Tel-Aviv virágzó, modern, dinamikus és multikulturális település, amelyet általában toleráns, világi és liberális, ugyanakkor materialista és hedonista városként jellemeznek, szemben Jeruzsálemmel, amelyet szent városnak és konzervatívnak tekintenek. Egyesek azt mondják, hogy „míg Jeruzsálem imádkozik, Tel-Aviv játszik”.[6]
Ez a település a központja Izrael legnagyobb konurbációjának, a Gus Dannak (héber: גּוּשׁ דָּן)[7] (Dan blokk), amelynek teljes lakossága a 2010-es évek végén közel négy millió fő volt,[8] és amely észak-déli kiterjedésében Netánját és Asdódot is magába foglalja.[9]
A szűkebb értelemben vett város lakossága 2015-ben 433 000 fő, területe kb. 52 km².
Mivel a nemzetközi közösség nem ismeri el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, továbbá Tel-Aviv központi helyzete miatt számos nagykövetség itt működik.[10]
Története
Jaffa területe már legalább a bronzkor óta lakott. A Bibliában is többször szerepel a neve. A középkorban a kikötőváros többször cserélt gazdát az araboktól a keresztesekig és a mamelukokig, és az 1880-as évekre jól védett oszmán kikötőváros lett.
[11]
A zsidók csak a 19. század végén kezdtek letelepedni a Jaffa szomszédságában fekvő területeken. A jemeni zsidók az elsők között érkeztek, majd nem sokkal később már számos európai születésű zsidó is kezdte művelni a homokdűnéket. Az újabb cionisták megérkezésével a 20. század fordulójára, 1906-ban Jaffa és a közeli mezőgazdasági települések zsidó lakosainak egy csoportja egy közösséget alapított azzal a szándékkal, hogy modern zsidó várost építsenek a Szentföldre. Három évvel később, miután a társaság követe végre megvásárolhatta a földet, és nyilvántartásba vették az ügyletet az Oszmán Birodalomban; 66 zsidó család egyenként megkapta a Szentföldből saját részét és az „első héber város” építése folyamatban volt.[11]
Tel-Aviv városát így eredetileg 1909-ban alapították a zsidó bevándorlók.
Ahogy növekedett a város, végül túlnőtte az arabok lakta részt. A két várost 1950-ben egyesítették Tel-Aviv-Jaffa városa néven, két évvel Izrael állam megalapítása után.
Ma Tel-Aviv az ország gazdasági központja, de a hivatalos főváros Jeruzsálem. A városban található high-tech komplexum neve Szilikon Vádi, amely az amerikai Szilícium-völgy izraeli változata. Tel-Avivot sokan tekintik az ország kulturális központjának is, mivel vibráló nyugati hangulata van. Az UNESCO a világörökség részének nyilvánította Bauhaus építészete miatt.
Tel-Avivban tipikus mediterrán éghajlat van. A hosszú nyarak melegek és szárazak, eső nélkül. Az augusztus a legmelegebb hónap átlagos napi hőmérséklete eléri a 30 °C-ot, de ilyenkor hajnalra is csak 23–24 °C-ig csökken a levegő hőrséklete. A 35 °C-ot meghaladó hőmérséklet a tenger mérséklő hatása miatt ritka. A tél hűvös és tavaszias és az éves csapadék nagyrészt a téli hónapokra korlátozódik (elsősorban novembertől márciusig). A havazás szokatlan esemény.[6] Az évi napsütéses órák száma nagyon magas.
Az izraeli Központi Statisztikai Hivatal 2009-es mérése alapján Tel-Aviv népessége évi 0,5 százalékkal nő. A város népessége az 1960-as évek elején érte el az akkori csúcsértékét (körülbelül 390 000 fő), a lakónépesség az 1980-as évekre azonban 317 000 főre esett, a magas ingatlanárak ugyanis sokakat elriasztottak és távozásra kényszerítettek. Az 1990-es évek óta a népesség stabilan növekszik.
[12]
Lakosságszám
Év
Népesség
Átl. vált.(%)
1920
2 000
—
1925
34 000
56,66%
1937
150 000
12,37%
1948
200 000
2,62%
1960
390 000
5,57%
1989
317 000
−0,71%
2008
392 700
1,13%
2014
426 100
1,36%
2017
443 939
1,37%
2018
451 523
1,69%
Mivel számos új család költözött Tel-Avivba – így tehát rengeteg gyerek és fiatal felnőtt is –, a város átlagéletkora 35,8-ról (1983) 34-re csökkent (2008), a 65 év felettiek aránya pedig – ugyanezeket az éveket vizsgálva – 19 százalékról 14,6 százalékra esett.[13]
↑Izrael úgynevezett „Jeruzsálem-törvénye” kimondja, hogy „az egy és oszthatatlan Jeruzsálem Izrael fővárosa”, a város az országos kormányzat székhelye, az elnöki rezidencia is a városban van, a legtöbb kormányhivatal, az izraeli Legfelsőbb Bíróság és a Kneszet, az izraeli parlament háza. Az ENSZ és a legtöbb ország nem ismeri el a Jeruzsálem-törvényt, követségeik más városokban, Tel-Avivban, Ramat Ganban és Hercliján működnek (lásd a CIA FactbookotArchiválva2018. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben és Izrael térképét).