Németország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Németország
Adatok
Műsorsugárzó
Nemzeti válogató	Das Deutsche Finale (2024) nemzeti döntő (1956–1958, 1960–1965, 1969–1973, 1975–1976, 1978–1992, 1997–2008, 2010-2019, 2022–2023) belső kiválasztás (1959, 1966–1968, 1974, 1977, 1993–1995, 2009, 2011 előadó, 2020–2021)
Részvételek és eredmények
Részvételek	67
Első részvétel	1956
Legjobb eredmény	1. (1982, 2010)
Legrosszabb eredmény	utolsó (1964, 1965, 1974, 1995, 2005, 2015, 2016, 2022, 2023)
Rendezések	Frankfurt am Main 1957 München 1983 Düsseldorf 2011
Összpontszám a döntőkben 2004 óta	1159 (28.)
Külső hivatkozások
Honlap	Az NRD eurovíziós honlapja Németország profilja a eurovision.tv-n
Sablon • Wikidata • Segítség

Németország eddig hatvanhét alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A német műsorsugárzó az ARD, amely 1952 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1956-ban csatlakozott a versenyhez.

Németország eddig két alkalommal, 1982-ben és 2010-ben aratott győzelmet.

Története

Évről évre

Németország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon.

A kezdeti években nem tartoztak a sikeres országok közé, 1964-ben és 1965-ben sorozatban kétszer nulla ponttal az utolsó helyen zártak. Ezt a későbbi években még három másik utolsó hely követte.

1970-ben először tudtak a dobogón végezni, és a következő két évben ott is maradtak; három egymást követő évben végeztek a harmadik helyen. A nyolcvanas években érték el legnagyobb sikereiket, főleg Ralph Siegel dalszerzőnek köszönhetően. (Siegel összesen tizennégy alkalommal volt a német versenydal szerzője, utoljára 2003-ban.) 1979 és 1982 között minden évben az ő szerzeményével neveztek: egy negyedik hely, és sorozatban két második hely után 1982-ben aratták első, és egészen 2010-ig egyetlen győzelmüket. Az első győzelmet még két újabb második hely követte néhány éven belül. 1977 és 1987 között mindössze egyszer nem tudtak az első tízben végezni.

Ezt követően eredményeik leromlottak, 1995-ben mindössze egy pontot kapva zártak az utolsó helyen. A következő évben részt se vehettek, ugyanis 1996-ban rendhagyó módon egy előválogatót rendeztek, ahol nem tudtak továbbjutni. Ez az egyetlen alkalom a verseny történetében, hogy nem szerepeltek a döntőben, de így is Németország az egyetlen ország, amelyik mindegyik versenyre nevezett dalt.

Lena, a 2010-es dalfesztivál győztese az egyik sajtótájékoztatón.

A 2000-ben bevezetett Négy Nagy státuszának köszönhetően minden évben automatikusan döntősek, és nem kell részt venniük az elődöntőben, ám a másik három országhoz hasonlóan gyakran a táblázat alján zártak az utóbbi években. Nagyot fordult a kocka 2010-ben, amikor sikerült Lena dalával, a Satellite-tal, második győzelmüket elérni, így a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválnak Düsseldorf adott otthont. A hazai versenyen az előző évben győztes Lena Meyer-Landrut vett részt újból, ekkor a tizedik helyen zárt. 2012-ben ismét sikerült bekerülniük a legjobb 10 közé, a következő két évben azonban a 21. és 18. helyen végeztek. 2015-ben 0 ponttal végeztek az utolsó helyen - a házigazdával, Ausztriával együtt. 2016-ban ismét utolsók lettek, 2017-ben pedig egy hellyel jobb eredményt értek el, amikor utolsó előttiek lettek. 2018-ban hat év után újra sikerült a legjobb 10 közé kerüli, Michael Schulte You Let Me Walk Alone című dalával negyedik helyen zártak. Érdekesség, hogy az alábbi dal kapta a legtöbb pontot Németország eurovíziós történelme során. A siker azonban nem tartott sokáig, hiszen a következő évben ismét rossz eredményt értek el. A S!sters utolsó előtti helyen végzett, valamint a nézői szavazás során nulla pontot kapott.

2020-ban a Ben Dolic képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A német műsorsugárzó jóvoltából végül nem kapott újabb lehetőséget az ország képviseletére a következő évben.^[1] 2021-ben csak úgy, mint 2019-ben, ismét utolsó előttiek lettek és a nézői szavazás során nulla pontot kaptak. Rajtuk kívül az Egyesült Királyság, Spanyolország és a rendező Hollandia kapott szintén nulla pontot a nézőktől. 2022-ben utolsók lettek a döntőben, a zsűri szavazáson nem kaptak pontot, a nézői szavazáson csupán 6 pontot sikerült összegyűjteniük. 2023-ban a Németországot képviselő Lord of the Lost is utolsó helyen zárt Liverpoolban. 2024-ben tizenkettedikek lettek.

Nyelvhasználat

Németország eddigi hatvanhét versenydalából negyvenegy német nyelvű, húsz angol nyelvű volt, hat kevert nyelvű: három angol és német, egy angol és török, egy német és francia, 1999-ben pedig egy négy nyelvet megszólaltató dallal neveztek.^[2]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. Ekkor egyszer, 1961-ben neveztek egy francia nyelvű részeket is tartalmazó dallal. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Németország indulóinak német nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ekkor 1975-ben egy német és angol kevert nyelvű dallal neveztek, 1977-ben pedig egy angol dallal. 1977-ben már ismét érvénybe lépett a nyelvi szabály, de ekkor Németország és Belgium kivételesen mentesült ez alól, mert már korábban kiválasztották indulójukat.

A nyelvhasználatot korlátozó szabályt 1999-ben véglegesen eltörölték, és azóta főleg angol nyelvű dalokkal neveztek.

Nemzeti döntő

Bővebben: Unser Song

Németország nemzeti döntője a Vorentscheid, és néhány kivételtől eltekintve az ország debütálása óta minden alkalommal megrendezték.

Kezdetekben egy zsűri választotta ki az indulók közül a nyertest.^[3] Ettől a lebonyolítási módtól ritkán tértek el, például 1972-ben kétfordulós volt a szavazás.^[4]

1979-től vált jellemzővé az a szavazási módszer, hogy egy több száz fős, a német lakosságot reprezántáló csoport szavazatai alapján választották ki a győztest.^[5] Ez 1988-ig maradt érvényben, a következő évben már telefonos szavazást alkalmaztak.^[6]

1993 és 1995 között nem rendeztek nemzeti döntőt, de utána visszatértek a korábbi formátumhoz. 2000-ben másfél millióan szavaztak, és a szavazatok több mint felét Stefan Raab kapta.^[7] 2002-ben a The Kelly Family, 2004-ben a Scooter is versenyzett, de nem sikerült elnyerniük a részvétel jogát.^[8] 2006 és 2008 között a korábbiaknál kevesebb előadó részvételével rendezték a nemzeti döntőt. 2006-ban az 1972-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Vicky Leandros is indult.^[9]

Levina, a 2017-es döntő nyertese

2009-ben – 1995 óta először – a nemzeti döntő nélküli belső kiválasztás mellett döntött a német tévé, de már ekkor megerősítették, hogy a következő évben visszatérnek a nemzeti válogatóhoz. 2010-ben először, castingshow formátumú tehetségkutatót rendeztek Unser Star für Oslo címmel, mely kifejezetten sikeresnek bizonyult, hiszen sikerült megnyerniük az Eurovíziós Dalversenyt. 2011-ben az első széria győztesét indították újra, Lenát, akinek az Unser Song für Deutschland című műsorban választottak dalt. Majd ezt követő években a 2010-eshez hasonló módon megtartották az Unser Star für Bakut, amely szintén tehetségkutató műsorként funkcionált. A műsort 2013 és 2019 között ismét nemzeti döntőként rendezték meg, de ekkor már csak egyetlen adást rendeztek. 2020-ban és 2021-ben a sorozatos rossz eredmények megszerzése után belső kiválasztással jelölték ki a német indulót.^[10]

2022-ben egy új formátummal, a Germany 12 Points elnevezésű nemzeti döntővel próbálkoznak.^[11] A döntőben az online szavazás mellett telefonos és SMS szavazással dönthetik el a nézők, hogy ki képviselje az országot Olaszországban.

Résztvevők

Év	Előadó	Dal	Magyar fordítás	Döntő	Pontszám	Elődöntő	Pontszám
1956	Walter Andreas Schwarz	Im Wartesaal zum großen Glück	A nagy boldogságra várva	Nincs adat		Nem volt elődöntő
	Freddy Quinn	So geht das jede Nacht	Így megy ez minden éjjel
1957	Margot Hielscher	Telefon, Telefon	—	4.	8
1958	Margot Hielscher	Für zwei Groschen Musik	Kétfilléres zene	7.	5
1959	Alice és Ellen Kessler	Heute abend wollen wir tanzen geh'n	Ma éjjel táncolni szeretnénk	8.	5
1960	Wyn Hoop	Bonne nuit, ma chérie	Jó éjt, drágám	4.	11
1961	Lale Andersen	Einmal sehen wir uns wieder	Újra találkozni fogunk	13.	3
1962	Conny Froboess	Zwei kleine Italiener	Két kis olasz	6.	9
1963	Heidi Brühl	Marcel	Marcell	9.	5
1964	Nora Nova	Man gewöhnt sich so schnell an das Schöne	Milyen gyorsan hozzászokunk a szép dolgokhoz	13.	0
1965	Ulla Wiesner	Paradies, wo bist du?	Hol vagy, Édenkert?	15.	0
1966	Margot Eskens	Die Zeiger der Uhr	Az óra mutatói	10.	7
1967	Inge Brück	Anouschka	Annuska	8.	7
1968	Wencke Myhre	Ein Hoch der Liebe	Éljen a szerelem	6.	11
1969	Siw Malmkvist	Primaballerina	Balett-táncos	9.	8
1970	Katja Ebstein	Wunder gibt es immer wieder	A csodák újra megtörténnek	3.	12
1971	Katja Ebstein	Diese Welt	Ez a világ	3.	100
1972	Mary Roos	Nur die Liebe läßt uns leben	Csak a szerelem éltet minket	3.	107
1973	Gitte	Junger Tag	Fiatal nap	8.	85
1974	Cindy és Bert	Die Sommermelodie	A nyári dal	14.	3
1975	Joy Fleming	Ein Lied kann eine Brücke sein	Híd lehet egy dal	17.	15
1976	Les Humphries Singers	Sing Sang Song	Dalold a dalt	15.	12
1977	Silver Convention	Telegram	Távirat	8.	55
1978	Ireen Sheer	Feuer	Tűz	6.	84
1979	Dschinghis Khan	Dschinghis Khan	Dzsingisz kán	4.	86
1980	Katja Ebstein	Theater	Színház	2.	128
1981	Lena Valaitis	Johnny Blue	—	2.	132
1982	Nicole	Ein bißchen Frieden	Egy kis béke	1.	161
1983	Hoffmann és Hoffmann	Rücksicht	Figyelmesség	5.	94
1984	Mary Roos	Aufrecht geh'n	Emelt fővel járj	13.	34
1985	Wind	Für alle	Mindenkinek	2.	105
1986	Ingrid Peters	Über die Brücke geh'n	Átkelni a hídon	8.	62
1987	Wind	Laß die Sonne in dein Herz	Engedd a Napot a szívedbe	2.	141
1988	Maxi & Chris Garden	Lied für einen Freund	Dal egy barátnak	14.	48
1989	Nino de Angelo	Flieger	Szárnyalók	14.	46
1990	Chris Kempers és Daniel Kovac	Frei zu leben	Szabadon élni	9.	60
1991	Atlantis 2000	Dieser Traum darf niemals sterben	Ennek az álomnak sose szabad véget érnie	18.	10
1992	Wind	Träume sind für alle da	Az álmok mindenkiért vannak	16.	27
1993	Münchener Freiheit	Viel zu weit	Túl messze	18.	18
1994	MeKaDo	Wir geben 'ne Party	Partit tartunk	3.	128
1995	Stone & Stone	Verliebt in Dich	Szeretni Téged	23.	1
1996	Leon	Blauer Planet	Kék bolygó	Nem jutott ki a dalfesztiválra
1997	Bianca Shomburg	Zeit	Idő	18.	22
1998	Guildo Horn	Guildo hat euch lieb!	Guildo szeret titeket!	7.	86
1999	Sürpriz	Reise nach Jerusalem – Kudüs'e seyahat	Utazás Jeruzsálembe	3.	140
2000	Stefan Raab	Wadde hadde dudde da?	Mi van ott nálad?	5.	96
2001	Michelle	Wer Liebe lebt	Aki megéli a szerelmet	8.	66
2002	Corinna May	I Can't Live Without Music	Nem tudok zene nélkül élni	21.	17
2003	Lou	Let's Get Happy	Legyünk boldogok	11.	53
2004	Max	Can't Wait Until Tonight	Nem tudok estig várni	8.	93	A Négy Nagy tagja
2005	Gracia	Run and Hide	Fuss és bújj el	24.	4
2006	Texas Lightning	No No Never	Nem nem soha	14.	36
2007	Roger Cicero	Frauen regier'n die Welt	A nők irányítják a világot	19.	49
2008	No Angels	Disappear	Eltűnni	23.	14
2009	Alex Swings Oscar Sings!	Miss Kiss Kiss Bang	—	20.	35
2010	Lena	Satellite	Műhold	1.	246
2011	Lena	Taken by a Stranger	Egy idegen vitt el	10.	107	Az Öt Nagy tagja
2012	Roman Lob	Standing Still	Mozdulatlan	8.	110
2013	Cascada	Glorious	Pompás	21.	18
2014	Elaiza	Is It Right	Helyes?	18.	39
2015	Ann Sophie	Black Smoke	Fekete füst	27.	0
2016	Jamie-Lee	Ghost	Szellem	26.	11
2017	Levina	Perfect Life	Tökéletes élet	25.	6
2018	Michael Schulte	You Let Me Walk Alone	Hagytál egyedül sétálni	4.	340
2019	S!sters	Sister	Testvér	25.	24
2020	Ben Dolic	Violent Thing	Erőszakos dolog	Elmaradt a verseny
2021	Jendrik	I Don’t Feel Hate	Nem érzek gyűlöletet	25.	3
2022	Malik Harris	Rockstars	Rocksztárok	25.	6
2022	Lord of the Lost	Blood & Glitter	Vér és csillám	26.	18
2024	Isaak	Always on the Run	Állandó rohanásban	12.	117
2025	2025. március 1.	2025. március 1.

Visszaléptetett indulók

Év	Előadó	Dal	Magyar fordítás
1976	Tony Marshall	Der Star	A csillag
1999	Corinna May	Hör den Kindern einfach zu	Csak hallgass a gyerekekre
2015	Andreas Kümmert	Heart of Stone	Kőszív

Rendezések

A 2011-es verseny műsorvezetői.

Év	Város	Helyszín	Műsorvezető(k)
1957	Németország, Majna-Frankfurt	Großer Sendesaal des Hessischen Rundfunks	Anaïd Iplicjian
1983	Németország, München	Rudi-Sedlmayer-Halle	Marlene Charell
2011	Németország, Düsseldorf	Esprit Arena	Anke Engelke, Judith Rakers, Stefan Raab

Szavazástörténet

1956–2024

Németország a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.  Svédország 234 2.  Egyesült Királyság 205 3.  Franciaország 197 4.  Törökország 170 5.  Írország 165 6.  Olaszország 162 7.  Norvégia 161 8.  Izrael 161 9.  Hollandia 155 10.  Svájc 153

Németország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.  Spanyolország 242 2.  Svájc 196 3.  Dánia 193 4.  Portugália 187 5.  Belgium 177 6.  Írország 174 7.  Egyesült Királyság 173 8.  Hollandia 172 9.  Franciaország 162 10.  Ausztria 158

Németország még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Fehéroroszország, Marokkó, Montenegró, San Marino és Szlovákia.

Németország még sosem kapott pontot a döntőben Montenegrótól.

Németország a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben: Hely Ország Pont 1.  Svédország 88 2.  Lengyelország 86 3.  Horvátország 63 4.  Románia 62 5.  Norvégia 59 6.  Izrael 59 7.  Svájc 56 8.  Szerbia 54 9.  Finnország 52 10.  Hollandia 51

Németország még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Monaco és Szlovákia

Háttér

Év	Rendező	Kommentátor	Pontbejelentő
1956	Lugano	Wolf Mittler	N/A
1957	Frankfurt am Main		Joachim Fuchsberger
1958	Hilversum		Claudia Doren
1959	Cannes	Elena Gerhard	Hans-Joachim Rauschenbach
1960	London	Wolf Mittler
1961	Cannes		Heinz Schenk
1962	Luxembourg	Ruth Kappelsberger	Klaus Havenstein
1963	London	Hans-Joachim Rauschenbach	Werner Veigel
1964	Koppenhága	Hermann Rockmann	Lia Wöhr
1965	Nápoly
1966	Luxembourg	Hans-Joachim Rauschenbach	Werner Veigel
1967	Bécs		Karin Tietze-Ludwig
1968	London		Hans-Otto Grünefeldt
1969	Madrid
1970	Amszterdam	Marie-Louise Steinbauer
1971	Dublin	Hanns Verres	Nem volt
1972	Edinburgh
1973	Luxembourg
1974	Brighton	Werner Veigel	Hanns-Joachim Friedrichs
1975	Stockholm		N/A
1976	Hága		Wilhelm Stöck
1977	London
1978	Párizs		Ute Verhoolen
1979	Jeruzsálem	Ado Schlier és Gabi Schnelle
1980	Hága	Ado Schlier	N/A
1981	Dublin		N/A
1982	Harrogate		N/A
1983	München		Carolin Reiber
1984	Luxembourg		Ruth Kappelsberger
1985	Göteborg		Christoph Deumling
1986	Bergen
1987	Brüsszel	Christoph Deumling éd Lotti Ohnesorge	Gabi Schnelle
1988	Dublin	Nicole, Claus-Erich Boetzkes	Lotti Ohnesorge
1989	Lausanne	Thomas Gottschalk	Gabi Schnelle
1990	Zágráb	Fritz Egner
1991	Róma	Max Schautzer	Christian Eckhardt
1992	Malmö	Jan Hofer	Carmen Nebel
1993	Millstreet
1994	Dublin
1995	Dublin	Horst Senker
1996	Oslo	Ulf Ansorge	Nem vettek részt
1997	Dublin	Peter Urban	Christina Mänz
1998	Birmingham		Nena
1999	Jeruzsálem		Renan Demirkan
2000	Stockholm		Axel Bulthaupt
2001	Koppenhága
2002	Tallinn
2003	Riga
2004	Isztambul		Thomas Anders
2005	Kijev		Thomas Hermanns
2006	Athén
2007	Helsinki
2008	Belgrád
2009	Moszkva	Tim Frühling	Thomas Anders
2010	Oslo	Peter Urban	Hape Kerkeling
2011	Düsseldorf		Ina Müller
2012	Baku		Anke Engelke
2013	Malmö		Lena Meyer-Landrut
2014	Koppenhága		Helene Fischer
2015	Bécs		Barbara Schöneberger
2016	Stockholm
2017	Kijev
2018	Lisszabon
2019	Tel-Aviv
2021	Rotterdam
2022	Torino
2023	Liverpool		Elton
2024	Malmö	Thorsten Schorn	Ina Müller
2025	Bázel

Díjak

Barbara Dex-díj

Év	Előadó	Dal	Eredmény az Eurovízión		Helyszín
			Helyezés	Pontszám
1998	Guildo Horn	Guildo hat euch lieb!	9.	86	Egyesült Királyság, Birmingham

Galéria

• 
  Margot Hielscher Hilversumban (1958)
• 
  Katja Ebstein Amszterdamban (1970)
• 
  Roger Cicero Helsinkiben (2007)
• 
  A No Angels Belgrádban (2008)
• 
  Az Alex Swings Oscar Sings! Moszkvában (2009)
• 
  Lena Oslóban (2010)
• 
  Lena Düsseldorfban (2011)
• 
  Roman Lob Bakuban (2012)
• 
  Cascada Malmöben (2013)
• 
  Elaiza Koppenhágában (2014)
• 
  Ann Sophie Bécsben (2015)
• 
  Jamie-Lee Stockholmban (2016)
• 
  Levina Kijevben (2017)
• 
  Michael Schulte Lisszabonban (2018)
• 
  A S!sters Tel-Avivban (2019)
• 
  A Lord of the Lost Liverpoolban (2023)
• 
  Isaak Malmőben (2024)

Lásd még

• Németország a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon

Jegyzetek

1. Brown, Alistair: Germany: Ben Dolic Will Not Represent The Country In 2021 (brit angol nyelven). Eurovoix, 2020. november 16. (Hozzáférés: 2021. május 12.)
2. Németország indulóinak listája. diggiloo.net. [2009. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
3. 1960-os német nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
4. 1972-es német nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2010. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
5. 1979-es német nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2015. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
6. 1989-es német nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2014. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
7. 2000-es német nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 26.)^{[halott link]}
8. 2004-es német nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 26.)^{[halott link]}
9. 2006-os német nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 26.)^{[halott link]}
10. Granger, Anthony: Germany: Eurovision Act & Song Were Determined In Mid December (brit angol nyelven). Eurovoix, 2020. február 10. (Hozzáférés: 2021. február 26.)
11. 🇩🇪 Germany: "Germany 12 Points" To Be Held on March 4 (brit angol nyelven). Eurovoix, 2022. január 18.

További információk

• Németország profilja a eurovision.tv-n
• Az NRD eurovíziós honlapja