A verseny győztese a Törökországot képviselő Sertab Erener énekesnő lett, aki 167 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt, az ország első győzelmét aratva. Az Everyway That I Can című dal emellett négy országtól kapta meg a maximális 12 pontot.
A helyszín és a verseny témája
Lettország a 2002-es győzelmét követően, a hagyomány szerint, megkapta a következő évi verseny rendezési jogát.
Később három várost (Jūrmala, Riga, Ventspils) neveztek meg, amelyek egyike rendezheti a dalfesztivált. Jūrmalát és a Rigában található Mežaparks Szabadtéri Színpadot végül visszaléptették, mivel nem feleltek meg a verseny elvárásainak.[1]2002. június 15-én az EBU referenciacsoportja a lett szervezőkkel közösen úgy döntött, hogy Riga ad otthont a versenynek, a pontos helyszínt, a 8 000 férőhelyes Skonto Hall-t csak később, augusztus 22-én jelentették be.
Kulcsok: † Rendező város ‡ Pályázó városok Nem megfelelő helyszínek
1991 után másodszor fordult elő, hogy két korábbi versenyző volt a műsorvezető. Marie N az előző évben diadalmaskodott, Renārs Kaupers pedig 2000-ben az ország első indulójaként a harmadik helyen végzett. A verseny mottója Varázslatos találkozás volt.
Nagy esélyesnek tartották a verseny előtt az oroszt.A.T.u. lányduót, akik ekkor már Európa-szerte ismeretségre tettek szert. Több problémát is okoztak a szervezőknek, mikor nem tartották magukat a próbák és sajtótájékoztatók szoros menetrendjéhez. A verseny során a lett közönség ki is fütyülte őket; ez 1984 óta először fordult elő.[2]
Érdekes színfoltja volt a mezőnynek a belga dal, melyet kitalált nyelven adtak elő. Az osztrák előadó Alf Poier pedig komikus előadásával osztotta meg a közönség véleményét.[2]
A verseny történetében először fordult elő, hogy a pontozótábla a szavazatok beolvasása közben automatikusan rendeződött. A pontok száma szerint volt látható az országok sorrendje, az adott pillanatban legtöbb pontot szerzett ország az első, míg a legkevesebbet szerző az utolsó helyen állt. 2002-ig a pontozótábla a szavazatok beolvasása közben változatlan maradt, csak a legvégén rendezték csökkenő sorrendbe azt. A ponttábla 2003-tól minden Eurovízión automatikusan rendeződik.
A szavazás
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Az Egyesült Királyság pont nélkül zárta a versenyt, és majdnem ötven évnyi versenyzés után először végzett az utolsó helyen.[2]
A házigazda Lettország mindössze öt ponttal a huszonnegyedik helyen zárt. Ez 1958 és 1992 után a legrosszabb eredmény volt a házigazda számára.
A szavazás rendkívül izgalmasan alakult, az előzetesen is esélyesnek tartott Törökország, Oroszország, valamint meglepetésre Belgium haladt az élen. Az utolsó, szlovén pontok előtt még mindhárom országnak volt esélye a győzelemre. Először Belgium neve hangzott el: a három ponttal ugyan ekkor az élre álltak, de a Törökországnak adott tíz pont eldöntötte a versenyt, Oroszország tizenkét pontja pedig már csak szorosabbá tette a végeredményt. A három ország három ponton belül zárt. Ez volt Törökország első győzelme.
Érdekesség, hogy Ciprus a verseny történetében először adott pontot (rögtön nyolcat is) a vele konfliktusban álló Törökországnak. A ciprusi pontbejelentő viccesen meg is jegyezte, hogy „Európa, békét Ciprusnak!”, mielőtt kimondta volna, hogy „Törökország, nyolc pont!”