A 2023-as Eurovíziós Dalfesztivál volt a hatvanhetedik Eurovíziós Dalfesztivál, melyet az Egyesült Királyságban rendeztek meg, annak ellenére, hogy a 2022-es Eurovíziós Dalfesztivált az ukrán Kalush Orchestra Stefania című dala nyerte.[1] 2022. június 17-én az EBU bejelentette, hogy Oroszország ukrajnai inváziója miatt a második helyen végzett briteknek ajánlják fel a rendezés lehetőségét.[2]
Ez volt az első alkalom 1998 óta, hogy a versenyt a szigetországban rendezték, a dalfesztivál történelmében pedig rekordnak számító kilencedik alkalommal látták el a britek a házigazdai feladatokat, ebből az ötödik alkalom volt, hogy más ország helyett vállalták el. Emellett ez volt az első alkalom, hogy Liverpool rendezte a versenyt, nyolcadjára pedig Anglia, valamint a harmadik alkalom 2011 és 2022 után, hogy az Öt Nagy ország egyikében rendezték meg a dalfesztivált. Hetedjére fordult elő az is, hogy nem az előző év győztese rendezte a versenyt. Legutóbb negyvenhárom évvel korábban, 1980-ban volt erre példa.
37 ország erősítette meg a részvételét a versenyen, az előző évhez képest nem vett részt Bulgária, Észak-Macedónia és Montenegró.
A verseny győztese a Svédországot képviselő Loreen lett, aki 583 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt, ezzel az ország hetedik győzelmét aratva. A Tattoo című dal emellett 15 ország szakmai zsűrijétől kapta meg a maximális 12 pontot. Győzelmével Loreen lett Johnny Logan után a második olyan előadó, aki kétszer is megnyerte a dalfesztivált.
A műsor elődöntőit és a döntőjét körülbelül 162 millió ember látta, ami 1 milliós javulás az előző évhez képest.[3]
A 2022-es Eurovíziós Dalfesztivált Ukrajna nyerte a Kalush Orchestra Stefania című dalával, és a hagyományoknak megfelelően az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) kezdetben Ukrajnának adott lehetőséget a 2023-as verseny megszervezésére.[4][5] Ukrajna korábban kétszer adott otthont a versenynek, 2005-ben és 2017-ben, mindkét alkalommal Kijevben. A 2022-es ukrajnai orosz invázió fényében azonban kérdésessé vált, hogy az ország képes lesz-e az esemény megrendezésére.[6] Emiatt több ország is jelezte rendezési szándékát arra az estre, ha Ukrajna nem tudna otthont adni a versenynek, köztük Belgium,[7] az Egyesült Királyság,[8] Hollandia,[9] Lengyelország,[10] Olaszország,[11] Svédország[12] és Spanyolország,[13] utóbbi azonban később visszavonta rendezési szándékát. Utoljára 1980-ban fordult elő, hogy a versenynek nem az előző évben győztes ország adott otthont.
2022. május 16-án Mikola Csernotickij, az ukrán állami műsorszolgáltató, a Szuszpilne (UA:PBC) elnöke kijelentette, hogy egy békés Ukrajnában kívánják megrendezni a következő évi versenyt, és remélik, hogy az ország garantálni tudja majd a biztonságot minden résztvevőnek és delegációiknak.[14] Csernotickij május 20-án megerősítette, hogy a műsorsugárzó tárgyalásokat kezd az EBU-val a verseny megrendezésével kapcsolatban.[15][16]
Számos ukrán politikus szorgalmazta, hogy a verseny Ukrajnában kerüljön megrendezésre. Volodimir Zelenszkij elnök kijelentette, hogy reméli, hogy a versenyre egy napon Mariupolban kerülhet sor.[17] Mikola Povoroznik, a Kijev Város Államigazgatásának első helyettesvezetője május 26-án jelezte, hogy Kijev készen áll a verseny megrendezésére, amennyiben erre felkérést kap.[18] Olekszandr Tkacsenko ukrán kulturális miniszter június 3-án bejelentette, hogy feltételes változtatásokat kíván megvitatni az EBU-val annak érdekében, hogy a versenyt az országban lehessen megrendezni.[19][20] Tarasz Melnyicsuk, az ukrán kormány képviselője az Ukrán Legfelsőbb Tanácsban június 10-én megerősítette, hogy bizottságot hoztak létre a verseny lebonyolításának elősegítésére.[21]
2022. június 16-án az UA:PBC és az ukrán kormány megbeszélést folytatott az EBU-val, hogy megvitassák a lehetséges ukrajnai rendezési lehetőségeket.[22][23] A találkozón a műsorsugárzó Lvivet, Kárpátalját és Kijevet javasolta lehetséges helyszíneknek.[24] A következő napon az EBU bejelentette, hogy az UA:PBC-vel és külső szakértőkkel történt egyeztetéseket követően Ukrajna nem tudja megrendezni a versenyt, valamint hogy megkezdődnek a tárgyalások a BBC-vel az Egyesült Királyságban való esetleges rendezésről.[25] Az Egyesült Királyság végzett a második helyen a 2022-es Eurovíziós Dalfesztiválon Sam Ryder Space Man című dalával.[26] A bejelentést követően Csernotickij, Tkacsenko és a verseny három ukrán győztese közös nyilatkozatban kérte az EBU és az UA:PBC közötti további tárgyalások lefolytatását az Ukrajnában történő rendezéssel kapcsolatban.[27] Az ukrajnai rendezést támogatta Boris Johnson korábbi brit miniszterelnök, a TVP lengyel műsorsugárzó, Piotr Gliński lengyel kulturális miniszter, miniszterelnökhelyettes és Nadine Dorries korábbi brit kulturális államtitkár is. Az EBU június 23-i hivatalos közleménye azonban megerősítette a korábbi szervezői döntést.
Végül július 25-én vált hivatalossá, hogy a 2023-as Eurovíziós Dalfesztiválnak az Egyesült Királyság ad otthont.[28]
A bejelentést követően húsz brit város jelezte rendezési szándékát. Az előzetesen jelentkező városok közül Brighton, Cardiff, Derry, Prudhoe, Nottingham, Sunderland és Wolverhampton azonban később visszalépett.
Augusztus 12-én jelentették be a hivatalosan benyújtott pályázatok első szűkített listáját, melyen hét város (Birmingham, Glasgow, Leeds, Liverpool, Manchester, Newcastle és Sheffield) szerepelt.
Szeptember 27-én vált hivatalossá, hogy a 2023-as verseny rendező városa Glasgow és Liverpool közül kerül ki.[29] A rendező várost, mely végül Liverpool lett, október 7-én jelentették be.[30] A verseny pontos helyszíne a 11 000 férőhelyes Liverpool Arena lett, mely korábban a 2008-as MTV Europe Music Awardsnak is otthont adott.
Kulcsok: † Rendező város ‡ Pályázó városok Nem megfelelő helyszínek
2023. február 22-én jelentették be a dalverseny négy műsorvezetőjét Alesha Dixon, Graham Norton, Hannah Waddingham és Julia Sanina személyében.[31] Ez volt a második alkalom 2009 után, hogy a dalfesztivál elődöntőinek és döntőjének különböző műsorvezetői voltak, az elődöntőket Alesha Dixon, Hannah Waddingham és Julia Szanyina vezette, míg döntőben Graham Norton is csatlakozott hozzájuk.
Dixon énekesnő, dalszerző és műsorvezető, Norton 2009 óta a műsor brit kommentátora, Waddingham háromszoros Laurence Olivier- és Emmy-díjas színésznő, míg Szanyina a The Hardkiss nevű ukrán alternatívrock-együttes énekesnője, a 2016-os Eurovíziós Dalfesztivál ukrán nemzeti válogatóműsorának második helyezettje volt.[32]
2023-ban jelentős változások történtek a szavazási rendszerben. A zsűri innentől csak a döntőben szavaz, az elődöntők továbbjutóiról teljes egészében a közönség döntött, valamint bevezették plusz egy országként a Világ többi részét a szavazásban, így ezáltal engedélyezve lett a nem résztvevő országokban is a szavazás. Ezzel együtt megváltozott az élő adások előtti családi show és zsűri show megnevezés, melyet innentől délutáni bemutató show-nak és esti bemutató show-nak neveznek.
A versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója 2022. október 20-án hozta nyilvánosságra a résztvevők hivatalos listáját. Visszalépett a versenytől Bulgária, Észak-Macedónia és Montenegró, így az előző évhez képest hárommal kevesebb, 37 ország vett részt a 2023-as versenyen.
A dalfesztiválokon 2022-ig az angol nevén Czech Republic-ként induló Csehország ettől az évtől a rövid nevén, Czechia néven vesz részt az eurovíziós versenyeken, így az Eurovíziós Dalfesztiválon is.[33]
A Dániát képviselő Reiley lett az első feröeri előadó a dalfesztivál történetében.
2015 óta először fordult elő, hogy Finnország versenydala finn nyelven hangzik el.
Másodszor vett részt a versenyen a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál két versenyzője: az első szereplésén tizenegyedik helyen végzett moldáv Pasha Parfeny, aki egy évvel később zongoristaként is részt vett az ország produkciójában, illetve az akkor győztes svéd Loreen. Ugyancsak másodjára szerepelt az olasz Marco Mengoni, aki 2013-ban hetedik, valamint a litván Monika Linkytė, aki a 2015-ös döntő tizennyolcadik helyén végzett Vaidas Baumilával közösen. A Belgiumot képviselő Gustaph vokalistaként volt jelen 2018-ban és 2021-ben országa produkciójában. Grúzia versenyzője a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon mérettette meg magát korábban, Iru Khechanovi 2011-ban, a CANDY lányegyüttes tagjaként első helyen végzet Jerevánban.
Magyarország részvételéről 2022 októberéig semmilyen hivatalos információ nem állt rendelkezésre, továbbá a magyar közszolgálati média, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) sem adta jelét egy lehetséges visszatérésnek, így 2023-ban is Magyarország távolmaradásával lehetett számolni. 2022 októberében nyilvánosságra hozták a Csináljuk a fesztivált! című szórakoztató műsor következő évadának dátumait, valamint azt, hogy A Dal 2023 című tehetségkutató műsor csak ezt követően fog adásba kerülni, melyben vélhetően nem fog szerepelni az Eurovíziós Dalfesztiválra való utalás, mivel a műsor döntője 2023. április 29-én, az eurovíziós versenydalok nevezési határidejének lejárta után kerül megrendezésre. Így Magyarország sorozatban negyedik éve nem nevezett indulót a nemzetközi versenyre, mely 2022. október 20-án, a hivatalos résztvevői lista nyilvánosságra hozatalával megerősítést is nyert.
A részt vevő 37 ország közül 24 nemzeti döntő keretein belül, 12 belső kiválasztással, 1 pedig a két módszer együttes használatával választotta ki képviselőjét.
Albánia, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Moldova, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svédország, Szerbia és Ukrajna apróbb változtatásokkal ugyanazt a kimondottan Eurovíziós Dalfesztiválra létrehozott nemzeti döntőt rendezte meg, mint a legutóbbi részvétele során.
Ausztrália 2018, Franciaország 2021, Izrael 2014, Szlovénia pedig 2013 óta először döntött teljes belső kiválasztással indulójáról.[85] Míg Belgium hat év kihagyás után újra rendezett nemzeti döntőt indulója kiválasztásához.[86] Grúzia egy nemzetközi szinten ismert tehetségkutató-formátum, a The Voice segítségével választotta ki versenyzőjét.
A többi ország, Ausztria, Azerbajdzsán, Ciprus, az Egyesült Királyság, Görögország, Hollandia, Örményország és Svájc ismételten a teljes belső kiválasztás mellett döntött.
A nemzeti döntőkben korábbi eurovíziós előadók is részt vettek: a horvát Damir Kedžo (2020), a lengyel Alicja Szemplińska (2020), az olasz Marco Mengoni (2013), a lett Justs (2016), a litván Monika Linkytė (2015, Vaidas Baumila közreműködésével), a máltai Fabrizio Faniello (2001, 2006), a moldáv Aliona Moon (2013) és SunStroke Project (2010, 2017), a norvég Kate Gulbrandsen (1987), Stig van Eijk (1999), JOWST (2017) és Ulrikke Brandstorp (2020), a portugál Cláudia Pascoal (2018, Isaura közreműködésével), a spanyol Alfred García (2018, Amaia közreműködésével) és a svéd Loreen (2012) és Victor Crone (Észtország 2019), illetve az új tagokkal felálló szerb Hurricane (2020, 2021). Rajtuk kívül szerepelt még az albán Ronela Hajati (Albánia, 2022) San Marino, és a macedón Tijana Dapčević (Észak-Macedónia, 2014) Szerbia válogatójában. Két korábbi Junior Eurovíziós Dalfesztiválon induló előadó is részt vett országa válogatójában: a grúz Iru Khechanovi (2011, a CANDY tagjaként), a máltai Francesca Sciberras (2009, Mikaela közreműködésével) és Eliana Gomez Blanco (2019).
A dalverseny első hivatalosan megerősített előadója az izraeli Noa Kirel volt, akit 2022. július 11-én jelentettek be, bár Kirel csak augusztus 10-én fogadta el részvételi lehetőségét, míg az első dal az ukrán versenydal, a Heart of Steel volt, amit december 17-én választottak ki. A verseny utolsó hivatalosan megerősített előadója a portugál válogató győztese, Mimicat volt, akit 2023. március 11-én választottak ki, míg az utolsóként bemutatott dal a grúz Echo volt március 16-án.
A harmincegy elődöntős országot öt kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. A felosztást január 30-án hozta nyilvánosságra az EBU.[87]
Január 31-én tartották a sorsolást, a liverpooli St. George's Hallban, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került.[88] Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első vagy második felében fognak fellépni, valamint azt, hogy az automatikusan döntős „Öt Nagy” és az előző évi győztes ország melyik elődöntőben fog szavazni. Így a delegációk előre tudhatták, mikor kell megérkezniük a próbákra. Ugyanekkor került sor a jelképes kulcsátadásra, melyen az előző rendező város, Torino polgármestere átadta Liverpool polgármesterének a korábbi rendező városok szimbólumait tartalmazó kulcscsomót. A sorsolás házigazdái AJ Odudu és Rylan Clark-Neal voltak. Ekkor mutatták be a dalfesztivál hivatalos logóját és szlogenjét is.
2009 óta először fordult elő, hogy egy ország az elődöntőben 0 pontot szerzett: a második elődöntőben Románia és San Marino sem kapott pontot a nézői szavazáson.
A részt vevő előadók egy része a verseny előtt különböző rendezvényeken népszerűsítették versenydalukat.
A próbák április 30-án kezdődtek a verseny helyszínén. Az első körben minden ország elpróbálhatta a produkcióját többször is egymás után, valamint még a színpadra lépés előtt, a színfalak mögött beállították az énekesek mikrofonjait és fülmonitorjait. A színpadi próba után a delegációk a videószobába vonultak, ahol megnézhették, hogy a rendező csatorna hogyan képzeli el a produkció lefilmezését. Innen a sajtótájékoztatóra mentek az előadók, ahol egy műsorvezetővel beszélgettek a versenyről, a produkcióról, a próbákról, valamint a sajtó akkreditált tagjai is tehettek fel kérdéseket. A próbák és a sajtótájékoztatók egyszerre zajlottak: míg az egyik ország sajtótájékoztatót tartott, addig a következő már próbált az arénában.
A kezdési időpontok helyi idő szerint vannak feltüntetve. (BST)
Eurovíziós hagyomány, hogy a rendező város vörös szőnyeges megnyitó ünnepséget szervez a résztvevők számára. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az eurovíziós hét. A vörös szőnyeg ebben az évben ismét türkizkék színű volt. Ezúttal a Walker Art Gallery előtti téren tartották az eseményt. A megnyitón az összes résztvevő ország delegációja felvonult egyesével: először fotókat készítettek, majd a műsorvezetőkkel beszélgettek pár percig. Továbbhaladva a különböző országokból érkezett sajtó tagjainak adtak interjúkat. Ezután vonultak be a St. George's Hallba, ahol a zártkörű ünnepségen vehettek részt a delegációk. Az eseményt május 7-én, vasárnap, brit idő szerint 15 órakor közvetítették a hivatalos eurovíziós YouTube-csatornán. A megnyitó műsorvezetői, Timur Miroshnychenko és Sam Quek voltak.
A verseny előtt a legesélyesebbnek Finnországot, Franciaországot, és Svédországot tartották. A résztvevő országokon kívül a legtöbb nézői szavazatot az Amerikai Egyesült Államokból, Chiléből, az Egyesült Arab Emírségekből, Kanadából, Koszovóból, Luxemburgból, Magyarországról, Mexikóból, Szlovákiából, Törökországból és Új-Zélandról adták le az adások során.
Ettől az évtől a nemzeti zsűrik csak a döntőben szavaztak. Minden országból öt zeneipari szakembert bízott meg a helyi közszolgálati média a dalok értékelésére. A nemzeti zsűrik a döntő előtt egy nappal egy zárt láncú közvetítésben egy videószobából követték figyelemmel a második főpróbát, és az ott látottak, valamint hallottak alapján rangsorolták a produkciókat. Ezt a próbát emiatt zsűri shownak hívták, és az élő adáshoz hasonló eurovíziós élményt nyújtja a jegyet váltóknak az arénában, a valós eredményhirdetést leszámítva. A döntő előtti napon 37 országból összesen 185 zsűritag pontozta a produkciókat. Az elődöntők során is hasonlóan szavazott a zsűri, azonban 2023-tól a pontjaik csak tartalékként szolgálnak – abban az esetben, ha nem sikerült volna egy adott országban érvényes telefonos szavazatokat beszámítani a végeredménybe. A zsűritagok névsorát a döntő után hozta nyilvánosságra az EBU.
Az első elődöntőt május 9-én rendezték meg tizenöt ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok a telefonos szavazás alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül három automatikusan döntős ország – Franciaország, Németország és Olaszország – és egy ország szavazatával megegyező mértékben a világ többi része is szavazott az első elődöntőben, valamint a május 8-án tartandó főpróbákon a versenydalukat is előadták. Ebben az évben igazodva a verseny tematikájához ukrán és brit hírességek, valamint eurovíziós legendák léptek fel Liverpoolban. Az előadásokat a történetmesélés és az ünneplés keveréke kísérte.[89] Folytatták azt a hagyományt, hogy az előző évi Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztese a műsorvezetőkkel beszélget élményeiről, valamint a következő versenyről. Az első elődöntő nyitó produkcióját az egyik műsorvezető, Julija Szanyina nyitotta meg a zenekara, a The Hardkiss egyik dalával. Az előadás sok tekintetben szimbolizálta, hogy az Egyesült Királyság „egyesült a zene által” Ukrajnával. A szavazási szünetben Alyosha, a 2010-es ukrán versenyző, Rebecca Fergusonnal a remény, a bátorság és az ukrán emberek a világ minden tájáról való támogatásának történetét mesélték el. Az előadás során az Ordinary World című Duran Duran-dalt adták elő. Ezután Rita Ora egy zenei egyveleggel lépett fel, melynek során eddigi legsikeresebb dalait mutatta be.
Az alábbi országok kaptak 12 pontot az első elődöntőben:
A második elődöntőt május 11-én rendezték meg tizenhat ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok a telefonos szavazás alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül három automatikusan döntős ország – az Egyesült Királyság, Spanyolország és Ukrajna – és egy ország szavazatával megegyező mértékben a világ többi része is szavazott a második elődöntőben, valamint a május 10-én tartandó főpróbákon a versenydalukat is előadták. A második elődöntő volt a verseny történetének századik epizódja, ha minden elődöntőt és döntőt külön számítunk. A második elődöntőt egy slam poetry előadással nyitotta meg Luke Evans, walesi színész, aki a dalfesztivál történetét mesélte el. A 2014-es ukrán versenyző, Mariya Yaremchuk egy kortárs montázst adott elő Ukrajna legismertebb zenéiből. Ahogy utazunk az időben, OTOY ukrán rapper, és 2022-es ukrán junior eurovíziós versenyző, Zlata Dziunka is csatlakozott Mariyához és együtt bemutatták, hogy az ukránok generációi számára a zene a fény, amely legyőzi a sötétséget.
Az alábbi országok kaptak 12 pontot a második elődöntőben:
A döntőt 2023. május 13-án rendezték meg huszonhat ország részvételével. Az előző évi nyertes, a Kalush Orchestra produkciója nyitotta a döntőt, ezután kezdődött a 26 döntős bevonulása, amelyet a verseny szlogenje inspirált. Híres brit dalok és ukrán eurovíziós dalok hangzottak el eközben a Go A, Jamala, Tina Karol és Verka Serduchka előadásában. A szavazási szünetben az előző év második helyezettje, az Egyesült Királyságot képviselő Sam Ryder lépett fel, majd a Liverpool Songbook keretében az előző évekből ismert eurovíziós előadók (Daði Freyr, Duncan Laurence, Sonia, Mahmood, Netta és Cornelia Jakobs) ikonikussá vált brit dalokat dolgoztak fel.[90] Eközben Ruslana, a 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese egy előre rögzített felvétellel Kijevből jelentkezett be.
A mezőnyt a következő országok alkották:
A pontbejelentők között ezúttal is több korábbi versenyző volt: a francia Anggun (2012), a grúz Archil Sulakevidze (a Circus Mircus tagjaként, mint Iago Waitman, 2022), a holland S10 (2022), az ír Niamh Kavanagh (1993 győztes), az izlandi Einar Hrafn Stefánsson (a Hatari tagjaként, 2019), az izraeli Ilanit (1973, 1977), a lett Jānis Pētersons (a Citi Zēni tagjaként, 2022), a litván Monika Liu (2022), a Norvégiát képviselő brit Ben Adams (a Subwoolfer tagjaként, 2022), a portugál Maro (2022), a spanyol Ruth Lorenzo (2014) és az ukrán Zlata Ognevich (2013). Örményország pontjait Maléna jelentette be, aki a 2021-es Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztese.
Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben a zsűritől:
Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben a nézőktől:
Az elődöntőket és a döntőt az interneten élőben közvetítette kommentár nélkül a verseny hivatalos YouTube-és TikTok-csatornája is. Magyarországon az előző évhez hasonlóan egyetlen tévécsatorna sem közvetítette a műsort.[91]
A görög válogató egyik résztvevője, Melissa Mantzoukis elmondása szerint a végeredményt elcsalták és meghamisították, mert nem őt választották ki az ország képviseletére.[92] Az énekesnő később beperelte az ERT közszolgálati műsorszolgáltatót.[93] Maga a görög televízió nem volt hajlandó közölni a dalválasztás részletes eredményeit, és semmilyen módon nem kommentálta ezt a helyzetet. A feljelentés után felmerült annak a lehetősége, hogy ha a delegációvezetők márciusi találkozójáig nem oldódik meg a helyzet, akkor Görögország kénytelen lesz visszalépni a versenyből. 2023. március 6-án a görög bíróság úgy döntött, hogy nem tiltja meg Görögország részvételét a versenyen, így viszont lehetővé vált az, hogy megjelentessék a résztvevőjüknek kiválasztott Victor Vernicos dalát.[94] Mantzoukis keresetét a görög műsorszolgáltatóval szemben májusban egy külön meghallgatás során tárgyalták. Érdekesség, hogy a dal végül nem jelent meg nyilvánosan, és a következő évben Ciprus versenydala lett Silia Kapsis előadásában.
A Marcel Bezençon-díjjal, melyet először a 2002-es Eurovíziós Dalfesztiválon adták át Észtország fővárosában, Tallinnban, a legjobb döntős dalokat és előadókat díjazzák. A díjat Christer Björkman (Svédország versenyzője az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon és az ország volt delegációvezetője) és Richard Herrey (az 1984-es verseny győztese a Herreys tagjaként) alapították és a verseny alapítójáról nevezték el. Három kategóriában osztják ki az elismerést: a legjobb előadónak járó Művészeti díj (a részt vevő országok kommentátorjainak döntése alapján), a legeredetibb dal szerzőjét elismerő Zeneszerzői díj (az adott évben döntős dalok szerzőinek zsűrije ítéli oda) és a legjobb dalnak járó Sajtódíj (az akkreditált újságírók szavazatai alapján).[95] A győzteseket nem sokkal a döntő előtt hirdették ki.
Az OGAE (franciául: Organisation Générale des Amateurs de l'Eurovision, magyarul: Az Eurovízió rajongóinak Általános Szervezete) egy internacionális szervezet, melyet 1984-ben Jari-Pekka Koikkalainen alapított Savonlinnában, Finnországban.[96] A szervezet 2018-ban negyvenkét eurovíziós rajongói klubbal állt összeköttetésben Európa-szerte és azon túl, melyek nem kormányzati, nem politizáló és nem gazdasági szervezetek.[97] 2007 óta minden évben szerveznek a verseny előtt egy szavazást, ahol a ugyanazt a szavazási módszert alkalmazzák, mint az Eurovíziós Dalfesztiválokon (mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1–7, 8, 10, és 12 pontot kapnak).