A verseny győztese a Lettországot képviselő Marie N énekesnő lett, aki 176 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt, az ország első győzelmét aratva. Az I Wanna című dal emellett öt országtól kapta meg a maximális 12 pontot.
A helyszín és a verseny témája
Az eljárás korai szakaszában a sajtóorgánumok a megfelelő helyszín hiányára és költségvetési aggályokra hivatkozva találgatni kezdtek, hogy az ETV műsorszolgáltató képes lesz-e a verseny házigazdája lenni; az aggodalmak azonban megszűntek, amikor az adománygyűjtő tevékenységek és az észt kormány közreműködése lehetővé tette számukra az esemény megrendezését.[1]
A verseny helyszínéül 2001júliusában a Saku Suurhallt választották, ami november 1-jén nyitotta meg kapuit. Ez Észtország legnagyobb fedett arénája, amely 2001-ben épült, és körülbelül 10 000 fő befogadására alkalmas. Nevét az észt Saku sörfőzde és üdítőital-gyártó cégről kapta.
A verseny mottója A Modern Fairytale (Modern Tündérmese) volt; ez a téma a dalok előtt vetített képeslapokon is megjelent.
A résztvevők
Az előző évben végzett szabálymódosítás értelmében a "Négy Nagy", illetve a 2001-es Eurovíziós Dalfesztivál első tizenöt helyezettje, és az azt kihagyó hét ország vehetett részt ebben az évben. Így huszonkettő induló lett volna. Az EBU azonban felemelte a létszámot huszonnégyre, és felkérték a részvételre a 2001-ben tizenhatodik és tizenhetedik helyezett Izraelt és Portugáliát; utóbbi azonban ezt visszautasította, így a tizennyolcadik Lettország csatlakozhatott – és nyerte meg a versenyt később.[2]
A versenyt az előző évben győztes Tanel Padar és Dave Benton nyitotta meg a nyertes dal előadásával. Ezután a műsorvezetők élőben kapcsolták a versenyt nagykivetítőn közvetítő Tallinn, Hamburg, Granada és London utcáira. A tizenkettedik dal utáni szünetben a két műsorvezető adott elő A Little Story in the Music címmel egy dalt, míg a dalok után szünetben a Runo Dance Company szórakoztatta a közönséget.
A német Corinna May személyében először vett részt a versenyen egy vak énekesnő. 1999-ben már megnyerte a német nemzeti döntőt, de akkor a győzelmet követően kizárták miután daláról kiderült, hogy már korábban megjelent, így nem felelt meg a szabályoknak.[3] Érdekesség, hogy az észt versenyző színpadra lépés előtt összekeverte a mikrofonját egyik háttérénekesének mikrofonjával. Következésképpen a háttérének egy percnyi hírnévvel bírt, míg Sahlene hangját alig lehetett hallani. Ennek ellenére végül az Egyesült Királysággal holtversenyben harmadik helyen végzett.
Spanyolországban először rendezték meg az Operación Triunfo elnevezésű, a Megasztárhoz hasonló tehetségkutató műsort, melynek győztese képviselhette az országot, a többi helyezett pedig háttérénekes volt. Ennek megfelelően óriási várakozás előzte meg a versenyt az országban. Végül a jónak mondható, de a várakozásokat alulmúló hetedik helyen végeztek.
A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Előzetesen esélyesnek tartották Svédország, Németország és Dánia dalát, de mindegyik rosszabbul teljesített a vártnál. Sőt, Dánia majdnem negyven év versenyzés után először végzett az utolsó helyen.
A szavazás izgalmasan alakult, meglepetésre Málta és Lettország haladt fej-fej mellett. Végül Lettország zárt az élen, első győzelmét aratva ezzel. Így a 2000-ben debütáló ország már a harmadik próbálkozásán sikerrel járt.