A mudrá (szanszkrit mudrā, मुद्रा, jelentése „pecsét”, „jelzés” vagy „kézmozdulat”; tibeti csakgya, ཕྱག་རྒྱ་) szimbolikus vagy szertartásos kézmozdulat vagy kéztartás a hinduizmusban és a buddhizmusban.[1] Egyes mudrákat ugyan egész testtel végeznek, de a legtöbb mudrá kéz- vagy ujjmozdulatot takar.[2] A mudrá spirituális mozdulat, a hitelesség energetikai pecsétje, amelyet a dharma és a taoizmus hagyományaiban használnak az ikonográfiákban és a spirituális gyakorlatokban.
Száznyolc mudrát használnak a hagyományos tantrikus szertartásokban.[3]
A lényekben áramló élet (prána) csatornáiban pszichikai, és fizikai okokból gátak alakulhatnak ki. Ezek a csatornák az ujjakon, a tenyéren, a lábakon, a fej tetején, és a gáton kapukban végződnek. Ezeken a kapukon keresztül kapcsolódik mindenki a Kozmosz végtelen energiájához. A mudrák segítségével meggyógyíthatjuk magunkat, erőt, vagy bölcsességet nyerhetünk.
Ikonográfia
A mudrát a hindu és a buddhista művészetben használják a szent iratok szerint, mint például a Nátja-sásztra, amelyben 24 aszamjuta ("elválasztott", tehát csak "egykezes") és 13 szamjuta ("csatlakoztatott", tehát "kétkezes") mudrá szerepel. A mudrákat általában két kézzel és az ujjakkal végzik. Az ászanákkal ("ülőhelyzetek") együtt alkalmazzák statikusan a meditációk során, illetve dinamikusan a hindu nátja gyakorlatokban. Mindegyik mudrának speciális hatása van a gyakorlóra. A legjellemzőbb kéztartások megtalálhatók a hindu és a buddhista ikonográfiában. Egyes területeken, például Thaiföldön és Laoszban ezek valamelyest eltérnek a többitől, mégis ezek is illeszkednek az ikonográfiai konvencióikhoz.
Dzsamgon Kongtrul a Hevadzsra istenséghez fűzött kommentárjában azt írja, hogy a szimbolikus csontdíszeket (szanszkrit: asthiamudrá; tibeti: rusz pa'i rgyanl phyag rgya) úgy is nevezik, hogy "mudra" vagy "pecsét".[4]
Indiai klasszikus tánc
Az indiai klasszikus táncban a "haszta mudrá" (a szanszkrit haszta szó jelentése magyarul kéz) kifejezést használják. A Nátja-sásztra 24 mudrát, a Abhinaja Darpana pedig 28-at tartalmaz.[5] Az indiai klasszikus tánc minden formájában hasonlatosak a mudrák, azonban az elnevezéseik és a használatuk eltérő lehet. 28 (vagy 32) mudrá gyök szerepel a bharatanatjam táncban, 24 a kathákali és 20 az odisszi táncban. Ezeket a gyököket ötvözik különféle módokon, például egy kézzel, két kézzel, karmozdulattal, test és arckifejezéssel együtt. A kathákali klasszikus táncban, amely a legtöbbféle kombinációt tartalmazza, mintegy 900-féle mozdulat-összetétel lehetséges. A szanjukta mudrákat két kézzel végzik, az aszanjuktákat csak egy kézzel[6]
Emiatt a Brahma ajtajának bejáratánál alvó nőnek folyamatos erőfeszítést kell tennie, hogy alaposan végezze a mudrákat.
A 20-21. században Szatjananda Szaraszvati jógmester, a bihár állami jógaiskola alapítója, kiemelte a mudrák fontosságát a jógagyakorlatokban.[7]
Alap mudrá: Csin mudrá
Rámabhadrácsárja a Mandakini-folyó partján meditál a csin mudrá szerinti összefont ujjakkal
Mindkét kéz hüvelyk és mutatóujja összeér egy kört formázva, a többi ujj nyújtva van. A kezek tenyérrel felfelé állnak a combokon vagy térdeken, miközben a gyakorló vadzsraszána pózban ül. Ez a mudrá aktiválja a rekeszizmot, mivel a rekeszizom belégzéskor kifelé nyomja a belső szerveket a medencecsont irányába. Az 5-2-4-2 ritmusú (5 a kilégzés és 4 a belégzés) lassú légzéstől prána befolyik a medence és a lábak irányába.
Alap mudrá: Csinmaja mudrá
A hüvelyk és a mutatóujj tartása megegyezik a csin mudráéval, a többi ujj azonban ökölbe van hajlítva, úgy, hogy a mutatóujj nem behajlított része érintkezik a középső ujjal. A tenyerek itt is ég felé nézve nyugszanak a combon, miközben a gyakorló vadzsraszána pózban ül. Ez a mudrá aktiválja a bordákat, amelyek belégzéskor oldalirányban megnyúlnak. Az 5-2-4-2 ritmusú (5 a kilégzés és 4 a belégzés) lassú légzéstől prána beáramlik a törzsbe és a torokba.
Alap mudrá: Adi mudrá
A hüvelykujj be van hajlítva a tenyérbe úgy, hogy érinti a kisujj tövét. A többi ujjak ráhajlanak a hüvelykujjra ökölszerűen. A tenyerek a combon pihennek lefelé nézve, miközben a gyakorló vadzsraszána pózban ül. Ez a mudrá aktiválja a mellizmokat, amely által a mellkas belégzésre kitágul. the chest expand forward on inhalation. Az 5-2-4-2 ritmusú (5 a kilégzés és 4 a belégzés) lassú légzéstől prána beáramlik a torokba és a fejbe.
Alap tömörített mudrá: Brahma mudrá
A kezek úgy vannak, mint az Adi mudrában, csak a tenyerek felfelé néznek a köldök magasságában úgy, hogy a jobb és a bal kéz ujjpercei és az első ujjpercek érintkeznek. A gyakorló vadzsraszána pózban ül, a légzése teljes. Belégzéskor a rekeszizom leereszkedik, a bordák megnyúlnak és a mellizom előre mozdul. A kilégzés sorrendje azonos, amely által „hullámhatás” jön létre.
Haladó tömörített mudrá: Prána mudrá
Ez a bonyolult mudrá légzési ciklusonként ötvözi a kéztartásokat és a szinkronizált mozgásokat meditáció közben. A gyakorló közben sziddhaszána pózban ül. Akár a mudrá egy légzésciklusa is jelentősen stimulálja a testet.
Általános buddhista mudrák
Abhaja mudrá
Korea 119. számú nemzeti kincse. A jobb kéz mutatja a félelemnélküliség mozdulatát, a bal kéz varada mudrában van (kívánság végrehajtó kéztartás)
Az abhaja mudrá ("a félelemnélküliség mudrája") a védelmet, a békét, a jóakaratot és a félelemnélküliség szimbolizálja. A théraváda hagyományban általában váll magasságig felemelik a jobb kezet, a kar hajlítva van, a tenyér előrefelé néz, az ujjak kinyújtva az ég felé mutatnak. A bal kar lent marad a test mellett. Thaiföldön és Laoszban ez a sétáló Buddha mudrája, amelynél mindkét kéz abhaja mudrát csinál. Ez a mudrá valószínűleg már a buddhizmus előtt is létezett a jó szándék szimbólumaként, amikor idegenek felé közeledtek és baráti szándékukat kívánták kifejezni. A Gandhára művészetében ezt a mudrát használták a prédikáció ábrázolásához. Kínában is használták az Vej és Szuj területeken a 4-7. században. Több freskón és kéziratban is szerepel egy történet ábrázolása, amelyben amikor egy elefánt rárontott Buddhára, ezzel a kézmozdulattal szelídítette le a feldühödött állatot. A mahájána irányzatban az északi iskolák istenségei gyakran párosították ezt a mudrát egy másik kézzel végzendő mudrával. Japánban, ennél a mudránál ha a középső ujj enyhén ki van nyújtva, az a singon szekta szimbóluma (japán: szemui-in; kínai: sivuvej-jin).
Bhumiszparsa mudrá
Buddha bhumiszparsa mudrá tartásban (hívja a Földet, hogy a tanúja legyen). Birmany, fehér márvány polikrómával díszítve, Lyon, Franciaország
A "Föld tanú" Buddha az egyik legáltalánosabb ikonikus ábrázolás a buddhizmusban, amelyben Buddha meditációs pózban ül, az ölében nyugvó bal kezén a tenyér felfelé néz, a jobb keze pedig előrefelé a Földet érinti. Ez Buddha megvilágosodásának pillanatát ábrázolja, ugyanis úgy tartják, hogy röviddel előtte rátámadott Mára démon szörnyek seregével, hogy elmozdítsák őt a bódhifa alatti ülőhelyéről. De Buddha nem mozdult el. Erre Mára serege azt mondta Buddhának, hogy „Én vagyok Mára tanúja! És ki a te tanúd?” Ekkor Buddha kinyújtotta a jobb kezét és megérintette a Földet, amely hatalmas hangon robajlott fel, hogy „Én leszek a tanúd!” Mára ezután feladta a küzdelmet és Buddha reggelre elérte a megvilágosodást.[8]
Dharmacsakra mudrá
A dharmacsakra mudrá Buddha életének egyik központi pillanatát ábrázolja, amikor a megvilágosodása után legelső tanítását adta,[9] a Szárnáth város melletti Őzparkban. Általában csak Gautama Buddhát ábrázolják ebben a mudrában, vagy esetleg Maitréja Buddhát. Ez a mudrá a dharma kerekének megforgatását jelképezi. A dharmacsakra mudrában a két kéz vitarka mudrában összeér úgy, hogy a jobb tenyér előre, a bal pedig felfele néz, bár esetenként a mellkas felé is fordulhat.
Ennek több variánsa is létezik, mint például az adzsantai freskókon, ahol a kezek szét vannak választva és az ujjak nem érintkeznek. Gandháraindo-görög stílusában az ökölbe szorított jobb kéz látszólag ráfekszik a bal kéz hüvelykujjához érő ujjakra. A japán Hórjúdzsi festményein a jobb kéz a bal kézen helyezkedik el. Amitábha Buddha bizonyos ábrázolásaiban ez a mudrát használták a 9. század előtt. (japán: Tenbórin-in, Csikicsi-dzsó, Hosin-szeppó-in; kínai: csuan-falun jin)
A dhjána mudrá ("meditációs mudrá", más néven szamádhi mudrá vagy jóga mudrá; japán: dzsó-in, dzsókai dzsó-in; kínai: ting jin) a „Jó törvény” és a szangha meditációjának kéztartása. Mindkét kéz az ölben van, a tenyerek felfelé néznek, a jobb kéz a balon pihen, a fekvő ujjak teljesen nyújtottak, a hüvelykujjak hegyei pedig érintkeznek. Így a kezek és az ujjak egy háromszöget formáznak, amely a spirituális tűz illetve a triratana (három drágaság) szimbóluma.
Ezt a mudrát Sákjamuni és Amitábha Buddha ábrázolásainál alkalmazzák, de olykor előfordul Bhaisadzsjaguru (Gyógyító Buddha) bizonyos megjelenítéseinél is, amelynél gyógyszeres edényt tart a kezében. Ez valószínűleg Indiából származik Gandhára korából, illetve Kínából a Vej-dinasztia korából. Ezt a mudrát jóval Buddha kora előtt is használták már a jógik koncentrációs gyógyító és meditációs gyakorlatok során.
Gyakorinak számít ez a kézmozdulat Délkelet-Ázsiában, a théraváda buddhizmusban, ahol viszont a hüvelykujjak a tenyér irányába fordulnak.
Varada mudrá
A varada mudrā („kedvező mudrá” – japán: jogan-in, szegan-in, szejo-in; kínai: sijnan jin) felajánlást, üdvözlést, adakozást, adást, együttérzést és őszinteséget jelent. Szinte kizárólag a bal kéz tartása. A kar lehet akár hajlítva és az ajánló tenyér enyhén felfelé néz, illetve ha a kar lefelé áll, akkor az ujjak állnak felfelé vagy enyhén hajlítottak. A varada mudrát ritkán használják anélkül, hogy a jobb kéz egy másik mudrát végezne, amely általában az abhaja mudrá. Könnyű összekeverni a hasonló vitarka mudrával. Kínában és Japánban a Vej és az Aszuka-korban az ujjak még merevek voltak és csak később lazultak el a Tang-dinasztia korára, ahol az ujjak már természetesen hajlanak. Indiában az Avalókitésvara szobroknál alkalmazták ezt a mudrát a Gupta-korban a 4-5. században. Délkelet-Ázsiában nagyon népszerű ez a kéztartás.
Vadzsra mudrá
Vadzsra mudrá
A vadzsra mudrá ("mennydörgés mudrá") a tudás kéztartása. A jobb kéz enyhe ökölben van, de a mutatóujj kinyúlik felfelé. A bal kéz szintén laza ökölben van úgy, hogy körbeveszi a mutatóujjat. Ezt a mudrát alkalmazzák például a Kudzsi-in (kilenc szótagú pecsétek vagy mantrák) hetedik technikájának használata közben.
A vitarka mudrá ("értekezés mudrá" – más néven pradzsnyálinganabhinaja, vjákhjána mudrá ("magyarázat mudrá"); japán: szeppó-in, an-i-in; kínai: anvej jin) a buddhista tanítások átadásának és az értekezés kéztartása. A hüvelykujj csucsai és a mutatóujjak találkoznak egy pontban, a többi ujj az abhaja és a varada mudrákhoz hasonlóan nyújtva vannak. Ennek a mudrának rengetegféle változata létezik a kelet-ázsiai mahájána buddhizmusban. Tibetben ez a tárák és a bodhiszattvák misztikus kéztartása.
Dzsnyána mudrá
A dzsnyána mudrában ("bölcsesség mudrá") a hüvelykujjak és a mutatóujjak hegyei érintkeznek kört formázva és a tenyerek a szív felé néznek.Stutley 2003, p. 60
A karana mudrá (más néven: tardzsaní mudrá; japán: funnu-in, fudó-in) a démonok elűzésére és a negatív gondolatok, betegségek és egyéb akadályok leküzdésére szolgáló mudrá. A mutatóujj és a kisujj nyújtva a többi ujj hajlítva, azonban az ehhez hasonlatos nyugati „korna” kéztartással ellentétben, a hüvelykujj nem szorítja le a hajlított középső ujjakat.
↑Kongtrul, Jamgön; (ford: Guarisco, Elio; McLeod, Ingrid) (2005). The Treasury of Knowledge (shes bya kun la khyab pa’i mdzod). 6. könyv, 4. rész: Systems of Buddhist Tantra, The Indestructibe Way of Secret Mantra. Bolder, Colorado, USA: Snow Lion Publications. ISBN 1-55939-210-X , 493. o.
Draeger, Donn (1980). "Esoteric Buddhism in Japanese Warriorship", in: No. 3. 'Zen and the Japanese Warrior' of the International Hoplological Society Donn F. Draeger Monograph Series. The DFD monographs are transcriptions of lectures presented by Donn Draeger in the late 1970s and early 1980s at the University of Hawaii and at seminars in Malaysia.
Stutley, Margaret. The Illustrated Dictionary of Hindu Iconography, First Indian Edition, Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. (2003). ISBN 81-215-1087-2 eredeti kiadás: 1985, Routledge & Kegan Paul plc, London.
További információk
Saunders, Ernest Dale (1985). Mudra: A Study of Symbolic Gestures in Japanese Buddhist Sculpture. Princeton University Press. ISBN 978-0-691-01866-9.
Taisen Miyata: A study of the ritual mudras in the Shingon tradition: A phenomenological study on the eighteen ways of esoteric recitation in the Koyasan tradition. Publisher s.n.
Acharya Keshav Dev: Mudras for Healing; Mudra Vigyan: A Way of Life. Acharya Shri Enterprises, 1995. ISBN 9788190095402
Gauri Devi: Esoteric Mudras of Japan. International. Academy of Indian Culture & Aditya Prakashan, 1999. ISBN 9788186471562
Lokesh Chandra & Sharada Rani: Mudras in Japan. Vedams Books, 2001. ISBN 9788179360002
Emma I. Gonikman: Taoist Healing Gestures. YBK Publishers, Inc., 2003. ISBN 9780970392343
Fredrick W. Bunce: Mudras in Buddhist and Hindu Practices: An Iconographic Consideration. DK Printworld, 2005. ISBN 9788124603123
A. S. Umar Sharif: Unlocking the Healing Powers in Your Hands: The 18 Mudra System of Qigong. Scholary, Inc, 2006. ISBN 978-0963703637
Dhiren Gala: Health At Your Fingertips: Mudra Therapy, a Part of Ayurveda is very effective yet costs nothing. Navneet, 2007. ISBN 9788124603123
K.Rangaraja Iyengar: The World Of Mudras/Health Related and other Mudras. Sapna Book house, 2007. ISBN 9788128006975
Suman K Chiplunkar: Mudras & Health Perspectives: An Indian Approach. Abhijit Prakashana, 2008. ISBN 9788190587440
Acharya Keshav Dev: Healing Hands (Science of Yoga Mudras). Acharya Shri Enterprises, 2008. ISBN 9788187949121
Cain Carroll and Revital Carroll: Mudras of India: A Comprehensive Guide to the Hand Gestures of Yoga and Indian Dance. Singing Dragon, 2012. ISBN 9781848190849
Joseph and Lilian Le Page: Mudras for Healing and Transformation. Integratieve Yoga Therapy, 2013. ISBN 9780974430362
