Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavazott, melyek 1–7, 8, 10, és 12 pontot kaptak. A zsűri és a közönség pontjai külön számítottak bele a végeredménybe. Az elődöntőkben csak a közönség szavazott.
Indulók száma
37; 25 a döntőben, a két elődöntőből összesen 11 ország nem jutott tovább, 1-et pedig a döntő előtt kizártak
37 ország erősítette meg a részvételét a versenyre, beleértve Luxemburgot, mely rekordnak számító harminc év után tért vissza. 2023. december 5-én a végleges résztvevői listán Románia nem szerepelt, mivel az EBU még tárgyalásokat folytatott a TVR-rel a lehetséges részvételük kapcsán, ám végül nem tudták a pénzügyi támogatást előteremteni az induláshoz.
A holland előadó kizárását követően 2022 után ismét 25 ország versenyzett a döntőben.
A verseny győztese a Svájcot képviselő Nemo lett, aki 591 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt, ezzel az ország harmadik győzelmét aratva. A The Code című dal emellett 22 ország szakmai zsűrijétől kapta meg a maximális 12 pontot.
A műsor elődöntőit és a döntőjét körülbelül 163 millió ember látta, ami 1 milliós javulás az előző évhez képest.[1]
A helyszín és a verseny témája
Svédország a 2023-as versenyen aratott győzelmét követően, a hagyomány szerint megkapta a következő évi verseny rendezési jogát. A 2023-as döntő után pár nappal az ország három legnagyobb városa, Stockholm, Göteborg és Malmö, amelyek már szolgáltak helyszínéül a dalfesztiválnak. A három nagyváros mellett több kisebb város is érdeklődését fejezte ki, mint például Eskilstuna, Jönköping, Örnsköldsvik, Partille (Göteborg) és Sandviken.[2]
A dalfesztivál hivatalos mottóját 2023. november 14-én jelentették be, mely az előző évet követően második alkalommal is United by Music (magyarul: A zene által egyesülve) lett. A fő ok a szlogen megtartására mellett a folytonosság és következetesség biztosítása volt, így innentől minden versenyen ez lesz a hivatalos jelmondat, amihez évente más grafikát készítenek a szervezők.[11] A dalfesztivál hivatalos logója, amely a sarki fényt ábrázolja, 2023 decemberében lett bemutatva.
A versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója2023. december 5-én hozta nyilvánosságra a résztvevő műsorszolgáltatók hivatalos listáját. Visszatért a versenybe Luxemburg, illetve visszalépett Románia, így az előző évvel megegyezően, 37 ország vett részt a 2024-es versenyen.
2008-as debütálása után először küldött azeri nyelvű részeket tartalmazó dalt Azerbajdzsán. 2006 óta először fordult elő, hogy Norvégia, 2013 óta először, hogy Észtország, míg 2018 óta először, hogy Görögország és Örményország versenydala teljes egészében az adott ország anyanyelvén hangzott el.
Bosznia-Hercegovina – A Radiotelevizija Bosne i Hercegovine (BHRT) jelenleg fennálló tartozásai miatt nem fér hozzá az EBU mindegyik szolgáltatásához. Így az ország 2016 decembere óta nem tudott részt venni az eurovíziós rendezvénycsalád versenyein, így az Eurovíziós Dalfesztiválon sem.[49]
Észak-Macedónia – 2022. október 14-én a Makedonska Radio Televizija az energiaválság miatt megnövekedett költségek és a versenyen való regisztrációs díjak megemelkedése miatt kihagyni kényszerülnek a dalfesztivált. A műsorsugárzó azt remélte, hogy a helyzet 2024-re stabilizálódik és visszatérhetnek a versenyre.[50]2023. szeptember 15-én a műsorsugárzó 2024-re tervezett költségvetésében 1.5 millió dénár szerepelt, amit az Eurovíziós Dalfesztiválra és Junior Eurovíziós Dalfesztiválra költenek el.[51] Előzetesen jelentkeztek is a versenyre, azonban a hivatalos résztvevői listán nem szerepeltek.
Fehéroroszország – 2021. május 28-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy a fehérorosz belpolitikai válság miatt határozatlan időre felfüggeszti az állami műsorsugárzó, a Fehérorosz Állami Televízió- és Rádiótársaság (BTRC) tagságát, így az ország a későbbiekben átmenetileg várhatóan nem vehet részt a versenyen.[52] A szervezet két hetet adott a BTRC-nek a hivatalos válasz megfogalmazására, a műsorsugárzó ezt azonban nem tette meg, így az Európai Műsorsugárzók Uniója 2021. július 1-jén a BTRC kizárása mellett döntött. A BTRC később közleményt adott ki, amelyben közölték, hogy nem támogatják az ország részvételét az elkövetkező években a versenyen.
Feröer – Miután a 2023-ban a Dániát képviselő Reiley volt a dalfesztiválon résztvevő első feröeri énekes, a helyi műsorsugárzó, a Kringvarp Føroya (KvF), a szociális és kulturális miniszter, Sirið Stenberg támogatásával megpróbálkozik a teljes jogú EBU tagfelvétellel.[53] Céljuk, hogy Dániától függetlenül részt tudjanak venni az Eurovíziós Dalfesztiválon. A KvF bejelentette, hogy 2023 nyaráig jelentkeznek az EBU-tagságért, amelynek kezdeti célja a társult tag státusz megszerzése.[54] Végül nem szerepeltek a résztvevői listán.
Monaco – A monacói kormány a 2022-es költségvetésében 100 000 eurós támogatást biztosított a Hercegség 2023-as Eurovíziós Dalfesztiválra való jelölésének kezdeményezésére, így biztosítva a visszatérést.[55]2021decemberében bejelentették, hogy 2022-ben tervezik a Monte-Carlo Riviera elindítását, ami a TMC-t pótolja majd.[56] Végül TV Monaco néven a csatorna 2023. szeptember 1-jén indult el, és a Monaco Media Diffusion részeként tagjai lettek az EBU-nak is, így már akár a 2024-es dalfesztiválon is részt tudtak volna venni.[57] Azonban szeptember 15-én megerősítették, hogy ezúttal sem térnek vissza a versenyre.[58]
Oroszország – 2022. február 25-én az EBU bejelentette, hogy Oroszországot kizárják a versenyből, Ukrajna megszállása miatt. A következő napon mindhárom orosz EBU-tag bejelentette, hogy kilép a tagok közül, ezáltal részvételük lehetetlenné vált az eurovíziós eseményeken.[59]
Románia – 2023. szeptember 12-én a román sajtó arról számolt be, hogy a Televiziunea Română új költségvetési tervet nyújtott be a Pénzügyminisztériumnak, és az ország 2024-es részvétele annak jóváhagyásától függ.[60] 2023. december 5-én a végleges résztvevői listán nem szerepeltek, mivel az EBU még tárgyalásokat folytatott a TVR-rel a lehetséges részvételük kapcsán. A műsorsugárzónak január 25-ig kellett dönteni a részvételéről, ám végül nem tudták a pénzügyi támogatást előteremteni, így visszaléptek a versenytől.[61]
Szlovákia – 2022. június 5-én a Rozhlas a televízia Slovenska bejelentette, hogy az anyagi források hiánya és a dalfesztivál iránt mutatott alacsony érdeklődés miatt ezúttal sem tudnak részt venni,[62] viszont a médiatársaság új vezetője bejelentette, hogy 2025-re már terveznek versenyzőt indítani a dalfesztiválon.[63]
Magyarország részvétele a versenyen
Magyarország részvételéről 2023. november 6-ig semmilyen hivatalos információ nem állt rendelkezésre, továbbá a magyar közszolgálati média, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) sem adta jelét egy lehetséges visszatérésnek, így 2024-ben is Magyarország távolmaradásával lehetett számolni. Az ország utoljára 2019-ben vett részt a versenyen. 2023. november 6-án nyilvánosságra hozták A Dal 2024 című tehetségkutató műsor pályázati feltételeit, melyben ezúttal sem szerepelt az Eurovíziós Dalfesztiválra való utalás, így Magyarország sorozatban ötödik éve nem nevezett indulót a nemzetközi versenyre.
Korábban 2023. július 15-én az Eurovíziós Podcast című műsorban Stig Karlsen, a norvég delegáció vezetője elmondta, hogy az Európai Műsorsugárzók Uniója azt szeretné, ha Magyarország visszatérne a versenybe, és a reményét fejezte ki, hogy a jövőben a magyar delegáció, az MTVA és az EBU közötti tárgyalások eredményezhetik az ország visszatérését, ha nem 2024-ben, akkor remélhetőleg 2025-ben.[64]
2023. június 14-én az Norsk rikskringkasting (NRK) norvég műsorszolgáltató felfedte, hogy tárgyalásokat kezdeményezett az EBU-val a zsűri szavazás esetleges felülvizsgálatáról. A zsűri elleni viták azután alakultak ki, hogy a 2023-as verseny végeredménye ellentmondásos reakciót váltott ki a közönség körében, mivel Svédország nyert, annak ellenére, hogy Finnország végzett az első helyen a nézői szavazáson. A korábbi években is többször előfordult, hogy más országok nyerték a két szavazást: 2016-ban Ausztrália és Oroszország, 2018-ban Ausztria és Izrael, 2019-ben Észak-Macedónia és Norvégia, 2021-ben Svájc és Olaszország, míg 2022-ben az Egyesült Királyság és Ukrajna. 2016-ban és 2019-ben a későbbi győztesnek egyik csoportnál sem sikerült az első helyen végeznie. A verseny referenciacsoportja 2024 februárban döntött arról, hogy az előző évben alkalmazott szabályok lesznek érvényesek ezúttal is.[65]
Emellett a rendező műsorsugárzó, az SVT legalább egy órával lerövidítené a döntő időtartalmát. Nem volt világos, hogyan tervezték ezt megvalósítani, azonban elkötelezték magukat amellett, hogy lerövidítsék a műsorfolyamot. Ennek érdekében lényeges változtatások voltak várhatók,[66] azonban a dalfesztivál forgatókönyvírója, Edward af Sillén később bejelentette, hogy ezt a tervet elvetették, és a döntő legfeljebb öt perccel lesz rövidebb az előző évinél.
2024-ben A Világ többi része számára a szavazás 24 órával a döntő kezdete előtt nyílt meg, és egészen a műsor kezdetéig volt lehetőség szavazni a nem résztvevő országokból. Ezenkívül a döntőben a szavazási ablak közvetlenül az első dal előadása előtt nyílt meg, és az utolsó dal előadása után 25 percig maradt nyitva. Legutóbb 2010-ben és 2011-ben volt lehetőség arra, hogy a produkciók közben is lehetett szavazni – azonban ekkor nem csak a döntőben, hanem az elődöntőkben is. Továbbá változás volt a korábbi évekhez képest az is, hogy az automatikusan döntős Öt Nagy ország és a házigazda nemzet indulója nem csak az elődöntők főpróbáján, hanem az élő televíziós adásban, a versenyprodukciók között előadta a dalát – annyi különbséggel, hogy rájuk nem lehetett szavazni.[67]
2024. április 16-án jelentették be a szervezők, hogy az elmúlt évek gyakorlatán változtatva a döntős rajtsorrend kialakításakor sorsolással nem csak az első és második fél közül választhatnak majd a továbbjutók, hanem lesz egy harmadik lehetőség – a producerrek választása felirattal – mely nagyobb teret enged a műsor készítőinek, hogy a lehető legizgalmasabbá tegyék a döntőt. Ennek következtében hatan kerültek fixen a műsor első felébe, hatan a másodikba, míg tizenhárom dal rajtpozíciójáról teljes egészében a szervezők dönethettek.[68]
A versenyt megelőző időszak
Nemzeti válogatók
A részt vevő 37 ország közül 22 nemzeti döntő keretein belül, 14 belső kiválasztással, 1 pedig a két módszer együttes használatával választotta ki képviselőjét.
Izrael négy év szünet után visszatért a HaKokhav HaBa tehetségkutató műsor használatához, bár az Izrael–Hamász-háború hatással volt a műsor felvételeire, végül el tudták kezdeni a műsor felvételeit. Litvánia, a korábban négy évig használt Pabandom iš naujo elnevezésű válogatóműsort lecserélte az Eurovizija.LT-re. Lengyelország egy nyilvános pályázatra beérkezett dalok közül belső kiválasztással döntött a résztvevőjéről, míg Grúzia egy év kihagyás után belső kiválasztás mellett döntött.
A dalverseny első hivatalosan megerősített előadója a belgaMustii volt, akinek a részvételét 2023. augusztus 30-án jelentették be, míg az első dal a francia versenydal, a Mon amour volt, amit november 8-án mutattak be. A verseny utolsó hivatalosan megerősített előadója ebben az évben is a portugál válogató győztese volt (ezúttal Iolanda), akit 2024. március 11-én választottak ki, míg az utolsóként bemutatott dal az azeri versenydal volt.
A részt vevő országok nemzeti válogatóinak listája
A harmincegy elődöntős országot öt kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. A felosztást január 29-én hozta nyilvánosságra az EBU.[69]
Január 30-án tartották a sorsolást, a Malmői Városházán, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került.[70] Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első vagy második felében fognak fellépni, valamint azt, hogy az automatikusan döntős „Öt Nagy” és az előző évi győztes ország melyik elődöntőben fog szavazni. Így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. Ugyanekkor került sor a jelképes kulcsátadásra, melyen az előző rendező város, Liverpool polgármestere átadta Malmö polgármesterének a korábbi rendező városok szimbólumait tartalmazó kulcscsomót. A sorsolás házigazdái Pernilla Månsson Colt és Farah Abadi voltak.
2013-ban és 2014-ben, amikor ugyancsak skandináv országok – 2013-ban Svédország, 2014-ben pedig Dánia – voltak a házigazdák, a másik két közeli skandináv résztvevőt a szervezők automatikusan külön elődöntőbe osztották a rendező országba érkező rajongók száma és a jegyeladások arányossága miatt. Ez később 2016-ban és 2024-ben sem történt meg, Dánia és Norvégia elődöntős szereplését egyaránt sorsolással döntötték el – akárcsak 2016-ban, ezúttal is mind a két ország a második elődöntőben szerepelt.
Habár Izrael a 3. kalapban szerepelt, az országot az izraeli nemzeti műsorsugárzó kérésére a második elődöntőbe osztották, mivel az első elődöntő főpróbájának időpontja egybeesett a Jóm Hásoával, az Izraelben nemzeti ünnepnek számító Holokauszt és Hősiesség emléknapjával.
A próbák április 27-én kezdődtek a verseny helyszínén. Az első körben minden ország elpróbálhatta a produkcióját többször is egymás után, valamint még a színpadra lépés előtt, a színfalak mögött beállították az énekesek mikrofonjait és fülmonitorjait. A színpadi próba után a delegációk a videószobába vonultak, ahol megnézhették, hogy a rendező csatorna hogyan képzeli el a produkció lefilmezését.
A próbák és sajtótájékoztatók menetrendje
A kezdési időpontok helyi idő szerint vannak feltüntetve. (UTC+01:00)
A kezdési időpontok helyi idő szerint vannak feltüntetve. (CET)
Eurovíziós Hét — 2024 május
6 hétfő
7 kedd
8 szerda
9 csütörtök
10 péntek
11 szombat
Első elődöntő
Második elődöntő
Döntő
1. főpróba 15:45–18:30
3. főpróba – délutáni bemutató show 15:45–18:30
1. főpróba 15:45–18:30
3. főpróba – délutáni bemutató show 15:45–18:30
1. főpróba 13:30–17:30
3. főpróba – délutáni bemutató show 13:30–17:30
2. főpróba – esti bemutató show 21:00–23:30
Élő közvetítés 21:00–23:10
2. főpróba – esti bemutató show 21:00–23:30
Élő közvetítés 21:00–23:10
2. főpróba – esti bemutató show 21:00–01:00
Élő közvetítés 21:00–01:00
Megnyitó ünnepség
Eurovíziós hagyomány, hogy a rendező város vörös szőnyeges megnyitó ünnepséget szervez a résztvevők számára. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az eurovíziós hét. A vörös szőnyeg ebben az évben ismét türkizkék színű lett. Ezúttal a malmői Gamla stadenben rendezték meg az eseményt. A megnyitón az összes résztvevő ország delegációja – Izrael kivételével – felvonult egyesével: először fotókat készítettek, majd a műsorvezetőkkel beszélgettek pár percig. Továbbhaladva a különböző országokból érkezett sajtó tagjainak adtak interjúkat. Ezután vonulnak be a Malmö Live-ba, ahol egy zártkörű ünnepségen vehettek részt a delegációk. Az eseményt május 5-én, vasárnap, 15:30-tól közvetítették a hivatalos eurovíziós YouTube-csatornán. A megnyitó műsorvezetői, Elecktra és Tia Kofi drag-queenek voltak.
A dalfesztivál színpadjaNemo a dalfesztivált követően a győztes sajtótájékoztatóján
A végeredmény az elődöntőkben kizárólag a telefonos szavazásnak köszönhetően alakult ki, míg a döntőben mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai külön-külön alakították ki az országonkénti eredményeket. Mindegyik ország közönsége és zsűrije a 10-10 kedvenc dalára szavazott, melyek 1–8, 10 és 12 pontot kapnak. (Az egyéni zsűritagok teljes listát állítottak fel, melyben minden döntős ország szerepelt, azonban a végső eredményben csak a legjobb tíz kapott pontot.) A két lista összesítése alapján derült ki a végső sorrend. Az elődöntőkben a részt vevő országok, illetve az automatikusan döntősök közül az előre meghatározott országok, valamint a nézők egy ország telefonos szavazaival megegyező mértékben a Világ többi részéről adhatták le szavazataikat. A döntőben mind a 37 részt vevő ország és egy ország telefonos szavazaival megegyező mértékben a Világ többi része szavazhatott.
Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Az első elődöntőben Izland végzett az utolsó helyen, történetük során másodszor, míg a második elődöntőben Málta zárt a tabella legalján, sorozatban másodszor.
A döntőben a zsűri szavazása során egyetlen ország, Svájc állt az élen végig. A közönségszavazatok hozzáadásával pillanatnyilag átvette a vezetést Izrael, Ukrajna, valamint Horvátország, azonban végül történetének harmadik győzelmét aratva Svájc nyerte meg a versenyt. A 2016-ban bevezetett új pontozási rendszernek köszönhetően az 591 pont a negyedik legmagasabb pontszám, amit versenyző elért. Ez éppen nyolc ponttal több, mint amennyit az előző évi svéd győztes, Loreen összegyűjtött. Emellett a győztes dal huszonkettő ország zsűrijétől, és egy ország nézőitől gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot. A zsűrinél az első helyen, míg a telefonos szavazáson az ötödik helyen végzett. Egyetlen ország zsűrije (Horvátország) és egyetlen ország nézői (Izrael) nem adtak pontot a győztesnek. A zsűri szavazáson a legtöbb tizenkét pontot a győztes dal kapta, mely a második elődöntőben csak a negyedik helyen végzett. A közönségtől a legtöbb tizenkét pontot Izrael dala kapta, mely a második elődöntőben az első helyen végzett. A második helyezett az első elődöntő győztese, Horvátország lett, akik a zsűri szavazáson harmadikak, a közönségszavazáson pedig első helyen végeztek. A harmadik helyen az első elődöntő második helyezettje, Ukrajna végzett. A döntőben az utolsó helyet Norvégia szerezte meg, történetük során tizenkettedszer.
A házigazda Svédország a kilencedik helyen végzett. A hazai közönség ezúttal egyszer örülhetett a zsűri szavazás során a maximális 12 pontnak, ugyanis a német zsűrinél az első helyen végeztek a svéd versenyzők. A döntőben mindösszesen tizenhat olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot; kilenc pedig legalább egyszer kapott.
Esélyek
A verseny előtt a legesélyesebbnek Horvátországot, Izraelt és Svájcot tartották. A Eurovisionworld által összesített tizenöt fogadóiroda szerinti sorrendben a szavazás utolsó pillanatban Horvátország győzelmére látták a legnagyobb lehetőséget – 52%-ot, míg Izraelre 16%, Svájcra 15% volt a végső győzelmi esély.
Zsűritagok
A nemzeti zsűrik a döntő előtt egy nappal egy zárt láncú közvetítésben egy videószobából követték figyelemmel a második főpróbát, és az ott látottak, valamint hallottak alapján rangsorolták a produkciókat. Ezt a próbát emiatt zsűri shownak hívták, és az élő adáshoz hasonló eurovíziós élményt nyújtja a jegyet váltóknak az arénában, a valós eredményhirdetést leszámítva. A döntő előtti napon 37 országból összesen 185 zsűritag pontozta a produkciókat. Az elődöntők során is hasonlóan szavazott a zsűri, azonban 2023 óta a pontjaik csak tartalékként szolgálnak – abban az esetben, ha nem sikerült volna egy országban érvényes telefonos szavazatokat beszámítani a végeredménybe. A zsűritagok névsorát a döntő után hozta nyilvánosságra az EBU.
Az első elődöntőt május 7-én rendezték meg tizenöt ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok a telefonos szavazás alapján alakultak ki, mely szerint az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül három automatikusan döntős ország – az Egyesült Királyság, Németország és Svédország – és egy ország szavazatával megegyező mértékben a világ többi része is szavazott az első elődöntőben. Az automatikusan döntős országok előadói a produkciójukat is előadták az elődöntőben: az Egyesült KirályságÍrország után és Ukrajna előtt, NémetországIzland után és Szlovénia előtt, míg SvédországMoldova után és Azerbajdzsán előtt mutatta be a dalát fellépési sorrendben.
Az első elődöntőt Eleni Foureira (Ciprus 2018), Eric Saade (Svédország 2011) és Chanel (Spanyolország, 2022) nyitotta meg, akik korábbi eurovíziós dalaikat adták elő. A szavazási szünetben Johnny Logan énekelte el LoreenEuphoria című dalát, majd Benjamin Ingrosso lépett fel, aki híres dalaiból adott elő egy egyveleget.
A második elődöntőt május 9-én rendezték meg tizenhat ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok a telefonos szavazás alapján alakultak ki, mely szerint az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül három automatikusan döntős ország – Franciaország, Olaszország és Spanyolország – és egy ország szavazatával megegyező mértékben a világ többi része is szavazott a második elődöntőben. Az automatikusan döntős országok előadói a produkciójukat is előadták az elődöntőben: FranciaországCsehország után és Ausztria előtt, SpanyolországLettország után és San Marino előtt, míg OlaszországÉsztország után és Izrael előtt mutatta be a dalát fellépési sorrendben.
A döntőt 2024. május 11-én rendezték meg huszonöt ország részvételével. Habár Hollandia versenyzője eredetileg bejutott a döntőbe, május 11-én délután az EBU bejelentette, hogy kizárták őket a versenyből, mivel Joost Klein a második elődöntőt követően került összetűzésbe a szervezői csapat egyik tagjával. Ennek következtében a svéd rendőrség eljárást indított ellene.
A döntő vendégfellépője volt Björn Skifs, aki a Hooked on a Feeling című dalt adta elő az országok zászlós bevonulását megelőzően. A versenyprodukciók közben Sarah Dawn Finer Lynda Woodruff karakterében a You're Good to Go című humoros dalt adta elő egy előre rögzített felvételen, melyet a dalfesztivál igazgatójának, Martin Österdahlnak dedikált. A szavazási szünetben fellépett az Alcazar, akik a Crying at the Discoteque című dalt adták elő, majd az ABBA 50 éves eurovíziós győzelme előtt tisztelegve adta elő a Waterloo című dalt Carola, Charlotte Perrelli és Conchita. Ezenkívül a dalfesztivál előző évi győztese, Loreen bemutatta a legújabb dalát, a Forevert, valamint előadta a Tattoo-t is.
Eredetileg Hollandiából Nikkie de Jager jelentette volna be a zsűri pontjait, azonban az ország kizárását követően a dalfesztivál vezetője, Martin Österdahl ismertette, hogy ki kapta a 12 pontot.
Ciprus eredeti terve a Fame Story, régóta futó énekes-reality műsor nemzeti döntőként való használata lett volna, amelynek nyertese képviselhette volna a szigetországot az Eurovíziós Dalfesztivál színpadán.[71] Azonban mivel a ciprusi RIK közszolgálati műsorszolgáltató Görögországban a STAR-ral közösen gyártja a műsort, ez komoly vitákat váltott ki az ERT, görög közszolgálati csatornánál. Azt állították, hogy Ciprus nem rendezheti meg a nemzeti döntőjét a földrajzi területén kívül eső másik országban.[72] Miután megbeszélésekre került sor a műsorszolgáltatók és az Európai Műsorsugárzók Uniója között, új szabályokat jelentettek be, amelyek közvetlenül megtiltják a RIK-nek, hogy a Fame Story című műsor segítségével válasszák ki a 2024-es versenydalukat. Ennek eredményeként Ciprus úgy döntött, hogy visszatér ahhoz a belső kiválasztási folyamathoz, amely az elmúlt években sikeres volt az ország számára.[73] A ciprusi köztévé 2016 óta alkalmazza ezt a módszert, és azóta egy kivételével minden évben bejutottak a döntőbe.
A döntő első főpróbáján Joost Klein, holland versenyző nem jelent meg a produkció előadásának pillanatában, annak ellenére, hogy előtte jelen volt a zászlós bevonuláson. Az EBU egy sajtóközleményben kijelentette, hogy "kivizsgál egy, a holland művészt érintő incidenst", amelyhez hozzátették, hogy "további tájékoztatásig nem próbálhat".[74][75] A nemzeti zsűrik által értékelt péntek esti műsorban sem volt jelen, helyette a második elődöntős előadásának felvételét vetítették le.[76]Május 11-én délután az EBU bejelentette, hogy kizárták őket a versenyből, mivel az előadó a második elődöntőt követően fenyegető magatartást tanúsított a svéd szervezői csapat egyik tagja felé.[77] Az EBU 2024. május 11-én így fogalmazott az eset kapcsán sajtóközleményében:[78]
„Joost Klein holland énekest kizárták az idei Eurovíziós Dalfesztivál döntőjéből, mert fenyegetőző magatartást tanúsított a műsort szervező stáb egyik női tagjával szemben. A svéd rendőrség kivizsgálta a bűncselekményt, az ügyet hamarosan gyorsított eljárásban átadják az ügyészségnek.
Klein magatartása egyértelműen megsértette a versenyszabályokat, amelyek célja az összes alkalmazott biztonságos munkakörnyezetének biztosítása és a produkció védelme. Nem ítéljük meg előre a jogi eljárást, de tekintettel a történtekre, nem lett volna helyénvaló, hogy Klein részt vegyen a döntőben.
A kizárásáról szóló döntést a verseny irányító testülete – az Eurovíziós Dalfesztivál Referenciacsoportja – támogatta, és egy alapos belső vizsgálatot követően az EBU igazgatósága is egyhangúlag ugyanerre a döntésre jutott.
A történések közösségi médiában közzétett változata nem egyezik a munkatársak és a szemtanúk által velünk és a svéd rendőrséggel megosztott kijelentésekkel. Az ügy azonban jogi eljárás tárgyát képezi, és ebben a szakaszban nem tudunk többet hozzátenni.
Zéró toleranciát követünk a rendezvényeinken a helytelen viselkedéssel szemben, és mindig megtesszük a szükséges lépéseket a személyzetet érő fenyegetések kezelésére – függetlenül attól, hogy kitől származnak.”
– EBU Sajtóközlemény
Nem sokkal ezután a holland közszolgálati rádió- és televíziós műsorszolgáltató, az AVROTROS közzétett egy sajtóközleményt, amelyben tisztázta a történteket. Egy olyan megegyezés született, hogy Joost Kleint nem kamerázhatják a színfalak mögött engedély nélkül. A megbeszéltek ellenére a versenyzőről felvételt készített az egyik stábtag – többszöri felszólítás ellenére is – aminek eredményeként az előadó egy fenyegető mozdulatot tett a kamera irányába, úgy hogy közben fizikai érintkezés nem történt a stábtaggal.[79]
„A múlt csütörtöki előadás után egy incidens történt. A világosan megkötött megállapodások ellenére Joostot kamerázták, amikor éppen lejött a színpadról, és rohannia kellett a Green Room-ba. Joost többször is jelezte, hogy nem akarja, hogy filmezzék. Ez nem lett tiszteletben tartva. Ez Joost részéről egy fenyegető mozdulathoz vezetett a kamera irányába. Joost nem érintette meg a róla felvételt készítő nőt. Ezt az esetet jelentették, majd az EBU és a rendőrség közösen vizsgálatot indított.
Tegnap és ma is egyeztettünk az EBU-val, és több megoldást javasoltunk. Ennek ellenére az EBU úgy döntött, hogy kizárja Joost Kleint a versenyből. Az AVROTROS nagyon súlyosnak és aránytalannak találja a büntetést. Mi kiállunk a jó modor mellett – félreértés ne essék –, de véleményünk szerint a kizárás nem arányos intézkedés ezzel az esettel kapcsolatban.
Nagyon csalódottak és dühösek vagyunk. Amit Joost adott Hollandiának és Európának, annak nem kellett volna így végződnie.
”
Az Izrael–Hamász háború2023. október 7-i kitörése óta több felszólalás hangzott el Izraelnek a versenyből való kizárására vonatkozóan, a Gázai övezetben folytatott katonai műveletekből eredő humanitárius válságra hivatkozva.[80]Finnország,[81]Izland[82] és Norvégia[83] nemzeti műsorszolgáltatójához több petíciót juttattak el, amelyben azt követelik, hogy gyakoroljanak nyomást az EBU-ra azzal, hogy Izrael részvétele esetén az országuk bojkottálni fogja a versenyt. A RÚV izlandi műsorszolgáltató a nemzeti döntő későbbi győztesével tárgyal a részvételéről, és közösen döntenek arról, hogy Izland jelen lesz-e a malmői versenyen.[84]2024januárjáig egyetlen műsorszolgáltató sem jelezte, hogy elleneznék az ország részvételét a dalfesztiválon.
2023novemberében az SVT produkciós csapata azt nyilatkozta, hogy fokozni fogják a biztonsági intézkedéseket, és a verseny egésze alatt folyamatos kapcsolatot tartanak a malmöi rendőrséggel, az esetleges terrortámadások veszélyére, valamint a háború továbbgyűrűzésére hivatkozva.[85]
2024. január 18-án az EBU közleményében megerősítette, hogy az "Eurovíziós Dalfesztivál az európai és a közel-keleti közszolgálati műsorszolgáltatók versenye, amelyek tagjai az Európai Műsorsugárzók Uniójának. A verseny a műsorszolgáltatóknak, és nem a kormányoknak szól, az izraeli műsorszolgáltató pedig már 50 éve vesz részt benne. Az Eurovízió egy apolitikus esemény, amely a zenén keresztül egyesíti a közönséget szerte a világon."[86]
2024. február 21-én az Ynet izraeli hírportál közzétett egy hírt, amelyben azt állítják, hogy az EBU elutasította az October Rain című dalt, mivel annak dalszövege politikai jellegűnek tekinthető.[87] A KAN bejelentette, hogy nem terveznek változtatásokat a dalszövegben, így fennáll a veszélye annak, hogy kizárják az országot a versenyből. A KAN és az EBU később közölték, hogy a lehetséges pályaművek vizsgálata folyamatban van, és ha nem felel meg a kritériumoknak, az izraeli műsorszolgáltató lehetőséget kap arra, hogy március 11-ig módosítsa a dalszöveget vagy teljes egészében új dalt nyújtson be.[88][89] A KAN kijelentette, hogy ha a dal tartalmának megváltoztatására kérik őket, azt nem teszik meg, és kénytelenek lesznek visszalépni a versenytől. Miki Zohar, Izrael kulturális és sportminisztere "botrányosnak" nevezte az EBU azon szándékát, melyben elutasítják a nevezendő dalukat, valamint "felszólította az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségét, hogy továbbra is professzionálisan és semlegesen lépjenek fel, és ne hagyják, hogy a politika befolyásolja a művészetet".[90] Később a miniszter a támogatását fejezte ki a dal megváltoztatása mellett, hogy az megfeleljen a verseny kritériumainak.[91]Február 28-án az Ynet arról számolt be, hogy az izraeli belső kiválasztás második helyén végzett Dance Again című dalt is elutasította az EBU a dalszöveg politikai tartalma miatt.[92] Az October Rain című dal szövegével és a versenyben való részvételével kapcsolatos bizonytalanság ellenére a hivatalos videoklip forgatását előzetesen 2024. február 29-re tervezték.[92] A KAN március 3-án megerősítette, hogy felkérte mindkét dal íróit, hogy "tegyék meg a szükséges módosításokat" annak érdekében, hogy az országot ne zárják ki a versenyből. Az EBU végül jóváhagyta a Hurricane című dalt, mely az October Rain zenéjén szólal meg új dalszöveggel. A dalt 2024. március 10-én este mutatták be nyilvánosan, egy nappal a dalbeküldési határidő előtt.
Az olasz szavazás eredményének megjelenése a második elődöntőt követően
A második elődöntő végén, amelyben Olaszország is szavazott, a Rai megjelenítette a telefonos szavazás végeredményét, mely ellentmond a verseny szabályzatnak, mely szerint az összes adás részletes eredményeit csak a döntő után lehet közzétenni.[94][95][96] Később a Rai tisztázta, hogy a megjelenített eredmények nem véglegesek, hanem valójában csak a telefonos szavazás részeredeményei.[97][98] Végül a döntőt követően közzétett olasz eredmények valamelyest eltértek a két nappal korábban megjelenített számoktól.[99]
Luxemburg rekordnak számító harmincegy év után tért vissza a versenybe. Ezt a rekordot csak Marokkó tudná megdönteni, mely eddig egyszer, 2024-hezt képest negyvennégy évvel korábban, 1980-ban küldött versenyzőt a dalfesztiválra.
A ciprusi dal eredetileg az oroszKlava Koka előadásában hangzott volna el a 2022-es versenyen, ez azonban Oroszország kizárása miatt nem valósulhatott meg. A dal ezt követően Melissa Mantzoukis előadásában a 2023-as görög belső kiválasztási folyamatban az utolsó fordulóig jutott, és az interneten megjelent dalrészlet alapján közönségkedvenccé vált, teljes hosszúságában azonban a válogatót követően sem mutatták be.
Ez volt az első év, hogy nyíltan nembináris előadók is felléptek a versenyen: az Írországot képviselő Bambie Thug és a Svájcot képviselő Nemo is nembinárisnak vallja magát.
A dalfesztivál első elődöntőjének első öt fellépője mind továbbjutott a döntőbe, megdöntve ezzel a 2008-as második elődöntőben felállított rekordot, melyben az elődöntő első négy fellépője jutott tovább.
Hollandia pontjait Hilversum helyett Leeuwardenből, Joost Klein szülővárosából jelentették volna be, azonban az ország kizárását követően nem jelentkezett be a szóvivőjük, helyette Martin Österdahl ismertette a pontokat.
A második elődöntőből továbbjutó Lettország a fogadások zárásáig a fogadóirodák szerinti összesítsében az utolsó helyén állt.
A San Marinót képviselő spanyol Megara együttes az előző évben a spanyol nemzeti döntőben szerepelt, míg a 2024-ben Spanyolországot képviselő Nebulossa a 2023-as San Marinó-i válogatóban vett részt, azonban nem jutottak tovább az élő adásokba.
Míg Ausztria 2023-ban a döntő első fellépője volt, az osztrák versenyző ezúttal utolsóként léphetett fel.
A helyszínnel kapcsolatos további érdekesség, hogy Észtország 2013 után legközelebb 2024-ben küldött észt nyelvű dalt a versenyre: mind a két alkalommal továbbjutottak a döntőbe, sőt ezúttal a 2013-as énekesnő, Birgit hirdette ki az ország szakmai zsűrijének a pontjait.
Ukrajna akárcsak 2013-ban, ezúttal is a harmadik helyen végzett a döntőben. Akkor Zlata Ognevich érte el ezt az eredményt Gravity című dalával.
Nemzetközi közvetítések
Az elődöntőket és a döntőt az interneten élőben közvetítette kommentár nélkül a verseny hivatalos YouTube-csatornája is. Magyarországon az előző évekhez hasonlóan egyetlen tévécsatorna sem közvetítette a műsort.
A Marcel Bezençon-díjjal, melyet először a 2002-es Eurovíziós Dalfesztiválon adták át Észtország fővárosában, Tallinnban, a legjobb döntős dalokat és előadókat díjazzák. A díjat Christer Björkman (Svédország versenyzője az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon és az ország volt delegációvezetője) és Richard Herrey (az 1984-es verseny győztese a Herreys tagjaként) alapították és a verseny alapítójáról nevezték el. Három kategóriában osztják ki az elismerést: a legjobb előadónak járó Művészeti díj (a részt vevő országok kommentátorjainak döntése alapján), a legeredetibb dal szerzőjét elismerő Zeneszerzői díj (az adott évben döntős dalok szerzőinek zsűrije ítéli oda) és a legjobb dalnak járó Sajtódíj (az akkreditált újságírók szavazatai alapján).[100] A győzteseket nem sokkal a döntő előtt hirdették ki.
Az OGAE (franciául: Organisation Générale des Amateurs de l'Eurovision, magyarul: Az Eurovízió rajongóinak Általános Szervezete) egy internacionális szervezet, melyet 1984-ben Jari-Pekka Koikkalainen alapított Savonlinnában, Finnországban.[101] A szervezet 2018-ban negyvenkét eurovíziós rajongói klubbal állt összeköttetésben Európa-szerte és azon túl, melyek nem kormányzati, nem politizáló és nem gazdasági szervezetek.[102]2007 óta minden évben szerveznek a verseny előtt egy szavazást, ahol a ugyanazt a szavazási módszert alkalmazzák, mint az Eurovíziós Dalfesztiválokon (mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1–7, 8, 10, és 12 pontot kapnak).