SzentgálközségVeszprém vármegyében, a Veszprémi járásban. 9502 hektáros kiterjedésével a megye legnagyobb közigazgatási területű községe és harmadik legnagyobb területű települése. A vármegyében található három nagyközség, Csabrendek, Pétfürdő és Révfülöp ugyanis együttesen is jóval kisebb területen helyezkednek el, de az itt található 15 város közül is csak a megyeszékhely Veszprém és Ajka kiterjedése nagyobb nála.[3] Kiterjedésére jellemző, hogy legészakibb és legdélebbi pontjai között a légvonalban mért távolság nagyjából 19 kilométer, s a központját a legészakibb pontjától bő 13 kilométer választja el.
Fekvése
Szentgál a Dunántúlon, Veszprém vármegyében található, a Bakony erdei veszik körül. Az erdőt, amely a falut teljesen körülvette és szinte elzárta a külvilágtól, a hosszú évszázadok során nagyon megritkították.
A 8-as főúton haladva Veszprémtől nyugatra, Herendnél tűnik fel a szentgáli elágazás táblája. Innen indul délnyugati irányban a községbe vezető 73 115-ös út, amely 3 kilométer után ér be a központba. Odáig a neve Hunyadi utca, onnan tovább Kun utca néven halad az út, Úrkút keleti széléig. A településen a Fő út nevet az előbbi útból a központban északnyugat felé kiágazó 73 304-es út viseli, amely később a Kossuth Lajos utca nevet veszi fel és nagyjából Gombáspuszta, illetve Boncsodpuszta településrészig (Szentgál, Mészmű buszmegálló térségéig) minősül országos közútnak; onnan önkormányzati útként vezet tovább a 8-as főútig, amit a 71. kilométer előtt ér el.
A monda szerint a falu alsó részén, a mai katolikus templom mellett volt egy barlang és az első lakos, egy remete, abban lakott. Mivel Gál nevű volt és ez az ember szent életet élt, így alakult ki a falu neve.
Györffy György történész professzor kutatásai szerint a helynév eredete az előbbivel szemben az lehet, hogy egy Sankt Gallenből érkezett hittérítő pap járta ezt a környéket, Géza fejedelem meghívására, és az ő emlékét őrizheti a Szentgál név.
A honfoglaló magyarság letelepedésekor a magyarok fejedelmi törzse szállta meg a Bakony vidékét.
Az első ismert írásos emlék 1281-ből említi Szentgált. Az itteni lakosok ekkor, mint királyi kutyatenyésztők szerepeltek: a királyi vadászatokhoz látták el az udvart kutyákkal és a vadászatokon segítettek. Ezért az érdemükért 1328-ban nemességet kaptak; minden adó és nemesi taxa fizetése alól kivették őket, és jogosulttá váltak arra is, hogy peres ügyeikben a király ítélkezzék felettük. Kiváltságaikat a későbbi királyok sorra mind megerősítették.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,8%-a magyarnak, 1,5% németnek, 3,9% cigánynak mondta magát (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,2%, református 29,6%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 11,5% (18% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 88,6%-a vallotta magát magyarnak, 2,1% cigánynak, 1% németnek, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% ruszinnak és görögnek, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 25,8% volt római katolikus, 19,3% református, 0,3% görög katolikus, 0,2% evangélikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 8,5% felekezeten kívüli (44,3% nem válaszolt).[15]
Itt született Kerkapoly Károly (néhol Kerkápoly Károly, Szentgál, 1824. május 13. – Budapest, 1891. december 31.) jogi doktor, pénzügyminiszter, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Itt született Havas Adolf, 1881-ig Hamburger (1854 – 1917) orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár.
Itt született Pfeifer Ignác (1868. szeptember 30 – 1941. szeptember 7. Budapest) vegyészmérnök, műegyetemi tanár, 1920-tól az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetője.
