Az 1996-os Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyvenegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Norvégia fővárosa, Oslo adott otthont. A helyszín az oslói Spektrum Aréna volt.
A résztvevők
Először a verseny történetében – a házigazda Norvégia kivételével – mindegyik indulni kívánó országnak részt kellett venni egy selejtezőn. A verseny előtt néhány hónappal mindegyik ország zsűrije megkapta a dalok hangfelvételeit, majd az alapján szavaztak. Az összesített lista első huszonkettő helyezettje vehetett részt az oslói versenyen. Az ötlet nem vált be, hiszen így néhány ország feleslegesen rendezett nemzeti döntőt, ezért ez az egyetlen év, hogy ezt a formátumot alkalmazták.[1]
A magyar induló Delhusa Gjon volt, aki Fortuna című dalával a Magyar Televízió által rendezett nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát.[2] A dalcím ellenére roppant balszerencsés módon maradt le a nemzetközi döntőről: a finn indulóval holtversenyben végzett a huszonkettedik helyen, de Finnország kapta meg az utolsó továbbjutó helyet, mert több magas pontszámot kapott.
Először vett volna részt Észak-Macedónia, de kiestek a selejtezőn. Nagy meglepetés volt az előzetesen esélyesnek tartott Németország kudarca is. Ez a dalverseny történetében az egyetlen alkalom, hogy nem volt német dal a döntőben. Az EBU sem örült a nagyszámú német közönség elvesztésének, ezért módosítottak a szabályokon: 1997-től átlagpontok segítségével választották ki a résztvevőket, majd 1999-ben bevezették a Négy Nagy státuszt, amely automatikus helyet biztosított a döntőben a verseny négy legnagyobb finanszírozójának, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak, Németországnak és Spanyolországnak. A Négy Nagy státusz 2011-benÖt Nagy-ra bővült, mivel ekkor, 1997 után visszatért a versenybe Olaszország.[1]
Elisabeth Andreassent érte az a megtiszteltetés, hogy képviselje a házigazda Norvégiát. Számára ez már a negyedik szereplés volt. Korábban 1982-ben vett részt – bár akkor Svédországot képviselte –, majd 1985-ben megnyerte a versenyt, míg 1994-ben a hatodik helyen végzett. Ezúttal pedig a második helyen zárt. Rajta kívül 1989 után másodszor vett részt a görög Mariána Efsztratíu is.
A verseny
A norvég szervezők két újítással próbálkoztak, ezek azonban nem váltak hagyománnyá. Először a verseny történetében mindegyik dal előtt lejátszottak egy bejátszást, melyben az adott ország egy elöljárója – főleg elnökök, miniszterelnökök – kívántak sok szerencsét az indulóknak. A másik újítás a rendkívül látványos, háromdimenziós pontozótábla volt.[1]
A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
A házigazda Norvégia a második helyen végzett, azonban egyik zsűritől sem kaptak maximális pontot, így az I evighet című dal egy rekordot tudhat magáénak: a legjobb helyezést elérő dal, amely egy 12 pontot sem kapott.
Először fordult elő, hogy egy pontbejelentő (a házigazda norvég) a helyszínről jelentette be az ország pontjait.
Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem
A cél: Oslo
A magyar nemzeti döntőt a Magyar Televízióbudapesti stúdiójában rendezték 1996. február 24-én, melyet az MTV 1 közvetített. A műsorvezető Vágó István volt. A győztest 5 regionális zsűri választotta ki, melyek 10, 7, 5, 3 és 1 pontot adtak az öt kedvenc daluknak.
Megjegyzés: Finnország és Magyarország holtversenyben végzett az utolsó továbbjutó helyen, de Finnország jutott tovább, mert több magas pontszámot kapott.