Az ötödik buddhista zsinat (burmai: ပဉ္စမသင်္ဂါယနာ) a burmai (ma Mianmar) Mandalaj 1871-ben, Mindon király uralkodása idején. A zsinat legfőbb célja az volt, hogy elszavalják Buddha összes tanítását, amely a théravádapáli kánonjában szerepel, és részletesen megvizsgálják, hogy bármelyik jelentése eltorzult-e vagy részek kimaradtak-e a történelem során. A tanácskozást három tiszteletbeli elnök - Mahathera Dzsagarabhivamsza, Narindabhidhadzsa és Maháthéra Szumangalaszami - és összesen 2400 szerzetes jelenlétében tartották. A dharma-felolvasások öt hónapig tartottak.
Az ötödik buddhista tanácskozás burmai ügynek számított, amelyben szinte semmilyen más országból nem képviseltek. Burmán kívül általánosságban nem is fogadják el ezt a zsinatot hivatalosan.[1] Később, a théraváda irányzat által tartott, nemzetközi hatodik buddhista zsinatot mégis "hatodiknak" nevezték, mintegy hallgatólagosan elfogadva az ötödik zsinat történelmi tényét - még akkor is, ha Burmán kívül más ország nem vett azon részt.
Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a negyedik és a hatodik buddhista tanácskozások között tartottak még más nagyszabású tanácskozásokat is Srí Lankán és Thaiföldön. Ezek alapján a buddhista tanácskozások számát többféleképpen is lehet értelmezni.[2]
Jegyzetek
↑Mendelson, Sangha and State in Burma, Cornell University Press, Ithaca, New York, 1975, 276. o.
↑Brandon (ed), Dictionary of Comparative Religion, Weidenfeld & Nicholson, 1970, article on "Councils, Buddhist"
