| Királyleányka |
| fehérborszőlő |
![]() |
| Egyéb nevei | Fetească regală, Fetească muscatnaia, Danosi |
| Eredet | Erdély, természetes hibrid |
| Nemesítés alapfajtái | Kövérszőlő, Leányka |
| Hazai elterjedtsége | Balatonboglári, Mecsekaljai, Ászár-Neszmélyi, Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék |
| Általános elterjedtsége | Magyarország, Románia(Erdély) |
| Fürt leírása | kicsi, vállas, tömött, kúpos |
| Érési időszak | szeptember vége |
| Érzékenység | rothadásra hajlamos, fagyérzékenysége közepes. |
| Művelésmód | kordon |
| Borának jellemzői | muskotályos illatú vagy virágillatú, finom, harmonikus, testes |
A királyleányka egy államilag elismert magyar (1973) fehérborszőlő-fajta. Erdélyből származik. A kövérszőlő és a leányka természetes hibridje.[1] Szinonim nevei Fetească regală, Fetească muscatnaia, Danosi.[2] Németh és Kriszten 1963-ban jelentette be honosításra.[3]
Leírása
Tőkéje erős növekedésű, sűrű vesszőzetű. Levele sötétzöld, közepesen nagy, vese alakú, széles, hullámos, sima, szövete fényes, zsíros, nehezen szakadó, tagolatlan-karéjozott.
Fürtje kicsi, vállas, tömött, kúpos, átlagtömege 100 g. Bogyói kicsik, fehéres-zöldek, hamvasak, lédúsak és enyhén muskotályos ízűek
Szeptember végén érik, bőtermő (termésátlaga 10-14 t/ha), de évjárat- és szüretérzékeny fajta.
Bora diszkréten muskotályos illatú vagy virágillatú (jázmin, petúnia, kökörcsin),[4] finom, harmonikus, testes. Hal-, és gombás ételek, könnyű sajtok mellé javasolt fogyasztása[5]
A Balatonboglári, Mecsekaljai, Ászár-Neszmélyi, Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken elterjedt. Rothadásra hajlamos, fagyérzékenysége közepes. Telepíthető klónja: Királyleányka 21.[3]
Jegyzetek
Források
|
|---|
| Magyar bor- és szőlőfajták | | |
|---|
| Borrégiók és borvidékek | |
|---|
| Kapcsolódó cikkek | |
|---|
|
