött, vállas vagy hengeres fürtöket hoz, az átlagosan 15 mm × 14 mm-es, 1,8 grammos bogyók kicsik, világos színűek, feketén pontozottak, héjuk viszonylag vastag, húsuk lédús, puha, közömbös szőlőízű, fűaromájú.[4][5][1]
Lombja rendkívül sűrű, ezért sok zöldmunkát igényel, ennek elmaradása esetén a zárt lombsátor belsejében alig fejlődnek ki érett fürtök. Középérésű, kevés fürtöt nevelő fajta.[5]
A sauvignon blanc-ból készülő borok szárazak, zöldessárgák, jellegzetes illat- és ízvilággal rendelkeznek. A hosszas (legalább 3–4 éves) fahordós érlelés nem tesz jót neki, inkább az acéltartályos erjesztés és érlelés hozza ki belőle a fajtakaraktereket. Fiatal bora élénk savú, erőtejles ízvilágú, vegetális jellegzetességeket mutat. Egyes vélemények szerint illata elsődlegesen a frissen lenyírt fű illatához hasonlatos, csalános, de megjelenhetnek benne a paprikára, a mézre, a piskótákra, az ananászra, a mangóra, a spárgára, a petrezselyemre, a tárkonyra, az egresre, a rózsaszínű pomelóra, a mézdinnyére és virágokra (fehér rózsa, citrusvirágok) emlékeztető jegyek is, sőt, többen állítják, hogy a macskák vizeletének egyik illatösszetevője is érezhető a borban.[4][1][3][6][8] Fogyasztását 8–10 °C-on ajánlják, főként halakhoz és egyéb tengeri élőlényeket tartalmazó ételekhez, pikáns fűszerezésű ételekhez, szárnyasokhoz, kecskesajthoz[3] (például Crottin de Chavignol sajthoz[6]) és spárgához.[1]Aperitifnek is jó.[3]
Termőhelyek
A sauvignon blanc világszerte elterjedt fajta.
Magyarországon 1982-ben minősítették államilag, majd néhány éven belül országszerte gyorsan fel is futott. Ma az ország 22 borvidéke közül a somlói és a tokaji kivételével mindenütt megtalálható, de a legjobb borokat a magasabb mésztartalmú talajjal rendelkező, hűvösebb éghajlatú vidékeken, vagyis a soproni, a neszmélyi és az etyek–budai borvidékeken termi.[4]
Franciaországban legismertebb példái Sancerre térségéből és a Pouilly-Fumé vidékről származnak, ezeken a helyeken termesztésére kiválóan alkalmas kimmeridge-i mészköves talaj található, az éghajlat kontinentális. Itt elegáns, frissítően savas, ásványos (kovaköves), citrusos és zöldnövény-aromájúak a borok.[6][8]Bordeaux környékén (például a Graves és a Pessac-Leognan alrégióban) gyakran házasítják a sémillonnal és a muscadelle-lel, de egyre gyakrabban jelenik meg itt is (főként az Entre-Deux-Mers alrégióban) a csak sauvignon blanc-ból készülő bor. Sauternes-ben és Barsacban édes küvék alkotórészeként hasznosítják,[1] kihasználva savainak ízkiegyenlítő hatását a késői szüretelésű, aszúsodott szőlők édessége mellett.[6] A francia borok jó minőségük ellenére nem számítanak rendkívül drágának, bár például Didier Dagueneau-nak volt olyan terméke, aminek palackja 100 euró körül volt.[8]
Új-Zélandon a chardonnay után a második legnagyobb mennyiségben termesztett fajta. 1969-ben a Matua pince termesztette először, első palackozott boruk 5 évvel később jelent meg,[8] majd hamarosan, főleg az 1980-as években a fajta gyorsan terjedni kezdett Marlborough régióban. Mára többhelyütt kimagasló minőségű, esetenként világhírű borokat állítanak elő az országban. Jelentős újításként itt vezették be a fajtánál a több körből álló szüretet: a korábban leszedett szőlő az élénk savakért és a növényi aromákért felelős, míg az ehhez hozzáadott, későbbi szedésű rész érett gyümölcsök ízét adja a borhoz.[1] A leghíresebb új-zélandi pincészetek, amelyek a fajtával foglalkoznak, például a Cloudy Bay, a Seresin, a St. Clair,[2] a Nautilus Estate, a Villa Maria és a Brancott.[6] Az ország sauvignon-borai jellemzően fűre emlékeztető, petrezselmyes, zöld olajbogyós, zöld teás, friss csicseriborsós, spárgás aromájúak.[6]
Dél-Afrikában, ahol a fajtát „a Jóreménység fehér szőlőjének” nevezik, a sauvignon blanc a második legfontosabb termesztett szőlőfajta. Borainak minősége az utóbbi években annyit javult, hogy ma már vannak, akik a franciaországiakkal egy szintre értékelik őket. Aromájuk az új-zélandiakéhoz hasonlít, de emellett megjelenik bennük még többféle csilipaprika illata is. A legjelentősebb dél-afrikai borászatok a Boschendal, a L’Ormarins, a Saxenburg és a Zonnebloem.[6]
Az Amerikai Egyesült Államokban főként Kaliforniában termesztik jó eredménnyel: itt az olcsóbb tömegbortól kezdve egészen a prémium minőségűekig mindenfélét előállítanak. Kaliforniai boraira a gyümölcsös (citrusos, ananászos, mangós) aromák a legjellemzőbbek, és bár itt is jelen van például a tárkony, jóval kevésbé intenzívebben, mint a déli félgömb országaiban előállított borokban. A legjelentősebb amerikai borászatok a John Anthony, a Frogs Leap, a Duckhorn, a Peter Michael, a Silverado Vineyards, a Honig Vineyard and Winery, a Robert Mondavi, a Grgich Hills Cellar és az Ehlers Estate, míg a szomszédos Mexikóban a Sinergi, a Casa de Piedra, a Paralelo és a Santo Tomás.[6]