Az elkötelezett buddhizmus vagy hosszabb nevén társadalmilag elkötelezett buddhizmus azokra a buddhistákra vonatkozik, akik a meditációs gyakorlatokból és a dharmából (buddhista tanítások) szerzett tudásukat fel kívánják használni társadalmi, politikai, környezetvédelmi és gazdasági igazságtalanságok orvoslására. A mozgalom a vietnámi zen buddhista tanító, Thích Nhất Hạnh kezdeményezéséből indult, majd vált népszerűvé a Nyugaton is.[1]
A kifejezés a vietnámi Thích Nhất Hạnh buddhista mestertől ered, akire nagy hatással volt a kínai humanisztikus buddhizmus reformmozgalom, amelyet Taj-hszu és Jin-sun kezdtek, majd Cseng Jen és Hszing Jun terjesztették el Tajvanban.[2] A vietnámi háború során igyekeztek enyhíteni a körülöttük tapasztalható szörnyűségeken és az emberek szenvedésein.[3] Ezt a munkát a meditációjuk és a tudatosság gyakorlatuk részének tekintették.[3] Thics Nhat Hanh megfogalmazta az elkötelezett buddhizmus 14 pontos fogadalmát.[4]
[5]
Ahogy a Keleten, úgy a Nyugaton is az elkötelezett buddhizmus is a buddhista meditáció és a társadalmi cselekvés összekapcsolása.[6][7] A jelenlegi dalai láma hangot adott annak, hogy szükség van rá, hogy a buddhisták jobban részt vegyenek a társadalmi és politikai színtéren.
Az olyan szervezetek, mint a Buddhista békepartnerség (Buddhist Peace Fellowship), az Elkötelezett Buddhisták Nemzetközi Hálózata (International Network of Engaged Buddhists) és a Zen béketeremtők (Zen Peacemakers) az elkötelezett buddhizmus mozgalmának építésével foglalkoznak.
A mozgalom kiemelkedő alakjai közé tartozik Robert Aitken Roshi,[8] Joanna Macy,[8] Gary Snyder, Alan Senauke, Sulak Sivaraksa, Maha Ghosananda, Sylvia Wetzel, Joan Halifax, Tara Brach, Taigen Dan Leighton, Ken Jones és Bhikkhu Bodhi.