A település a Bakony keleti felében, Zirctől mintegy 7 kilométerre keletre fekszik, a várost Mórral összekötő 8216-os út mentén. Utóbbiból itt ágazik ki, a 7,350-es kilométerszelvényénél, dél felé a Bakonynánára vezető 82 112-es út és a 9,150-es kilométerszelvényénél, északi irányban, Bakonyszentkirály felé a 8219-es út.
A településnek korábban saját vasútvonala is volt, az 1944-ben keskeny nyomtávú vasútként megnyitott, majd 1947-ben normál nyomtávúra átépített Zirc–Dudarbánya-vasútvonal, amely Zirc vasútállomástól az itteni szénbányákig tartott és két megállási pontja volt Dudaron: Dudar megállóhely és Dudarbánya vasútállomás. Miután 1995-ben az utolsó helyi bányaüzemeket is bezárták, ezen a szakaszon megszűnt a személyforgalom, azóta csak alkalmi teherszállítás (leginkább bauxit és faanyag szállítása) folyik itt.
Története
A települést III. András idejében Possessio Dudar néven, mint Csókakő várának tartozékát említi egy okleveles adat. A 15. században a Rozgonyi és Újlaki családok vetélkedtek Csókakő, s a hozzá tartozó Dudar birtoklásáért. A 16. század közepén Palota várához csatolták, így 1559-ben gróf Cseszneky Mihály palotai fővitéz kapta királyi adományként. Ezt követően a Huszár és Botkai családok voltak a fő birtokosok a faluban. A község a Rákóczi-szabadságharcot követően került a Nádasdy család tulajdonába.
Impozáns főtéri parkja az 1980-as évek első felében létesült, azokban az években készült el a település postahivatala és néhány más közjóléti létesítménye is.[4]
Gazdaság
A településről származó égetett mésznek híre volt az egész Dunántúlon, lovas kocsikkal hordták a dudariak még messze földre is. Később szénbánya is nyílt a falu határában, melyet az eocén program keretében továbbfejlesztettek. Az 1970-es évek elején pedig megnyitotta kapuit a Bakony Művek autóalkatrész-gyártó üzeme is, tovább erősítve a község ipari jellegét. Mára viszont nemcsak a 2000-ben[5] bezárt bányaüzem, de az alkatrészgyártó üzem (sőt a veszprémi anyacég) is megszűnt, így a lakosság nagy része más településeken kénytelen munkát vállalni. A korábbi nagyobb ipari üzemek helyén kisebb vállalkozások igyekeztek megtelepedni, több-kevesebb sikerrel.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,5%-a magyarnak, 1,4% németnek, 0,5% cigánynak mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 22,9%, református 41,1%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 9,8% (19,4% nem nyilatkozott).[13]
Galéria
Afész ABC
Dudari posta
Gyógyszertár
A dudari szénbányászat és áldozatainak emléktáblája
Strausz László: Dudari eocén csigák; Magyar Állami Földtani Intézet, Bp., 1966 (Geologica Hungarica. Series palaeontologica)
Lengyel András: A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása; Móra Múzeum, Szeged, 1985 (Szeged művelődéstörténetéből)
Dudar 1937; szerk. Lengyel András, Simon János; OKK, Bp., 1986 (Szociográfiai munkafüzetek)
Jármai Ervin: A dudari szénbányászat története; Veszprémi Szénbányák, Veszprém, 1990
Dudar, 1937. Változó falu a Dunántúlon. A változások kutatói Magyarországon; szerk. Trencsényi Imre; Magyar Népfőiskolai Társaság, Bp., 1997
Dudar a Bakonyban; szerk. Szalontay Zoltán; Önkormányzat, Dudar, 2000
Múlt és jele. Szegedi társadalomkutatók Dudaron, 1937–2012; szerk. Lencsés Gyula, Feleky Gábor; Belvedere Meridionale, Szeged, 2013 + DVD
Lencsés Gyula: Angolok a Bakonyban. Az Institute of Sociology 1937-es dudari falukutatásának története és dokumentumai; Gondolat–MNL Veszprém Megyei Levéltár, Bp.–Veszprém, 2019 (Magyarország felfedezése) + CD-ROM