Londonban született, édesapja köztisztviselő volt egy postahivatalban. Evans egy kalapboltban dolgozott, mikor tizenhat évesen belépett egy amatőr színjátszó körbe. William Poet producer fedezte fel, és meghívta saját társulatába. Evans 1912-ben debütált Londonban, mint Cressida a Troilus és Cressidában.[7] Áttörésére 1924-ig várnia kellett. Egy Shakespeare körút és néhány Shaw darab után William CongreveÍgy él a világ című színművében Millamant szerepével óriási sikert aratott.
Legjobb alakításai közé sorolják a dadus szerepét a Rómeó és Júliában, Aragóniai Katalint a VIII. Henrikből, Gertrudot a Hamletből és Lady Bracknellt Oscar WildeBunburyjében. Evans ismert volt arról, hogy visszautasította a neki felkínált főszerepet, ha az nem volt elég kihívásokkal teli, és inkább egy mellékszerepet vállalt el.[8]
Evans 1925-ben férjhez ment George Booth mérnökhöz, akivel tíz évig éltek együtt. Booth azonban elhunyt, és Evans nem házasodott újra. A harmincas években a New York-i Broadwayn is fellépett, nemcsak a londoni West End közönségét szórakoztatta. Filmes karrierjét a negyvenes években indította újra útnak, előtte az 1910-es években némafilmekben szerepelt. 1946-ban VI. György Evanst a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnokává tette meg (DBE) elismerésül színházi tevékenységéért.
A nemzetközi ismertséget az 1967-es A suttogók hozta el számára, amiben egy magányos, szegény öregasszonyt formál meg. Evanst Oscarra jelölték legjobb női főszereplő kategóriában, és Golden Globe-bal, BAFTA-díjjal jutalmazták színészi játékát. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon ő vihette el az év legjobb színésznőjének járó Ezüst Medve díjat. Evans egészen 1976-ig aktív maradt a színészet területén, amíg rövid betegeskedés után el nem hunyt.