Tang Kao-cu(Tang Gao Zu), a dinasztia első császára
A Tang-dinasztia (618–907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció egyik aranykorának szokták nevezni.
Előzmények
Hosszú széttagoltság után 589-ben a Szuj-dinasztia(Sui-dinasztia) újraegyesítette Kínát. Mivel ennek második uralkodója, Jang Kuang(Yang Guang) véreskezű zsarnok volt – többek között ő építette nagy áldozatok árán a Nagy-csatornát –, a Szuj(Sui)-dinasztiát rövid uralkodás után egy felkeléssorozat megdöntötte (618), Jang Kuang(Yang Guang)ot megölték.
A dinasztia első évszázada
A Tang-dinasztia befolyási területe
A Tang-dinasztiát Li Jüan(Li Yuan), uralkodónevén Kao-cu(Gāo Zǔ) alapította, aki korábban a Szuj(Sui)-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa Csangan(Chang'an) volt. A parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak).
626-ban egy véres családi dráma után Li Jüan(Li Yuan) fia, Taj-cung(Tài Zōng) lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Csangan(Chang'an) a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a selyemút keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Ő és utódai meghódították a Koreai-félsziget egy részét, illetve Észak-Vietnámot. A tang kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.
Taj-cung(Tài Zōng) fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a Vu Cö-tien(Wu Zetian) nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705) Vu Hou(Wu Hou) néven. Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba.
A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnámot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a tang császár felsőbbségét. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.
A 8–9. század
Vu Hou(Wu Hou)t 705-ben puccsal eltávolították és restaurálták a Tang-házat. A 712-től 756-ig trónon ült Hszüan Cung(Xuanzong) császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („kaj-jüani szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Jang Kuj-fej(Yang Guifei) családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. A birodalom közép-ázsiai terjeszkedését szertefoszlatta az iszlám hódítása. A kínai sereg 751-ben döntő vereséget szenvedett az araboktól a Tallasz folyó mellett, a mai Tadzsikisztánban. A térségben a mai napig uralkodó vallás az iszlám hit. 755-ben An Lu-san(An Lushan), a közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár a lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült további egy évszázadra konszolidálni.
Pólózó nő kerámiaszobrocskája a Tang-dinasztia idejéből
A 9. századra az osztásföldek rendszere megszűnt, fokozódott a földkoncentráció, csökkentek az állami bevételek. A gyenge császári hatalom képtelen volt véget vetni a helyi kiskirályok uralmának. Huang Csao(Huang Chao) felkelése (874–884) nyomán a Tang-ház végletesen meggyengült, s a hatalom a helyi hadvezérek kezébe került. Végül az egyik hadúr 907-ben hivatalosan is megdöntötte a Tang-dinasztiát. Lojang(Luòyáng)ban a kései Liang-dinasztia alakult meg és megkezdődött a széttagoltság, az öt dinasztia és a tíz királyság kora.
Értékelése
A Tang-kort a kínai történelem aranykorának szokás tartani: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – például a költészetben ekkor alkotott Li Paj(Li Bai), Tu Fu(Du Fu), Po Csü-ji(Bái Jūyì) és Vang Vej(Wang Wei). A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg (Csangan(Chang'an)nak egymillió lakosa volt!), s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Szung-dinasztia(Sòng-dinasztia) korától kezdte éreztetni hatását (például könyvnyomtatás).
A Tang-dinasztia nyolc historiográfiája a Huszonnégy történet című gyűjteményben található.
Ta sun (大順 Dà shùn) 890-891
Csing fu (景福 Jǐng fú) 892-893
Csian ning (乾寧 Qián níng) 894-898
Kuang hua (光化 Guāng huà) 898-901
Tien fu (天復 Tiān fù) 901-904
Tien ju (天佑 Tiān yòu) 904
Aj Ti (哀帝 Aī dì) vagy Csao Hszüan-ti (昭宣帝 Zhāo Xuān Dì)