Aszanga (szanszkrit: असङ्ग; tibeti: ཐོགས་མེད།; wylie: Thogs med; kínai: 無著, pinjin: Wúzhuó) az indiaijógácsára (más néven vidzsnyánaváda) iskola neves alakja. A hagyományok szerint ő és féltestvére, Vaszubandhu alapították ezt az iskolát. A testvérpár az Abhidharma tanítások kiemelkedő alakjaivá váltak.
Élete
Aszanga apja ksatrija, anyja brahmin származású volt.[1] Aszanga Purusapura (a mai pakisztániPesavar) városában született, amely akkoriban a Gandhárai királyság területén volt. A mai tudósok becslései alapján a 4. században élt. Kezdetben feltehetően a korai buddhistamahísászaka vagy a múlaszarvásztiváda iskolához tartozott, de később már a mahájána irányzat követőjévé vált.[2] Egyes tudósok szerint Aszanga Abhidharmához készített kerettanulmánya sok mögöttes mahísázsaka vonást őrzött.[3]
Hszüan-cang kínai buddhista szerzetes Indiai utazásairól készített feljegyzéseiben azt írja, hogy Aszanga kezdetben mahísászaka szerzetes volt, de hamarosan áttért a mahájána irányzatra.[4] Aszanga féltestvére, Vaszubandhu a szarvásztiváda iskola szerzetese volt, de ő is a mahájánát választotta, miután Aszangával találkozott és az ő tanítványa lett.[5]
Meditáció és tanok
Aszanga több évet fordított mély meditációra. Úgy tartják, hogy meditációi során gyakran eljutott a buddhista kozmológiábanTusita mennyországnak nevezett birodalomba, hogy Maitréjabódhiszattva tanításait hallgassa. A hagyományok szerint a buddhista meditációval el lehet jutni a Tusitához hasonló birodalmakba. Erről írt Paramártha, 6. századi indiai szerzetes is.[6] Hszuan-cang hasonlókról mesél:[4]
„A hatalmas mangó ligetben öt vagy hat li (kínai mértékegység) távolságra délnyugatra a várostól (Ajodhjá), van egy régi kolostor, ahol Aszanga bodhiszattva instrukciókat kapott és a köznépnek adott útmutatást. Éjszaka felment Maitréja bodhiszattvához a Tusita mennyországba tanulmányozni a Jógácsárabhúmi-sásztrát, a Mahájána-szútra-alamkara-sásztrát, a Madhjánta-vibhága-sásztrát, stb.; nappal előadásokat tartott a nagyszerű tanításokról hatalmas közönségek előtt.”
Aszanga sok jógácsára értekezést írt, úgy mint a Jógácsárabhúmi-sásztra, a Mahájána-samgraha[7] az Abhidharma-szamuccsaja és egyéb műveket. Jóllehet, akadnak ellentmondások a kínai és a tibeti hagyományok között, hogy mely műveket tekintik az ő művének és melyeket Maitréjának.[8]
