A hármas gyakorlat a buddhizmusban a szenvedés (dukkha) megszüntetésének gyakorlata. A szenvedés a világ (szanszára), azaz a létesülési folyamat (pratitja-szamutpáda) alapvető jellemzője. A dolgok (bháva) szenvedés jellegének belátása elengedhetetlen alap annak megszüntetéséhez. A szenvedés megértésének és megszüntetésének elsődleges módszere a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény. Buddha a következő három gyakorlatot említi az Anguttara-nikája egyik fejezetében (Szamanavagga):
A szenvedés megszüntetésének egyik másik módszere az ún. “öt módszer” (naja), mely a 18 gyökérfogalomra (múlapada) építve a szenvedést okozó és azokat megszüntető tényezőket elemzi.[1]
A páli kánonban
A théraváda buddhizmuskanonikus szövegeiben a hármas gyakorlat gyakorlása a vágy, a gyűlölet és a káprázat megszüntetéséhez vezet.[2] Az, aki teljesen elsajátítja ezt a gyakorlatot végül eléri a nirvána állapotát.[3]
Az Anguttara-nikája szövegeiben a magasabb erény gyakorlatához a Prátimoksa követése, a magasabb tudatosság gyakorlatához (gyakran egyszerűen csak "koncentráció") a jánákban való elmélyülés, és a magasabb bölcsesség gyakorlatához a négy nemes igazság közvetlen megfigyelése tartozik.
Hasonlóság a Nyolcrétű Nemes Ösvény hármas felosztásával
A hármas gyakorlat hasonlatos a Nemes Nyolcrétű Ösvény hármas felosztásával:[4]
Nyanaponika Thera és Bhikkhu Bodhi (ford. és szerk.) (1999). Numerical Discourses of the Buddha: An Anthology of Suttas from the Anguttara Nikaya. Walnut Creek, CA: Altamira Press. ISBN 0-7425-0405-0.