A buddhista zászlót a 19. században alkották, hogy egyetemesen képviselje a buddhizmust. A zászlót hivatalosan is elfogadta a Buddhista Világközösség az 1952-es kongresszusán. A zászlót ma a buddhisták világszerte használják buddhista irányzattól és iskolától függetlenül.[1]
Története
Lengedező buddhista zászló Pekingben.
A zászlót eredetileg a Colombo Bizottság tervezte (amelynek tagja volt a Teozófiai Társulat alapítója és első elnöke, Henry Steel Olcott) 1885-ben a Srí Lanka-iColombo városában. A zászlót legelőször a Szaraszavi Szandarésza című helyi lapban jelentették be, 1885. április 17-én, majd a kilenc nappal későbbi vészák ünnepség alkalmával vonták fel először hivatalosan Colombo egyik külvárosában.[2] A uralom idején ez volt a legelső vészák ünnepség.
Henry Steel Olcott, hogy az alakját át kellene szabni a nemzeti lobogók alakjára. Javaslatát elfogadták és az új zászlót 1886 vészák ünnepségén avatták fel.[2] Később Olcott révén jutott el a zászló Japánba és Burmába is. A zászló alakját ezután már nem változtatták meg és 1950. május 25-én a Buddhista Világközösség konferenciáján egyöntetűen elfogadták az összes buddhista iskola és hagyomány közös lobogójaként.[2]
Színei
A zászló hat függőleges sávja annak az aurának a hat színéből áll, amelyről a buddhisták úgy tartják, hogy Gautama Buddha teste bocsátott ki, amikor elérte a megvilágosodást:
Kék (Níla): szerető kedvesség, béke és egyetemes együttérzés
Sárga (Píta): A középút – a szélsőségek kerülése, üresség
Vörös (Lohita): A gyakorlatból származó áldás – bölcsesség, erény, méltóság, gazdagság
Fehér (Odáta): a Dharma tisztasága – Megvilágosodáshoz vezető, időn és téren túl
Narancs (Mandzseszta): Buddha tanításai – bölcsesség
A hatodik függőleges sáv az öt színből formált spektrum négyszögletes sávjaiból tevődik össze. Ezt az összetételt úgy nevezik, hogy Prabasvara, azaz a fény lényege.
Variációi
A zászló japán variációja Kiotóban
A dharmacsakra zászló, a buddhizmus jelképe Thaiföldön
A nem szektariánus buddhista zászló felkerült a mindenféle buddhista kolostorokra és templomokra. Azonban, egyes intézmények saját színeket választottak, hogy kihangsúlyozzák saját tanításaik egyediségét.
A burmai (Mianmar) théraváda buddhisták Mandzseszta narancs helyett rózsaszínnek értelmezi.[3]
Japánban létezik egy hagyományos buddhista zászló (五色幕—goshikimaku), amely más színekből áll ugyan, de gyakran összedolgozzák a nemzetközi lobogóval, hogy kifejezzék a nemzetközi együttműködést. A japán buddhista zászló színei az öt bölcsességbuddhát jelképezik – vagy Buddha hajának színeit.
A japán dzsódo sin szekta a narancsszín helyére rózsaszínt tett.
Tibetben a színes sávok a buddhisták ruháinak színét jelképezi. A tibeti egyházi ruhák gesztenyebarnák, emiatt az eredeti narancssárgába behelyettesítették ezt a színt.
A nepáli tibeti buddhisták szilva színre cserélték le a narancssárga sávot.
A japán Szóka Gakkai a kék-sárga-vörös lobogót használja.[4]
A thai théraváda buddhisták előnyben részesítik a sárga zászlót egy vörös dharmacsakrával.
1963-ban Dél-Vietnam katolikus elnöke, Ngô Đình Diệm, betiltotta az összes nem nemzeti lobogót, hogy Vészák ünnepségkor ne lengethessék a buddhisták a zászlójukat. Ugyanakkor Vatikán zászlaját kilógatták a kormány épületéből. Ez tüntetésekhez vezetett, amely tömeges mészárláshoz vezetett és az országon belüli buddhista válsághoz.
.svg)
