Indrahindu isten Airavata (mitológiai fehér elefánt) hátán, kezében egy vadzsrával.Egy vadzsra.Egy visvavadzsra vagy "dupla vadzsra" Bhután emblémájában.
A vadzsraszanszkrit szó, melynek jelentése mennykő vagy gyémánt.[1] Ezen felül egy fajta fegyverként is szolgál, amelyet szertartásokon használtak, ugyanis az szimbolikusan rendelkezik a gyémánt elpusztíthatatlanságának és a mennykő ellenállhatatlan erejének tulajdonságaival.
A vadzsra lényegében egy fajta ütő egy bordázott gömbbel a végén. A bordák labdaalakot formázhatnak vagy szúrósan állhatnak, amikkel szúrni lehet. A buddhizmus dharma hagyományaiban, a dzsainizmusban és a hinduizmusban szimbolikusan használják a vadzsrát, amely a spirituális erőt testesíti meg.[4] Az indiai vallásokból és kultúrákból ered a vadzsra használata szimbolikus és szertartásos eszközként. Később Ázsia más országaiba is elterjedt ez a szokás.
Korai források
A Rigvédában
A vadzsra legkorábbi írásos említése a négy Véda közül a Rigvédában szerepel. A mennyország istene és a Rigvédikus pantheon legfőbb istensége, Indra fegyvereként említik. Indra a vadzsrát arra használja, hogy a bűnösöket és tévelygőket megölje.[5] A Rigveda szerint a fegyfert Tvasztar, az isteni hangszerek készítője, készítette Indra számára. Az említett történetben Indra a kígyó formát öltött Vritra aszura ellen fordítja a fegyverét.[6]
A Rigvédában a vadzsra használatáról szóló történetek díszítő jelzőkkel írják le Indrát: Vadzsrabhrit (a vadzsrát viselve), Vadzsrivat vagy Vadzsrin (vadzsrával felfegyverkezve), Vadzsradakszina (a vadzsrát jobb kezében tartva) és Vadzsrabahu vagy Vadzsrahaszta (a vadzsrát kezében tartva). A vadzsra társítása Indrához a későbbi puránikus irodalmakban és buddhista művekben valamelyest módosult. Buddhagósza, a théraváda buddhizmus jelentős történelmi alakja Vadzsrapáni bodhiszattvával azonosítja Indra alakját.[7]
A Puránákban
Indra vadzsrája a thai király magánpecsétjén.
Sok későbbi purána jellemzi a vadzsrát. Ezek a korábbi Rigvédikus történetek módosított változatai. Az egyik fontos változatba bekerült Dadhicsi, Siva egyik hű követője. Egy elbeszélés szerint Indrát egyszer elűzte a Dévaloka birodalomból Vritra, a védák egy démonikus alakja. Vritra olyan áldást kapott korábban, hogy semmilyen odáig ismert fegyverrel nem lehetett őt megölni, illetve semmilyen fából vagy fémből készült fegyver nem árthatott neki.[8]) Indra minden reményét elvesztette, hogy visszaszerezze a birodalmát. Felkereste ugyan Sivát, de ő sem tudott segíteni neki. Indra Sivával és Brahmával együtt mentek Visnuhoz tanácsot kérni. Visnu elmondta Indrának, hogy csak a bölcs Dadicsi csontjából készült fegyverrel lehetséges legyőzni Vritrát. Indra és más dévák felkeresték hát a bölcset (akit Indra egyszer már lefejezett), aki azt mondta, hogy segít nekik, de mielőtt meg kellene halnia, szeretne még elmenni zarándokútra az összes szent folyóhoz.[9] Indra ekkor össze hívta az összes szent folyót a Naimisa erdőbe,[9] hogy rögvest teljesítse a bölcs kívánságát és ne vesztegessenek további időt. Dadhicsi ezután a jóga művészetét használva vetett véget saját életének. Az istenek ezután fegyvert készítettek a gerincéből, amellyel Indra már képes volt legyőzni Vritrát és vissza tudta foglalni a birodalmát.
A történet egy másik változata szerint Dadhicsit kérték meg, hogy vigyázzon az istenek fegyverére. Dadhicsi sokáig őrizte a fegyvert, ám egy idő után megunta és szent vízben feloldotta azt és megitta.[10] Később, amikor a dévák eljöttek a fegyverért, hogy a Vritra vezette aszurák ellen használják, de Dadhicsi elmondta nekik, hogy mit tett és a fegyver immár a csontjaiban van. Dadhicsi miután megértette, hogy a dévák csak az ő halálán keresztül győzhetik le az aszurákat önszántából odaadta az életét.[10] Brahma Dadhicsi csontjaiból rengeteg fegyvert készített, köztük a vadzsrajudhát is, amelyet a gerincéből készített. Az így készült fegyverekkel ezután a dévák le tudták győzni az aszurákat.
Egyes történetekben a háborús isten Szkanda (Murugan) hordozza a vadzsrát.[11] A mahájána buddhizmusban Szkandának hívják a vadzsrát forgató bodhiszattvát.
A vadzsrajána buddhizmusban
Vadzsra mozsár, vadzsra csengő és vadzsra tál: 五鈷杵 gokoso, 独鈷杵 tokkoso, 金剛盤 kongóban, 三鈷杵 szankoso és 五鈷鈴 gokorei.
A tantrikus buddhizmusban (vadzsrajána) a vadzsrát és a ghantát (csengő) mindenfele szertartások alkalmával használják a lámák vagy a szádhaná bármely buddhista gyakorlója. A vadzsra egy hímnemű poliszemikus szimbólum, amely a tantrában sokféle dolgot jelképezhet. Jelenthet ügyességet (upája), míg a kiegészítő tárgya, a csengő női szimbólum, amely a bölcsességre (pradzsnyá) utal. Néhány istent úgy ábrázolnak, hogy az egyik kezében vadzsra, a másikban csengő van, amely a bölcsessés és az együttérzés erőinek unióját szimbolizálja.
Vadzsraszattva jobb kezében a vadzsra, bal kezében a csengő.
A buddhizmus tantrikus hagyományában a vadzsra a valóság természetének (súnjata), a végtelen kreativitásnak, a potenciának és az ügyességnek szimbóluma. A tantrikus irodalmakban gyakran használt fogalom: a spirituális tanító elnevezése vadzsracsarja, a bódhiszattva megfelelője a vadzsraszattva, és így tovább. A fogalmak, nevek, helyek stb. előtt álló szótag a folyamatos igyekezetet jelképezi, hogy a gyakorló felismerje, hogy minden jelenség átmeneti.
A vadzsra több részből áll. A közepében van egy golyó, amely a súnjatát (üresség) jelképezi,[13] a világmindenség eredeti természetét, a dolgok összességének egységét. Ebből a golyóból két nyolclevelű lótuszvirág indul ki.[3] Az egyik a jelenségek világát (a buddhista elnevezés szamszára), a másik a jelenségek nélküli világot (nirvána) szimbolizálja. A meg nem világosodott tudat eszerint a kettősség szerint szemléli a világot.
A lótuszvirág szájánál kettő, négy vagy nyolc lény van, amelyeket "makarának" neveznek. Ezek mitológiai, félig hal, félig krokodil lények,[4] amelyek az ellentétek egységét jelentik (vagy a megszokott tapasztalatokon túl eső képességek behangolását). A makarák kiöltik nyelveiket, amelyek egy pontban összeforrnak.[4]
Az ötágú vadzsra (négy makara és a központi villa) a legáltalánosabb fajta vadzsra. Ez utalhat az öt "méregre" és az öt bölcsességre. Az öt méreg mentális tényezőkre vonatkozik, amelyek elhomályosítják a lények eredeti tiszta tudatát. Az öt bölcsesség a megvilágosodott tudat öt legfontosabb tulajdonsága. Mind az öt bölcsességi tulajdonságot egy buddha alakjához kötik. (lásd még: Öt bölcsességbuddha)
Az alábbi táblázat az öt mérget, az öt bölcsességet és az azokhoz kapcsolódó buddhákat tartalmazza:
.jpg){kind=spacer}
