A 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál (angolul: Eurovision Song Contest 2012, franciául: Concours Eurovision de la chanson 2012, azeriül: 2012 Avroviziya Mahnı Müsabiqəsi) volt az ötvenhetedik Eurovíziós Dalfesztivál. Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban rendezték meg, mivel a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivált az azerbajdzsáni duó, Ell és Nikki nyerte. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2012. május 22-én, a másodikat pedig május 24-én. A döntőre 2012. május 26-án került sor.[1]
2011. szeptember 8-án az Azad TV bejelentette, hogy a bakui Kristályteremben fogják megrendezni a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivált. Az aréna építése 2011. augusztus 2-án kezdődött el, és átadása 2012. április 30-án volt. A komplexum nem messze a National Flag Square-től, a Kaszpi-tenger partján található. Befogadó képessége körülbelül 25 000 fő, és az építési költsége megközelítőleg hatmillió azeri manat volt, ami több mint másfél milliárd magyar forintnak felel meg. Az építést a német Alpine cég végezte.[2] A házigazdának meg kellett jelölni még két, már létező alternatívát arra az esetre, ha az új helyszín nem készülne el időben. Az egyik a Tofiq Bahramov Stadion volt, ami 37 000 férőhelyes, és 1939-ben épült, míg a másik a Heydar Aliyev Sport-és Kiállítási Komplexum, melyet 1990-ben adtak át, és többek között itt rendezték volna meg a harmadik Eurovíziós Táncversenyt, melyet egy eddig ismeretlen időpontra elhalasztottak.[3] 2012. január 25-én az EBU is megerősítette a Kristálytermet, mint hivatalos helyszínt, tehát így nem volt szükség a korábban említett két alternatívára. Ez volt az első olyan verseny, melynek a tiszteletére emeltek egy komplett stadiont.[4] Jon Ola Sand, a fesztivál főfelügyelője azt mondta, miután biztosítékot kaptak arra, hogy az építkezés időben befejeződik, alig várták, hogy megtarthassák a rendezvényt a vadonatúj, ultramodern csarnokban.
Az emberek ősidők óta a tűz körül jönnek össze, hogy történeteket mesélve, énekelve és táncolva kommunikáljanak egymással. Az Eurovíziós Dalfesztivál is olyan hely, ahol az emberek összejönnek, hogy ünnepeljenek, és dallal, tánccal kommunikáljanak. A fesztivál emblémájának két fő elemének egyike így a tűz lesz, míg a másik a buta – egy mandulához vagy bimbóhoz hasonló, a Kaukázusban nagyon elterjedt, valószínűleg a tűzimádó korból származó keleties népművészeti díszítőelem. Ezek mellett még az is a szlogen, és embléma mellett szólhat, hogy a Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található, így nem csoda, hogy a tűz országának nevezett kaukázusi állam a verseny mottójának a “Light your fire!” azaz Gyújtsd meg a tüzed! nevet adta.[5]
A dalversenynek sorozatban harmadszor, összesen negyedszer volt három házigazdája. Az egyik műsorvezető az előző évi győztes duó férfi tagja, Ell volt, aki Leyla Aliyevával és Nargiz Birk-Petersennel vezette a műsort.
Csehország 2011 szeptemberében bejelentette, hogy az előzetes találgatásokkal ellenben, melyek szerint lehetséges visszatérők lettek volna a bakui mezőnyben, nem fognak részt venni. A Česká Televize elnökválasztás előtt állt, és a jelöltek közti versenyben nagy viták tárgya volt az Eurovízió is, de a tanácskozások nem zárultak pozitív eredménnyel.[6][7] Hasonlóan a szlovák közmédiát átfogó RTVS sem tervezett indulót nevezni a 2012-es versenyre.[8] Később bejelentették, hogy mégis az indulás mellett maradnak, de a 2011-es huzavonához hasonlóan nem jutottak könnyen dűlőre ebben az ügyben, habár már novemberben azt is kiszivárogtatták, hogy Miro Šmajda a lehetséges induló.[9] December 20-án végül jelezték végleges részvételi szándékukat; de az előadó személyéről nem született döntés, csak 2012. március 7-én, aki végül a korábban megnevezett előadó lett, csak más művésznéven, Max Jason Maiként.[10] Andorra nem tért vissza a versenybe két kihagyott év után, és még az Európai Műsorszolgáltatók Uniójából való kilépést is fontolgatták, de mégis tagok maradtak. Montenegró viszont két kihagyott év után visszatért a versenybe.[11] Lengyelország több sikertelen próbálkozás után, előző évi rossz helyezésükből kifolyólag, és a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság kifogástalan lebonyolítása érdekében nem nevezett előadót a versenyre.[12] Örményország ismert többek között az Azerbajdzsánnal folytatott több évtizedes múltra visszatekintő rivalizálásáról, és politikai viszályairól, de ennek ellenére a 2012. január 17-én, az EBU által kiadott listán szerepeltek, mint résztvevők a bakui versenyen.[13] Így végül 43 állam vett volna részt a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon, de mivel 2012. március 7-én bejelentette az örmény közmédia, hogy az elmúlt hetek politikai történései miatt visszalépnek a versenytől,[14] ezért mindössze 42 állam vett részt a versenyen.
A Jedward-testvérek a 2011-es verseny után sorozatban másodszor képviselték Írországot a dalfesztiválon. Az előző évben a döntőben a nyolcadik helyen végeztek, ám ebben az évben nem tudták megismételni azt a sikert. Másodszor vett részt még a szerb Željko Joksimović, aki 2004-ben Szerbia és Montenegró legjobb eredményét elérve a második helyen zárt (habár az államszövetség mindössze kétszer vett részt a versenyen), valamint a 2008-as versenyen műsorvezetőként és a szerb versenydal szerzőjeként, 2006-ban szintén dalszerzőként (Bosznia-Hercegovina) vett részt. Másodszor szerepelt a grúz Anri Jokhadze is, aki 2008-ban háttérénekesként volt jelen. Szintén másodszor indult Jónsi, aki 2004-ben Izlandot képviselve tizenkilencedik lett. Harmadjára lépett fel a bosnyák Maya Sar, aki 2004-ben vokalistaként, valamint 2011-ben zongoristaként szerepelt. A macedón Kaliopi pedig 1996-ban lett volna Macedónia első indulója az oslói versenyen, de kiesett a selejtezőben.
Az MTVA és az MTV Zrt. december 1-jén délután közös sajtótájékoztatóján jelentette be a 2012-es magyar eurovíziós szereplés részleteit.[16] A tájékoztatón kiderült, hogy a magyar dalok versenye elindult; a pályázat határideje: 2011. december 30. A beérkezett, 202 dal – 170 előadótól – közül egy zsűri választotta ki a magyar válogató résztvevőit. A zsűri egy kilenctagú zenei szakértőkből, rádiós műsorvezetőkből állt. A nemzeti döntő zsűrije négyfős, tagjai voltak Rákay Philip, az MTVA legfőbb vezetője, Csiszár Jenő, televíziós, rádiós személyiség, Wolf Kati, a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója, és Rakonczai Viktor, a What About My Dreams? zeneszerzője lettek. A hazai elődöntőkre több külföldi előadó is pályázott, így az Egyesült Államokból, Kanadából, Lengyelországról és Izlandról is érkezett nevezés.[17] Januárban és februárban összesen három show-műsort tartottak. A műsorfolyam, A Dal címet kapta. A műsorok során a szakmai zsűri, illetve a közönség szavazatai döntöttek arról, ki képviselje Magyarországot Azerbajdzsánban. Az elődöntőkben összesen húsz dal versenyzett, ahonnan 4-4 dal jutott be a nemzeti döntő fináléjába.[18] Az SMS szavazás lebonyolításáért a már több magyar televíziós műsort lebonyolító Telekom New Média Zrt. felelt. A műsor két házigazdája Kapócs Zsóka és Gundel Takács Gábor volt.
A február 11-én megtartott döntő fináléján a nyolc indulóból a közönség szavazatai alapján négy került a zsűri elé: A Király testvérek, Caramel, a Compact Disco és Heincz Gábor Biga dala. A zsűri többségi döntése végül a Compact Discóra esett, így ők indulhattak a nemzetközi versenyen.
2011. június 20-án az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az első dal előadásának kezdetekor már nem szavazhatnak a nézők. 2010-től a műsor egész ideje alatt lehetett szavazni, de a nézők többsége csak az összes dal meghallgatása után döntött. A rendszer eltörlése mellett szólt az is, hogy a telefonszámokat mutató grafika elfoglalta a képernyő negyedét. A szavazás időtartamát még nem tudni, hogy megnövelték-e, vagy maradnak a korábbi, a dalok elhangzása utáni tizenöt percnél. Emellett a pontozásnál a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon az új szabályok értelmében a szóvivők nemcsak a 8, 10 és 12 pontot mondják ki hangosan, hanem az összes kiadott pontot. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a műsoridő csökkentésének érdekében csak a 8, 10 és a 12 pontot mondták ki hangosan.[19] Emellett a döntő mezőnyének érdekessége lesz, hogy a korábbi években a Négy Nagy, illetve 2011-től az Öt Nagy ország személyében – Olaszország visszatéréséből kifolyólag – öt automatikus döntős volt, ám ezúttal nem a "Nagy" országok egyike lett a győztes, mint 2011-ben Németország, hanem Azerbajdzsán. Így a május 26-i döntőben huszonhat dal fog elhangzani. Legutóbb 2003-ban fordult elő ilyen – más okokból.
A harminchét elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 25-én tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. A végleges fellépési sorrend egy március 20-án tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapják. A szerencsések Finnország, Írország, Ukrajna, Litvánia és Spanyolország voltak.[20]
A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette az M1, Gundel Takács Gábor helyszíni kommentálásában. Az adásokat megelőzően Novodomszky Éva műsorvezetésével, az Elővízió című műsorban tudhattunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket a versenyről.
Sorozatban harmadszor, összesen negyedszer fordult elő, hogy három műsorvezető volt: Leyla, Nargiz és Eldar. Utóbbi 2011-ben maga is részt vett a versenyen, ahol Ő lett a győztes Nikkivel.
A dalok közötti képeslapok különböző azeri helyeket, városokat, nevezetességeket mutattak be. A képeslap a Kristályterem élő képével zárult, melyen az adott ország zászlóinak jellegzetes színei jelentek meg.
A döntő nyitásaként Ell és Nikki előadott előző évi győztes dalából egy részletet, azeri hangszerekkel felvezetve. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy orosz–azeri énekes, Emin szórakoztatta a közönséget, ahol új albumának egyik dalát adta elő, a "Never Enough"-ot.
A verseny előtt esélyesnek tartották Szerbiát, Oroszországot és Svédországot, de egyértelműen a legtöbben az utóbbira esküdtek, és végül e három ország lett az első három hely birtokosa.
A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra: a második elődöntőben pontazonosság volt a továbbjutó helyen. Norvégia és Bulgária között dőlt el, hogy ki jut be a döntőbe, de végül a versenyszabályok értelmében Norvégia ment tovább. Az első elődöntőben Ausztria végzett az utolsó helyen, történetük során nyolcadszor, míg a második elődöntőben Szlovákia zárt a tabella legalján eddig először.
A döntőben a szavazás során összesen három ország váltotta egymást az élen. Az elsőként szavazó Albánia Görögországot helyezte az élre. Montenegró pontjai után Macedónia vezetett, de ezután átvette a vezetést Svédország, amely előnyét végig őrizve ötödik győzelmét aratta. A győzelem az előző évvel ellentétben fölényes volt: az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 372 pont a második legmagasabb, amivel nyerni lehetett. Emellett a győztes dal tizennyolc országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot, mellyel új rekordot állított fel. Második helyen az udmurtföldi nagymamák zártak. Korábban kétszer, 2000-ben, és 2006-ban végzett Oroszország a második helyen. A harmadik helyen a második elődöntő második helyezettje, Szerbia végzett. A döntőben az utolsó helyet Norvégia szerezte meg, akik a második elődöntőből tizedik helyen éppen, hogy továbbjutottak, és ezzel növelik eddigi rekordjuk számát: immáron tizenegyszer sikerült nekik zárni a versenyt.
A házigazda Azerbajdzsán a negyedik helyen végzett. Két év után először fordult elő, hogy a hazai közönség örülhetett a maximális 12 pontnak, méghozzá négyszer is. A döntőben mindössze tizenhárom olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot; ugyanennyi kapott legalább egyszer. Magyarország pontjait Novodomszky Éva hirdette ki, a tizenkét pontot Svédország dala kapta. Magyarország nem szerzett senkitől sem tizenkét pontot; nyolc pontot adott Szlovákia, hetet Románia, míg kettőt köszönhetünk a szerbeknek, és egyet-egyet a moldovaiaknak illetve a törököknek.
Magyarország szakmai zsűrijéből ismertetett nevek: Balázs Fecó és Orbán Tamás.[21]
Az első elődöntőt május 22-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül Azerbajdzsán, Olaszország és Spanyolország is az első elődöntőben szavazott.
A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg.
A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2012 júniusában hozta nyilvánosságra az EBU.[23]
A második elődöntőt május 24-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország is a második elődöntőben szavazott.
A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök az angol ábécé szerinti sorrenben találhatók meg.
A döntőt május 26-án rendezték meg huszonhat ország részvételével. A mezőnyt a következő országok alkották:
Az előző évekkel ellentétben a szavazás sorrendjét nem sorsolással döntötték el, hanem a főpróba alapján szavazó szakmai zsűrik pontjai alapján mesterségesen állították össze, hogy lehetőség szerint minél izgalmasabb legyen. A szóvivők között ezúttal is több, korábban részt vevő énekes volt: az azeri Safura (2010), a fehérorosz Koldun (2007), a román Paula Seling (2010), a francia Amaury Vassili (2011), a bosnyák Laka (2008), az izlandi Matthías Matthíasson (Sjonni’s Friends tagjaként, 2011), a norvég Nadia Hasnaoui (2010, műsorvezető), az észt Getter Jaani (2011), a lett Valters (Valters és Kazha tagjaként, 2005), a finn Mr. Lordi (a Lordi tagjaként, 2006) és a grúz Sopho Toroshelidze (az Eldrine tagjaként, 2011). Németország pontjait a 2011-es verseny egyik műsorvezetője, Anke Engelke ismertette. A magyar pontok kihirdetője Novodomszky Éva volt.
A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:
↑ 1: Írország eredetileg harminckettedikként jelentkezett volna, de technikai okok miatt az írek pontjait jelentették be utoljára.
A sorok a fellépés, az oszlopok előbb a döntősök, majd az elődöntőben kiesettek fellépési sorrendjében vannak rendezve.
Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben:
A huszonhat döntős ország közül tizenhárom (50%) kapott minimum egyszer tizenkét pontot, és tizenhárom (50%) maradt legmagasabb pontszám nélkül.