Az első buddhista tanácskozás a théraváda hagyomány szerint az i. e. 543–i. e. 542 közötti időszakban, a történelmi Buddhaparinirvánáját követő évben volt. A mahájána hagyományban több lehetséges korábbi dátumot is lehetségesnek tartanak. Nyugati becslések szerint ennél valamivel később volt.[1] Későbbi elbeszélések szerint Adzsátaszattu (szanszkrit: अजातशत्रु) a Magadha Birodalom királyának támogatásával jött létre a Szattaparnaguha-barlang bejáratánál (páli nyelven: Szattapanniguha) Rádzsgír település közelében, Buddha halála után három hónappal. A tanácskozásról részletes beszámoló készült, ami megtalálható a kanonikus Vinaja-pitakaKhandhaka (rendtartás) fejezeteiben.
Története
A Khandhaka fejezetei szerint az eseményt Mahákásjapabrahmin kezdeményezte, miután egy ócsárló megjegyzést hallott a szerzetesek életének szigorú szabályaival kapcsolatban. Állítólag egy Szubhadda nevű szerzetes Buddha halálát követően azon kesergett, hogy el kell majd viselnie a Buddha által a szerzetesek számára előírt szabályokat. Jóllehet a legtöbb szerzetes szomorúan gyászolta Buddhát, Mahákásjapa azonban meghallotta Szubhaddát, aki a következőket mondta: „Elég volt, testvéreim! Ne keseregjetek, ne siránkozzatok. A nagy törekvő szabadjára engedett minket. Nyomasztó is volt, hogy megmondta nekünk, mi illik és mi nem. Mostantól viszont azt tehetjük, amit akarunk, amit meg nem akarunk, azt nem fogjuk megtenni.”.[2]
Mahákásjapa megrémült, hogy a Dhamma és a Vinaja erkölcse megromlik ha más szerzetesek is úgy viselkednek majd, mint Szubhadda. Ezért úgy döntött, a Dhammát meg kell őrizni és védeni. A Szangha engedélyével összehívott hát ötszáz arhatot. Ánandát, Buddha egyik legfőbb tanítványát is szerették volna meghívni, amennyiben ő is eléri addig az arhát szintet. Ánanda is végül részt vehetett a tanácskozásban, mivel előző éjjel ő is elérte az arhat szintet.[3] Az ő elbeszélései alapján lettek lejegyezve Buddha tanításai (a hagyomány szerint olyan különleges emlékezőtehetsége volt, hogy fejből, szó szerint tudta idézni az összes tanítást, amit a Buddha a négy évtized alatt elmondott neki és társainak).
Mahákásjapa elnökletével az ötszáz arhat szerzetes az esős évszakban gyűlt össze. Mahákásjapa első dolga volt megkérdezni az akkori Vinaja legkiválóbb szakértőjét, a tiszteletre méltó Upálit a szerzetesi szabályokról. Ő volt a legalkalmasabb erre a feladatra, mivel ő személyesen Buddhától tanult. Upáli válaszát a tanács egyöntetűen helyesnek ítélte, ezáltal formálisan elfogadták a Vinaját.
Az első zsinat hivatalosan rögzítette a kisebb és kevésbé jelentős szabályokat is. A szerzeteseknek hét hónapig tartott felmondani a teljes Vinaját és a Dhammát, amit le is jegyeztek. Az első zsinatot a Megvilágosultak Nagy Tanácsának is nevezik.[4]
