A páramita (páli; szanszkrit; dévanágari: पारमिता) vagy páramí(páli) a buddhizmusban olyan fogalom, amelyet a "tökéletességre" vagy a "teljességre" használnak.[1] A páramiták bizonyos erények összegyűjtését vagy tökéletessé tételét jelentik. Ezek az erények a tisztulás egy módját jelentik a tisztító karma (cselekedet) révén, amely segíti a gyakorlót az akadályoktól mentes életben, amíg el nem éri a megvilágosodást.
A páramitákról szóló tanítások fellelhetőek a kanonikus könyvekben (Dzsátaka, Apadána, Buddhavamsza, Csarijápitaka) és poszt-kanonikus magyarázószövegekben, amelyekkel később egészítették ki a páli kánont. Ezért ezek nem tartoznak a théraváda buddhizmus eredeti tanításai közé.[3][4] A Szutta-pitaka legrégebbi részei (például MN, DN, SN és az AN) egyszer sem említi a páramitákat kategóriaként (ugyanakkor egyesével megemlítésre kerülnek).[5]
Néhány tudós szerint a páramiták félig a mahájána tanításba tartoznak,[6] amely csak később került be a szövegekbe, mert az tetszett a világi embereknek – így próbálták népszerűsíteni a vallásukat.[7] Azonban ezek a nézőpontok csupán a mahájána korai tudományos feltételezésén alapulnak – a vallásos elhivatottságon és, hogy a világi embereknek tetszen. A közelmúltban a tudósok egyre mélyebben kezdték el tanulmányozni a korai mahájána írásokat, amelyek aszkéta színezetűek és a szerzetest arra ösztönzik, hogy a legideálisabb az erdőben élnie.[8] Ezért a páramiták gyakorlata közelebb áll az aszkéta hagyományokhoz, mint például a sramana.
A hagyományos gyakorlat
Bodhi (2005) állítása szerint a legkorábbi buddhista szövegekben (az ő megállapítása szerint az első négy nikája), azok haladtak a nemes nyolcrétű ösvényen, akik keresték, miképp szüntethetnék meg a szenvedést. Idővel egy háttértörténet keletkezett a Buddha újjászületéséről. Ennek kapcsán vált a tíz tökéletesség gyakorlata a bódhiszattva (páli: bódhiszatta) útjává. A következő évszázadokban a páramikat a gyakorlók egyre fontosabbnak tekintették a buddhaság és arhatság eléréséhez. Ezt Bodhi (2005) így összegzi:
Fontos megjegyezni, hogy a théraváda hagyomány megalapításakor a páramikat nem tekintették olyan tannak, amely fontos lehet egyedül a buddhaságra pályázók számára. Olyan gyakorlat volt, amit a megvilágosodás és szintelérés érdekében végeztek – legyen az a szint buddha, paccsekubuddha, vagy szrvaka (tanítvány).[9]
Mahájána buddhizmus
A mahájána buddhizmusban a Pradnyápáramita szútrák, a Lótusz szútra(szanszkrit: Szaddharma Puṇḍarka szútra), és még sok egyéb szöveg a következő hat tökéletességet tartalmazza (eredeti szanszkrit kifejezések):
Dána páramitá: nagylelkűség, odaadás (kínai, koreai és japán 布施波羅蜜; wylie, szbjin-pa)
Síla páramitá : erény, moralitás, fegyelem, helyes viselkedés (持戒波羅蜜; csul-khrimsz)
Pradnya páramitá : bölcsesség, belső látás (般若波羅蜜, sesz-rab)
Tibeti buddhizmus
A tibeti és a mahájána buddhizmus gyakorlói két gyakorlati útvonal közül választhatnak: a tökéletesítés ösvényét (szanszkrit:pāramitāyāna) vagy a tantra ösvényét (szanszkrit:tantrajána), amely a vadzsrajána.
Jegyzetek
↑A páli fogalmakhoz lásd például: Rhys Davids & Stede, 1921–25, p. 454, bekezdések "Pāramī"Archiválva 2012. június 29-i dátummal az Archive.is-en és "Pāramitā"[halott link] olvasva 2010. március 23. és 2007. június 30. A szanszkrit fogalmakhoz lásd például: Apte (1957–59), p. 111, bekezdés pāramita[halott link] olvasva: 2010. március 24.
Annak ellenére, hogy a párlamí és páramita páli nyelven van, a páli irodalom sokkal gyakrabban használja a páramí kifejezést. Bodhi (2005) szerint:
"A pāramī szó a parama ('legfelső') szóból ered, amely a tulajdonságok kiválóságára utal, amelyet a bódhiszattvának kell elsajátítania a hosszú spirituális fejlődés során. Ám a pāramitā rokonszó, amelyet a mahájána szövegek és néhány páli szerző előnyben részesítenek, a pāram + ita ('elment valamin túlra') kifejezéssel magyaráznak. Így jelzik ezeknek a tulajdonságoknak a transzcendentális irányát". (a velthuis-féle hagyományos írás páli írásjelekkel.)
↑Buddhavaṃsa, 2. fejezet, A Buddhavaṃsa tulajdonságairól szóló online forrás a pāramī fogalomban megtalálható, lásd Bodhi (2005). A többi páli irodalomban megtalálható fogalom, Rhys Davids & Stede (1921-25), p. 454, entry for "Pāramī,"Archiválva 2012. június 29-i dátummal az Archive.is-en (olvasva: 2007-06-24) idézet Dzsátaka mesék i.73 és DhammapadaAtthakatha i.84. Bodhi (2005) szintén említésre kerül Acsarija Dhammapala értekezése a Csarijápitaka-Atthakatha és a Brahmajala szútra lábejegyzetében.
↑"[A dzsátakák prózai részei] eredetileg nem alkották a [a théraváda] szövegek részét": Nalinaksha Dutt (1978) Buddhist Sects in India. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 224
↑A Carijápitakával kapcsolatban, Horner (2000), Cariyāpiṭaka szakasz, vi. oldal, azt írja, hogy az Asóka utáni...."
↑"[A théraváda buddhizmus] korai irodalma nem tesz említést a páramitákról". Nalinaksha Dutt (1978) Buddhist Sects in India. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 228
↑"Az, hogy a théravádák beépítették a páramikat a Dzsátakákba, elárulja, hogy nem voltak immunisak a mahájána befolyásra. Ez természetesen sokkal később történt[.]" Nalinaksha Dutt (1978) Buddhista szekta Indiában. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 219
↑"A hínajána buddhizmus egyértelműen népszerűsíteni szerette volna a vallást a világi emberek körében, ezért beépítette tanaiba bodhiszattva fogalmát és a páramiták gyakorlatát. Hatással volt erre az újabb irodalmak gyártása: a dzsátakák és az avadánák". Nalinaksha Dutt (1978) Buddhista szekta Indiában. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 251.
↑"Ahogy a tudósok eltávolodtak egy szűk mennyiségű szövegtől és elkezdték felfedezni a mahájána szútrák szélesebb választékát, rábukkantak egy irodalomra, amely gyakran kifejezetten aszkéta és harsogja az erdőben élés ideáját, amely individualista és antiszociális... mint az “egyedül bóklászó rinocérosz”. Macmillan Encyclopedia of Buddhism (2004): p. 494
Bhikkhu Bodhi (1978). The All-Embracing Net of Views. Kandy: Buddhist Publication Society
Bodhi, Bhikkhu (ed.) (1978, 2005). A Treatise on the Paramis: From the Commentary to the Cariyapitaka by Acariya Dhammapala (The Wheel, No. 409/411). Kandy: Buddhist Publication Society
Isaline Blew Horner (trans.) (1975; reprinted 2000). The Minor Anthologies of the Pali Canon (Part III): 'Chronicle of Buddhas' (Buddhavamsa) and 'Basket of Conduct' (Cariyapitaka). Oxford: Pali Text Society. ISBN 0-86013-072-X
