Ez a szócikk a római pápákról szól. Hasonló címmel lásd még: Kopt pápák listája.
A Szent Péter-bazilika emléktáblája azokról a pápákról, akiket ott temettek el (nevük latinul és a temetkezés éve)
A római pápák listája tartalmazza a római katolikus egyházfőket, vagyis a pápákat, pontifikátusuk szerint időrendbe helyezve, valamint néhány róluk készített statisztikai táblázatot.
A pápa (a Római egyházmegye püspöke) (épp a Római Birodalom településhierarchiájából következően) már a korai kereszténység időszakában is kitüntetett szereppel rendelkezett. A Római Birodalom hanyatlása idején a pápák voltak Róma város vezetői. Az 5–8. század között a pápák a keletrómai császárok befolyása alatt álltak, személyüket a császár jelölte ki. Az Itáliában terjeszkedő longobárd állam ellen azonban a frank uralkodóknál találtak védelmet. 751-ben a pápa megerősítette Kis Pipint az erőszakkal szerzett frank trónon, ezért a frank király 754-ben megvédte a pápát a longobárdoktól, és az Itáliában meghódított területeket 756-ban a pápának adományozta (a pápai állam születése). 774-ben Nagy Károly elfoglalta Itáliát, s megerősítette Kis Pipin adományát.[1]
A 9–11. század között a pápák a német-római császárok befolyása alatt álltak. 1054-ben a keresztény egyház keleti (ortodox egyház) és nyugati fele véglegesen elszakadt egymástól. 1059-től a német-római császár nem szólhatott bele a pápaválasztásba (bíborosi testület szerepe), de a pápáknak az egész 11–12. század során harcolniuk kellett a császári befolyás ellen. A 13. században volt a legnagyobb a pápák világi hatalma, amely a központosított rendi monarchiák (majd a nemzeti abszolutizmusok) kialakulásával és a reformációval egyre csökkent. (Ezzel párhuzamosan viszont a pápák növelték a római katolikus egyházon belüli hatalmukat, amely törekvések csúcspontja az 1870-ben elfogadott pápai tévedhetetlenség dogmája.) 1309–1377 között a pápák a pápai hűbérbirtoknak számító, de a francia király befolyása alatt álló Avignonban székeltek.[1]
A Rómába való visszatérés (1378) egyházszakadással járt (római pápák, avignoni pápák, sőt 1409–1415 között pisai pápa is), amit 1417-ben a konstanzi zsinaton sikerült felszámolni. Az olasz nemzetállam kialakulásakor, 1870-ben a pápák elveszítették világi birtokaikat, a Pápai Állam megszűnt, a pápák jogi helyzete tisztázatlan volt. (A pápák önkéntes lateráni fogsága.) 1929-ben a lateráni egyezmény rendezte a pápák helyzetét, s így megszületett Vatikán Állam.[1]
Hormiszdasz fia. A bizánci udvar erőszakkal száműzte 537 márciusában, de csak november 11-én mondott le. Vigilius törvényes pápasága voltaképpen innentől kezdődik. Szilvériusz csak a következő évben halt meg.
653. június 17-én száműzték, de Rómában hamarosan új pápát választottak a monotheléta bizánci erőszak kivédésére. Jenő pápát tehát – szigorúbb értelmezés szerint – elődjének haláláig ellenpápának tarthatjuk.
Legitimitása kérdéses. Megválasztották pápának, de 4 nap múlva, még püspökké szentelése előtt meghalt. Mivel az akkori kánonjog szerint a pápaság a konszekráció kezdetétől számított, ezért őt a régi, és az új hivatalos katalógusok sem veszik számba, viszont néhányan őt is pápának tekintik. Emiatt az István nevű pápáknál kétféle számozás lehetséges.
Johanna papissa VIII. János (855–858) – Egy 13. századi legenda szerint IV. Leó után VIII. János néven egy nő került a pápai trónra. Valójában nem létezett.
XIII. János után egyes katalógusok II. Donust említik, de ő egy nemlétező személy, félreértés szülöttje. A VI. Benedek pápa neve előtt szereplő „Domnus” (Dominus) szót személyesítették meg. A hivatalos katalógusokból hiányzik.
XIX. János unokaöccse. Első uralkodása. Elűzték trónjáról. IX. Benedek pápa elmozdításait többen nem tekintik törvényesnek, ezért a közbülső pápák szerintük voltaképpen ellenpápák. A hagyományos katalógusok sorszámba veszik őket, így a hivatalos katalógus is megőrizte ezt a számozást.
Az első pápa, akit az amerikai kontinensről választottak meg, valamint az első jezsuita pápa. Illetve az utóbbi több mint ezer esztendőben az egyetlen pápa, aki olyan nevet vett fel, amit korábban egyetlen elődje sem (I. János Pált leszámítva).
Általános megjegyzések
Dátumok:
A pontifikátus dátuma a megválasztást tartja szem előtt, de ahol ez nem ismert, ott értelemszerűen a beiktatástól kezdődnek az évek.
A születési dátumok az első évezredben ritkán ismertek. (A táblázatban csak a nagyon valószínű évszámok szerepelnek ebben az időszakban.) A 11. századtól kezdenek gyakrabban megjelenni, a 13. századtólhozzávetőlegesen meghatározhatók, a 15. századtól pedig már napra pontosan is.
Az életkoroknál a betöltött évek vannak feltüntetve. A pontifikátusnál a betöltött évek és hónapok szerepelnek. Ahol hullám-jel (~) van, ott majdnem betöltötte az adott személy az adott évet/hónapot.
Pápai cím: az itt felsorolt személyek a 4. századig Róma püspökei voltak, világi hatalommal pedig csak a 8. századtól rendelkeztek.[megj. 1]
Pápa vagy ellenpápa: bizonyos személyek (pl. II. Félix, Kristóf, VII. Bonifác, XVI. János) pápasága vitatható, ezeket a szaktudomány ma az ellenpápák közé sorolja.
120. pápa nem létezik, ugyanis korábban a fent említett Kristófot tekintették annak.
Nevek sorszámozása: néhány pápanév sorszámozása – különböző okok miatt – eltér a szokásostól, tehát:
2. Istvánok: bizonytalan, hogy a 752-ben megválasztása után 3 nappal – beiktatás nélkül – elhunyt II. Istvánt beszámítják-e a pápák közé. Utóda III. István ezért II. Istvánként is szerepel bizonyos forrásmunkákban. A Wikipédia mind a két sorszámot feltünteti a későbbi István pápáknál. (pl. II. (III.) István)
3. Félixek: bizonytalanság a fent említett II. Félix ellenpápa miatt. (Ebben a listában nem szerepel II. Félix pápa.)
4. Jánosok:
XVI. János nincs (a korábbi ellenpápát tekintették annak, ld. fent)
XX. János sincs: középkori legenda szerint IV. Leó (pápa: 847–855) és III. Benedek (pápa: 855–858) között beiktattak egy VIII. János pápát (a híres, magát férfiként feltüntető Johanna nőpápát), ezzel a Jánosok sorszáma eltolódott eggyel. E legendát szem előtt tartva vette fel az 1277-ben megválasztott Pietro Juliani a XXI. János nevet. Később a számozást visszaigazították (Johannát elhagyva), de csak XIX. Jánosig. XXI. Jánost már nem számozták át.
5. Bonifácok: VII. Bonifác nincs (a korábbi ellenpápát tekintették annak, ld. fent)
Johanna nőpápa – A legenda szerint 855 és 858 között egy nő ült a pápai trónon, VIII. János néven. Ez valószínűtlen, mert IV. Leó pápa halálát követően azonnal megválasztották III. Benedek pápát, ráadásul ebben az évben III. Anasztáz személyében még ellenpápa is fellépett.[13][14]
Magyar pápajelöltek – Bakócz Tamás volt az első magyar, akinek komoly esélye volt, hogy a pápai trónra kerüljön. II. Gyula pápa halála (1513) után sokat tett ezért Rómában, de a várt siker elmaradt. A második magyar esélyesnek 2013-ban Erdő Pétert tartotta a témával foglalkozó sajtó, de egy meg nem nevezett bíboros által kiszivárogtatott 2013-as pápaválasztási adatok alapján a valódi esélyes végig a címet végül elnyert Jorge Mario Bergoglio argentin bíboros volt.[15][16][17]
Akiből majdnem pápa lett – Giuseppe Siri genovai bíboros érsekből (1906–1989) négy konklávén is majdnem pápa lett (1958, 1963, 1978). Sőt egyes elméletek szerint 1958-ban már meg is választották volna pápának XVII. Gergely néven (fehér füst szállt fel), ám végül ott helyben lemondani kényszerült.[18][19][20]
A lemondó pápa – XII. Gergely (1415) óta XVI. Benedek az első pápa, aki lemondott.[21]
↑ abcKlaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez: császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994. ISBN 963 7775 43 9, 345. o.
↑A korabeli dokumentumokban a Sixtus név első három viselőjét Xystus helyesírással, névformával jegyezték.
↑A hagyomány szerinti első ellenpápa, a mai tudományos konszenzus kétségbe vonja a rá vonatkozó feljegyzéseket.
↑Félix ellenpápát a hagyomány azonosnak vette a korábbiakban élt azonos nevű vértanúval, ezért a pápai katalógusok is sorszámba vették. A Félix nevű pápáknál ezt a hagyományos számozást szokták követni, de zárójelben a valóságnak megfelelőt is közöljük.
↑"A campaniai Szent Celesztin gyermekkorától kezdve kolostorban (szerzetesi közösségek lakóhelye; rendház, klastrom, zárda) nevelkedett, majd diakónusa volt a római egyháznak." (Hangay Zoltán: A pápák könyve, Trezor Kiadó, Budapest, 1991, 44. oldal) Ekkoriban viszont még nem különböztethetőek meg szerzetesrendek.
↑Sokáig a 120. pápaként tartották számon, de legitimitása tisztázatlan, valószínűleg tévedés. Ma általában ellenpápának tartják.
↑Leó pápát I. Ottó császártól indítványozott zsinat választotta meg, miután elődjét letettnek tekintette. Az utódlás jogszerűségéről nem alkotható pontos ítélet. Így 963. december 4. és 966. július 4. között két pápa is volt, és a katalógusok mind a kettőt számba vették. A kettős választások megszűntével VIII. Leó pápa ágán folytatódott a pápák sora.
↑Hangay Zoltán: A pápák könyve, Trezor Kiadó, Budapest, 1991, 101. o.
↑Szergiusz pápa nem akarta egyházfőként továbbvinni rosszhangzású nevét (Osporci = Disznószájú).
↑Németh Ványi Klári: Amikor gyermeket szült a pápa. napichili.hu, 2013. február 27. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
↑Polgár Demeter: Lemond XVI. Benedek pápa. nol.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
↑Várományosok. hvg.hu, 1994. november 12. [2014. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
↑Lemond XVI. Benedek pápa. Népszava online, 2013. február 12. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
↑754-ben adott világi államot Kis Pippin frank király III. István pápának. Ez az állam 1870-ig állt fenn.
Források
Hangay Zoltán: A pápák könyve, Trezor Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7685-07-3, 253 p
pápa szócikk (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez: császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994. ISBN 963 7775 43 9, 345–355. oldal
A pápaságról szóló magyar nyelvű irodalom időrendben
Karcsú Antal Arzén: A római pápák történelme szent Pétertől korunkig. Müller, Hoffmann, Smets, Sandini, Kolh. Burio s egyéb kútfők nyomán. Szeged, Pest, I–VIII., 1869–1871, 290+176+203+231+200+236+277+311 p
→ reprint kiadás: Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2012
Weber Gyula: A pápaság története I–XI., Köhler K. F. (Lipcse), Budapest, Lauffer V. kiadása, 1871–1872, VIII. és 186+178+151+122+158+133+163+149+195+177+161 p
Szokoly Viktor: A pápák bűnei I-III. Mérgezéseik, mészárlásaik, orgyilkolásaik, vérfertőztetéseik és fajtalanságaik, Szerzői kiadás, Pest, 1876, 468 p
Áldásy Antal: A nyugati nagy egyházszakadás története VI. Orbán haláláig 1378–1389, Esztergom, 1896, 566 p
→ reprint kiadás: Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2010
Goyau György: A pápaság egyetemes története (ford. Kubínyi Viktor), Budapest, 1900, 232 p
Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel I–III. ([I.] A magyar királyság megalapitásától a konstanczi zsinatig 1000–1417 [II.] A konstanczi zsinattól a mohácsi vészig 1418–1526 [III.] A mohácsi vésztől Magyarországnak a török járom alól fölszabaditásáig 1526–1689), Szent-István-Társulat, Budapest, 1903, 404+489+567 p
→ reprint kiadás: Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2010–2011
Miskolczi Henrik: A pápák bünei. Mérgezéseik, mészárlásaik, orgyilkosságaik, vérfertőztetéseik és fajtalanságaik, Fritz Ármin Könyvnyomdája, Budapest, 1903, 159 p
Chobot Ferenc: A pápák története, Rákospalota, 1909, 513 p
→ reprint kiadás: Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2012
Leopold von Ranke: A pápák története (ford. Horváth Zoltán), Hungária Kiadás, Budapest, é. n. [1930-as évek?], 741 p
Szabó Vendel: A pápaság (Kincsestár-sorozat), Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1931, 79 p
Tower Vilmos: A pápák szerepe hazánk megmentésében és fennmaradásában, Élet Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1935, 368 p
Ijjas Antal: Húsz évszázad viharában – Az egyház és a pápaság története, Magyar Írás, Budapest, 1948, 422 p
Hangay Zoltán: A pápák könyve, Trezor Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7685-07-3, 253 p
Battista Mondin: Pápák enciklopédiája (ford. R. Vida Ilona), Szent István Társulat, Budapest, 2001, ISBN 963-361-295-0, 815 p
Charles A. Coulombe: Krisztus helytartói – Szent Pétertől XVI. Benedekig, JLX Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-305-231-9, 511 p
P. G. Maxwell-Stuart: Pápák krónikája – A pápaság története a pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig (ford. Zsuppán András), Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2007, ISBN 978-963-1182-65-1, 247 p
Reinhard Barth: Pápák – Szent Pétertől XVI. Benedekig (ford. Béresi Ákos), Alexandra Kiadó, Pécs, 2010, ISBN 978-963-370-953-5, 286 p
John W. O'Malley SJ: A pápák története – Pétertől napjainkig, Jezsuita Kiadó, Budapest, 2020, ISBN 9789634420316
A pápák irodalmi munkássága
Róma püspökei már a kezdeti időktől kezdve nagy irodalmi munkásságot fejtettek ki, és mind hivatali, mind teológiai műveiknek jelentős része máig fennmaradt. Ezeknek a nagyrészt latin nyelvű alkotásoknak egy része – így elsősorban pápai levelek, rendeletek, nyilatkozatok – egy magyar nyelvű terjedelmes, 1500 oldalas gyűjteményben is elérhető:
Heinrich Denzinger – Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai (Szent István Kézikönyvek, 9. kötet), Szent István Társulat, Budapest, 2004, ISBN 9789637556111, 1500 oldal
A pápák nem hivatali, hanem tudományos, teológiai munkásságáról egyelőre még nincs magyar nyelvű mű.