A négy helyes erőfeszítés (páli: szammappadhána; szanszkrit: szamjak-pradhána vagy szamjakprahána) a megvilágosodáshoz vezető buddhista ösvény szerves része. Az idő során különböző mentális tulajdonságok felébredésének és fel nem ébredésének a belátásából fakadó felismerésére épül, illetve arra a képességünkre, hogy tudatosan hogyan irányítsuk ezeket. A négy helyes erőfeszítés arra buzdít, hogy a gyakorló lecsökkentse az ártó mentális tulajdonságokat és táplálja a hasznosakat.
A négy helyes erőfeszítés szerepel mind a Vinaja-pitaka, a Szutta-pitaka, az Abhidhamma-pitaka szövegeiben, valamint a páli szövegmagyarázatokban egyaránt.[1] Ezen felül szerepel egy hasonló hangzású, de eltérő fogalom is a „négy erőfeszítés”. Az alábbiakban ez a két fogalom kerül bemutatásra.
Négy helyes erőfeszítés
A négy helyes erőfeszítést (csattárimáni szammappadhánáni) hagyományosan a következőképpen határozzák meg:
"Van az az eset, amikor egy szerzetes kifejleszti magában a vágyat, a törekvést, aktiválja a törekvést és szándékát fenntartja:
"[i] a még nem jelentkezett gonosz és az ügyetlen tulajdonságok fel nem lépése(anuppádája) érdekében.
"[ii] ... a már jelentkezett gonosz és az ügyetlen tulajdonságok elhagyása(pahánája) érdekében.
"[iii] ... a még nem jelentkezett ügyes tulajdonságok fellépése(uppádája) érdekében.
"[iv] ... a már jelentkezett ügyes tulajdonságok megtartása(thitijá) érdekében."[2]
A fentiek Buddha következő kérdésekre történő válaszaiból származnak:
Ezt Száriputta is felhasználta a hatalmas terjedelmű szövegmagyarázataiban, amikor a "Mi ez a dhamma, amit a Méltóságos [Buddha] kinyilatkozott?" (DN 33).[6]
Hasonló, kétrészes magyarázat szerepel az SN 48.9 szuttában, amelyben Buddha a következőket mondja az öt spirituális képességgel kapcsolatban:
"És szerzetesek, mi az energia képessége? Szerzetesek, itt a nemes tanítvány tele energiával, hogy megszabaduljon az ártó állapotoktól és megszerezze az üdvös állapotokat, szilárd az erőfeszítése, nem tétovázik egy pillanatig sem. Ez az energia képessége."[7]
Hogy számít „ügyetlennek” vagy „ártónak” (akuszala) és "ügyesnek" vagy "üdvösnek" (kuszala) azt az Abhidhamma-pitaka és a posztkanonikus szövegmagyarázatok tartalmazzák. Általánosságban ártó állapotnak számít a három szennyeződés (klésák): kapzsiság (lobha), gyűlölet (dosa) és tévely (moha).[8] Üdvösnek ezek ellentétei számítanak: nem-kapzsiság (alobha), nem-gyűlölet (adosa) és ne-tévely (amoha).[9]
Négy erőfeszítés
A páli kánonban több helyen is megkülönböztetésre kerül a négyrétű „erőfeszítés” (padhána) és a négy "helyes erőfeszítés" (szammappadhána). A szövegekben a hasonló elnevezés ellenére folyamatosan kifejezik a kettő közötti különbségeket, akár egy példázaton belül.[10]
A négy erőfeszítés (csattárimáni padhánáni) a következő:
önuralom(szamvara padhána) az érzékszervek felett.
Bodhi, Bhikkhu (ford.) (2000). The Connected Discourses of the Buddha: A Translation of the Samyutta Nikaya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-331-1.
Buddhagósza, Bhadantacariya & Bhikkhu Ñāṇamoli (ford.) (1999). The Path of Purification: Visuddhimagga. Seattle, WA: Buddhist Publication Society Pariyatti Editions. ISBN 1-928706-00-2.
Rhys Davids, T.W. & William Stede (szerk.) (1921-5). The Pali Text Society’s Pali–English Dictionary. Chipstead: Pali Text Society. - http://dsal.uchicago.edu/dictionaries/pali/.
Walshe, Maurice O'C. (1995). The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Digha Nikaya. Somerville, MA: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-103-3.